KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Balsors, akit régen tép" – azt meginterpellálja frakciótársa. (Derültség.)
Válaszomban először arra mutatnék rá, hogy egyáltalán milyen logika alapján került az 1975. évi II. törvény 57. §-ának (2) bekezdésébe ez az ominózus rendelkezés, amit az Alkotmánybíróság a 11/1991. (III.29.) határozatával megsemmisített.
A megsemmisített rendelkezés kimondta: "Az 1929. január elseje előtti időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet."
De mi történt 1929. január 1-jén? Akkor jött létre az ipari munkások és alkalmazottak egységes nyugdíjbiztosítása, az első átfogó nyugdíjbiztosítási rendszer. Ezt megelőzően a nyugdíjra csak a közszolgálati alkalmazottak voltak jogosultak, járulékot azonban ők sem fizettek.
1928-ban alakult meg a bányászok nyugdíjpénztára, mely járulékfedezeti elven működő nyugdíjbiztosítási rendszer volt, és csak 1945 után olvadt be a nyugdíjbiztosítási rendszerbe.
Összefoglalva tehát az állapítható meg, hogy 1929. január előtti idő szolgálati időként történő figyelembe nem vétele viszonylag kis számú nyugdíjas számára jelentette azt, hogy járulék befizetéssel szerzett szolgálati idejét a nyugdíjának megállapításánál nem számították be. Ezek az emberek többségükben 80 évnél idősebbek és számukra igen nagy nehézséget okozhat annak igazolása, hogy 1929 előtt biztosításban töltött szolgálati időt szereztek.
További megfontolást érdemlő szempont, hogy a bányászok esetében mindössze egy további év figyelembe vételére nyílik lehetőség, valamint az, hogy azok számára, akik hosszú szolgálati idővel mentek el nyugdíjba, a további néhány év beszámítása a mai nyugdíjszabályok szerint leggyakrabban 10-20 forint nyugdíjemeléssel járna együtt, ezért a régi nyugdíjak átszámítását nem tartjuk lehetséges és célszerű megoldásnak.
Egyedül az a technikailag megvalósítható megoldás kínálkozik, hogy az 1929. előtt igazoltan biztosításban töltött és a nyugdíjmegállapításnál figyelembe nem vett szolgálati időt úgy ismerjük el, hogy minden év után meghatározott összegű – 50 vagy 100 forintos – nyugdíjemelést állapítunk meg. E megoldás célszerűségét illetően is megoszlik a nyugdíjrendszerrel foglalkozó szakemberek véleménye, és nyilván csak arra lenne lehetőség, hogy az utólagos beszámításra azok esetében kerüljön sor, akik azt kérelmezik, és a biztosításban töltött idejüket hitelt érdemlően bizonyítják.
A Népjóléti Minisztérium vezetése úgy ítéli meg, hogy tekintettel az Alkotmánybíróság jogsérelmet megállapító határozatára, jogorvoslatra akkor is szükség van, ha ennek technikája bonyolult, és viszonylag kevés embert érint. Ezért a fenti értelmű történyjavaslat elkészítését szorgalmazzuk, amely a társadalombiztosítási jogszabályok módosításával egyeidejűleg kerülhet az Országgyűlés elé. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
