HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) … És bár nem hozzám hangzott el Gál úrnak a kérése, és ebből a padsorból furcsának tűnik azt mondani, hogy most egyetértek vele, de így van, és igyekszem rövid lenni – annál is inkább, mert az előttem lévő két képviselőtársam részletezte és világosan kifejtette azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak mi a célja, mit várunk, és mit vár el tőle az ország.
Ezek között szerepelt az, hogy jelentős a demokratikus közéletünk kialakításában betöltött tisztító szerepe, és ezért nem tudhatni pontosan, miért kellett 13 hónapot várni arra, hogy az első beterjesztést követően az elmúlt rendszer leghírhedtebb elnyomó szervezete, a belső elnyomó, besúgó hálózatot üzemeltető III/III-as csoportfőnökség dolga a Parlament elé kerüljön. Nem tudhatjuk pontosan mi, képviselők, sőt én mint a nemzetbiztonsági bizottság tagja sem, hogy hátsó politikai szándékok, kimondott vagy kimondatlan politikai alkuk nem voltak-e akadályai ennek a késlekedésnek.
Mindez nem vet valami jó fényt a rendszerváltás erkölcsi alapjaira.
A Független Kisgazdapárt úgy véli, hogy bár a képviselők politikai feddhetetlenségéről szóló javaslata nem kerül a tisztelt Ház elé, megelőző indítványaival mégiscsak gyorsító, élesztő szerepet játszott abban, hogy ezt a kérdést – közel egy és fél évvel a szabad választásokat követően – tárgyalni kezdjük.
A Kormány által beterjesztett törvényjavaslat alapvető szándékaival egyetért a Független Kisgazdapárt. Ugyanakkor megfontolásra érdemesnek tartja a Hack-féle javaslat néhány elemét is. A kormányjavaslatot előremutatónak tartjuk abból a szempontból, hogy az ellenőrzendők körét több tekintetben kiterjeszti. A III/III ügyosztály mellett az egykori államvédelmi szervezetnél, illetve a karhatalmi alakulatokban hivatásos szolgálatot teljesítők tevékenysége is vizsgálat tárgyát képezik.
Míg az SZDSZ-előterjesztés csak az esküre kötelezettek ellenőrzését szorgalmazza, addig a kormányzati indítvány a felsőoktatási intézmények tanszékvezetői, a rádió, a tévé, a Távirati Iroda vezető állású dolgozói, a nagy lapok vezető munkatársai, a legjelentősebb állami gazdálkodási szervek vezetőire is kiterjed. Szerintünk ki kell ezt terjeszteni az állami oktatási intézmények igazgatóira is és az egyházi vezetőkre is.
A Független Kisgazdapárt képviselőcsportja feltétlen egyetért ezzel a kormányzati javaslattal, mivel ezt a kérdést a következtes rendszerváltás próbakövének tekinti. Csak azt kérdezhetjük ennyi idő múltán, hogy miért ilyen későn. Az időveszteség nemcsak a demokrácia hitelét kezdte ki, de a társadalmat behálózó ama titkosszolgálatok egykori emberei – akár a közigazgatáson belül, akár a gazdasági elit vagyonátmentés révén kreált vállalkozásaiban – létrehozhatták a maguk informális, érdekérvényesítő rendszerét.
Kiderül-e egyszer, hogy mi mindent sikerült sok évtizedes titkosszolgálati rutinjuk révén megakadályozni, lassítani, lehetetlenné tenni. Nem szólva arról, hogy ez a meghökkentően nagy késlekedés lehetőséget adott tevékenységük nyomainak eltüntetéséhez is. Bizonyára az érintetteknek is jelentős szerepe van abban, hogy a témában annyi félrevezető, ellentmondó információ kapott napvilágot. Gyakran lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mikor, hol és kik hozzák működésbe a ködfejlesztő gépeket.
A rendelkezésünkre álló információk szerint a megmaradt dokumentumok körültekintő összevetésével, a hiánytalanul fennmaradt – a Pénzügyminisztériumban őrzött – listák ellenőrzésével, a tévedés lehetőségét kizárva, meg lehet állapítani, hogy ki, milyen tevékenységet végzett a szervezetek keretében.
Persze, a megtévesztő hadműveletek máris sokakat megzavarnak. Szó sincs arról, hogy a jelentéstételre kötelezett IBUSZ-idegenvezetőt vagy az olykor fizikai terrorral megfélelmlített rabot kívánnánk felelősségre vonni. A tervezet egyértelműen meghatározza az érintettek körét, nem a listáról szól, hanem a listán szereplő, ma is kiemelt pozícióban lévő személyekről.
Elsősorban azok eltávolítását szorgalmazzuk, akik a békés rendszerváltás legnehezebb hónapjaiban – 1988-ban, 1989-ben – hamis politikai szerepet vállaltak az átalakuló demokratikus szervezetekben, s kettős játékukkal, sőt olykor politikai szabotálással, öncélú viszálykeltéssel mindent megtettek a demokratikus kibontakozás ellen. Aztán persze, miután a Dunagate-ügy nyomán szervezetileg felszámolták a diktatúra titkosszolgálatát, már egyedül maradva igyekeztek úgy tenni, mintha a legtisztább demokratikus szándékok vezették volna őket a közélet színpadára.
A törvényjavaslat az utolsó esélyt kínálja arra, hogy Magyarország polgárai ne csalódjanak a rendszerváltás, békés forradalmunknak legalább tiszta szándákát illetően. Téved, aki azt hiszi, hogy az ilyesfajta gyávaságok és következetlenségek – mint például az időhúzás az egykori besúgókkal, pufajkásokkal, az ÁVH-sokkal kapcsolatban – nem járult hozzá az időközi választásokon megmutatkozó ijesztő passzivitáshoz.
Bár e fent említett elnyomó szervezet tagjai – megrettenve az esetleges népharagtól – iratmegsemmisítő gépeket kezdtek el működtetni, most legyünk nagyvonalúak velük szemben. Amennyiben e törvényjavaslat alapján a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök felszólítja az érintett személyt a tisztségéről való lemondásra, adjuk meg számukra az egyszeri tisztázás, jogorvoslat lehetőségét ugyenezen a fórumon. Ez a másik pont, amelyen véleményünk szerint a kormányjavaslat kiegészítésre szorul. Úgy véljük, a Hack-javaslat technikai módszerei ebben az esetben alkalmazhatók lennének.
Észrevételt teszünk még a tervezet indokolás részének 2. oldal (3) bekezdésére is. A fogalmazás elnagyolt, félreérthető.
Figyelemmel a Nemzetbiztonsági Hivatal tárca nélküli miniszterének észrevételére, javasoljuk: a rendőrség, a hírszerzés és a kémelhárítás, valamint a katonai elhárítás körében a miniszter folytassa le, különös tekintettel az ország érdekeire, a szükséges vizsgálatot, és erről tájékoztassa a rendeletben megjelölt fórumokat, valamint bizottságunkat a titkosság legszigorúbb szabályai szerint.
Összefoglalva: még ennyi idő múltán is ez a törvényjavaslat az egyik legfontosabb a politikai rendszerváltást, a politikai stabilitást szorgalmazó indítványok közül. Elfogadása esetén világos határvonal lenne húzható a kommunista múlt és a demokratikus jelen közé. A kompromittált személyektől való megszabadulás megnövelhetné a közélet és a demokratikus intézmények iránti bizalmat. E nehéz kérdés lezárása az esetleges provokációknak is elejét vehetné a társadalmi igazságszolgáltatás folyamatába illeszkedően.
Köszönöm szíves türelmüket, és kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Taps.)
