TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Igaz, tegnap szerettem volna elmondani a beszédemet, de erre Elnök Úr nem adott engedélyt… (derültség), úgyhogy most mégis azért szeretnék egy-két gondolatot elmondani az 1990. évi (sic!) költségvetés irányelvéről… (Közbeszólások: Nem 1990. évi!) …nem, nem hallották el képviselőtársaim, az irányelvről beszéltem és nem a költségvetés irányelveiről.
Az idei költségvetési törvény kötelezte a Kormányt, hogy 1991. augusztus 31-ig terjessze a Ház elé a következő év költségvetési irányelveit. Hogy ez késedelmesen történt, ez most számomra másodrendű kérdés. Amiért azonban irányelvről és nem irányelvekről beszéltem, annak nagyon egyszerű, prózai oka van, ugyanis a beterjesztett határozattervezet csak arról az egyetlenegy irányelvről szól, amely szerint a jövő évi költségvetési hiánya mértéke 60–80 milliárd forint lehet.
Az általános vitában szebbnél szebb, közgazdaságilag megalapozott felszólalásokat hallottam a költségvetés – idézőjelben mondom megint: "irányelveiről". A felszólalók helyeselték vagy vitatták a Kormány elképzeléseit, azért mondom, hogy elképzeléseit, mert az előterjesztés első oldalán, nagyon korrektül, az a szó szerepelt, hogy "tájékoztató", "Tájékoztató a költségvetés 1992. évi irányelveiről".
Természetes, hogy a jogban járatlan képviselőtársak ennek nem tulajdonítottak különösebben nagy jelentőséget. Volt olyan képviselőtársunk, aki a tájékoztató szövegéhez terjesztett elő módosítást abban a hiszemben, hogy az ott leírtak az irányelvek, meg is kapta természetesen a Házszabály szerinti szigorú kioktatást, hogy ez csak egy tájékoztató, nem pedig irányelv, itt nincs helye módosításnak.
Több képviselőtársammal egyetemben – a joghoz kicsit többet értve – mi a nyúlfarknyi határozati javaslathoz nyújtottunk be módosító javaslatot annak érdekében, hogy az irányelvből irányelvek legyenek. Úgy tűnik azonban, hogy a mi módosító, kiegészítő javaslataink elfogadásának nem a Házszabály állja útját, hanem a Kormány, illetve a kormánykoalíció. Ugyanis a módosító javaslatok bizottsági szintű tárgyalásain nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az országgyűlési határozat újabb irányelvvel való kiegészítése lehetetlen. Csak meg kell nézni a bizottsági jelentést, abból világosan kitűnik, hogy a koalíciós többség semmi olyan kezdeményezést nem támogat, amely lehetővé tenné további irányelv kimondását, és netán kötelezettséget teremtene a Kormány részére az 1992. évi költségvetés benyújtásakor. A tájékoztató ugyanis jogilag semmiféle kötelezettséget nem jelent majd a Kormány számára.
A tájékoztató utal többek között arra, hogy általában nem lesz adóemelés. Mi azt javasoltuk Gaál Gyula képviselőtársammal, hogy a lakossági adóterhek ne kerüljenek növelésre, hanem inkább a költségvetési bevételeket a gazdálkodó szervezetek fizetési kötelezettségeinek hatékonyabb behajtásával érvényesítse a Kormány. A fizetési fegyelmet az állam nem érvényesíti, és ez a jelenség az ország egész gazdálkodásában, a magánszférában is érezteti hatását. Javaslatunk zátonyra futott a bizottságokban, mert amit a Kormány a tájékoztatókban jelez, azt, amikor megfogalmazásra kerülne és kötelezővé válhatna számára, már nem vállalja.
Ugyanerre a sorsra jutott többi javaslatunk is, így az a törekvés, hogy nagyobb teret kellene engedni a helyi adópolitikának, vagy utalok a fogyasztási adóhoz kapcsolódó javaslatunkra, valamint arra az elképzelésre, hogy újabb államigazgatási szervet csak a meglévő államigazgatási szervek költségvetési kerete terhére lehessen létrehozni. De mint már mondottam, nemcsak ezek, hanem mindazon képviselői javaslat a bizottságokban megbukott, amelyik bővíteni szerette volna az irányelvek körét. Úgy tűnik tehát, hogy csak egy irányelv van és csak egy lehet, esszük, nem esszük, nem kapunk mást. Az viszont igaz, hogy ez az egy nagyon precízen van megfogalmazva. A határozati javaslat elfogadása esetén ugyanis a Kormánynak olyan, hangsúlyozom, olyan részletes költségvetési javaslatot kell benyújtania a szövegezés szerint, állítólag kész is van, amelyben a hiány mértéke 60–80 milliárd forint, nem több, de nem is kevesebb, ennyi. 55 milliárd forint sem lehet, még véletlenül sem, ne is próbálkozzék vele senki.
Mindezek után nyilvánvaló, hogy ezt az egy irányelvet önmagában nem érdemes támogatni, úgyis így lesz.
Gondolják át kedves képviselőtársaim az általam elmondottak igazságát és talán módosító indítványok közül kiválasztva, megszavazva egyet-kettőt, elfogadhatóvá lehetne tenni a határozati javaslatot, különösen akkor, ha például a Kormány szándéka is valóban az, hogy a lakosság adóterhei 1992-ben ne növekedjenek. Köszönöm szépen. (Taps.)
