SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Ebben a tekintetben egy téves prekoncepciónak vagyunk mindnyájan az áldozatai. Mégpedig annak, hogy történetesen, ha a világkiállítás elindít egy bizonyos fejlődést Magyarországon, ez 1994-ben a kormánykoalíció pártjai számára lesz előnyös. (Moraj.) Azt hiszem, ez hibás döntés volt. A főváros előtt ott voltak azok a változatok, amelyekről újságban is olvashatunk még most is a dolgok, események után… (Közbeszólás: Hipotézis!) olyan ismert változatok, amelyek a finanszírozásra vonatkozóan egyértelműen tartalmazták mindazokat a lehetőségeket, programokat és finanszírozásokat, amelyek el sem jutottak a fővárosi közgyűlés tagjaihoz.
És kérdezem én: ha feltételezem is – bár meg nem engedve –, hogy a Kormány előkészítése ebben az ügyben rossz volt, vagy hiányosságokat is fölmutat… (taps az SZDSZ és a FIDESZ soraiból), megkérdezem: mit tett a főváros annak érdekében, ha akarta volna a világkiállítást, hogy ezeket a problémákat megoldja? Tudom, azt mondják, nem volt rá apparátusa, nem volt rá pénze. Kérdezem én a tisztelt Házat, itt a parlamenti képviselőknek, ha egy jó ügyet kívánnak előmozdítani, nagyobb apparátusuk van, mint az Igazságügyi Minisztériumnak és az egész Kormánynak? Gondoljunk csak az elmúlt néhány hét eseményeire! A kormánykoalíció többsége is boldogan fölszavazta a napirendre Filló Pálnak és Paszternáknak a javaslatát… (Hack Péter: Aztán le is szavazta!), mert úgy éreztük, jó ügyet szolgál, és a végén kicsiklandozta a Kormányból azt a törvényjavaslatot, amelyik a végkielégítés irányába mutat. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Vagy talán nagyobb erőforrások álltak Vargáné Piros Ildikónak, Juhász Pálnak és Kánya Gábornak a rendelkezésére, hogy a mezőgazdasági termelők kockázatvállalásáról szóló törvényjavaslatot bevegyék, amit sürgősséggel vettünk napirendre? Vagy említhetném azt a hatalmas munkát is, amelyik fél éve folyik Katona Kálmán és Lotz Károly szerkesztésében a fogyasztói érdekvédelmi törvénnyel kapcsolatban.
Mit tett le a főváros ebben az ügyben a kételyei, a tündérmesék realitását tükröző százmilliárdos igény és végül a "nem" mellett az asztalra? Azt a százmilliárdot, amelyik olyan tételeket is tartalmaz – és ezt nagyon jó lenne, ha a Ház tagjai is tudnák –, mint a budai támfalak megerősítése és a budai barlangok rekonstrukciója. Kérdezem én: ha nem lesz világkiállítás, ledőlnek a támfalak, beszakadnak a barlangok, a hidakon bedugul a forgalom, és nem épül új metróvonal? Mi köze van ennek a világkiállításhoz? Vagy itt akartunk eladni mindent, ami eladható a következő évtized budapesti fejlesztésében? (Taps a kormánypártok soraiból.)
A FIDESZ a helyhatósági választások idején föltette nagy plakátjain azt a kérdést, hogy "Mi lesz itt?". (Közbeszólások a FIDESZ soraiból: Az SZDSZ volt! – Derültség.) Az SZDSZ. Akkor most újra föl lehet tenni azt a kérdést, mert még mindig nyitott: "Mi lesz itt?", mert egyéves kormányzás után csak egyet tudunk biztosan, hogy mi nem lesz itt. Világkiállítás. (Taps az SZDSZ és a FIDESZ soraiból.) De éppen ez felhívja a figyelmet arra az öngólra, amit a kemény vonal itt megtett, hogy vajon az emberek többségében fölvetődik az a kérdés – továbbmenve feltételes módban –, mi lenne itt, ha a Heti Világgazdaság címoldalához hasonlóan szerteszét röpdöső szabad madarak keményvonalas madártávlatából irányítanák nemcsak a fővárost, hanem az egész országot is? (Nagy taps a kormánypártok soraiból.)
Azt hiszem, hogy a kialakult helyzetben egyet tudunk csinálni, hogy Magyarország 1996-ban megmaradjon azon a piedesztálon, amelyre föl akart lépni: Minden erőnket arra kell fordítani, hogy az 1100 éves honfoglalást kell abba a tükörbe rakni, ahonnan a világkiállítás kiesett. Üdvözöljük és támogatjuk a Kormánynak ezt az elhatározását, hogy a harmincmilliárd forintos világkiállítási támogatás infrastrukturális beruházásait ennek a célnak a szolgálatába állítja. (Közbeszólás: A vidék? – Orbán Viktor: A költségvetésnél meglátjuk!)
Kérjük a Kormányt, hogy mindazt az állami vagyont, amit erre a célra kívánt fordítani, keresse a megoldást, hogy ennek az 1100 éves jubileumi ünnepségsorozatnak a szolgálatába állítsa. (Taps a kormánypártok soraiból.) És azt hiszem, hogy nyugodt lélekkel kérhetjük azt is, hogy ebben az ügyben, mivel tiszta lapot is nyithatunk, végre egyetértéssel tudjunk előrelépni most már egy országos rendezvénysorozat érdekében.
Valamikor a világkiállítás azzal a szlogennel indult, hogy "Hidak a jövőbe!". Sajnos, maga a világkiállítás úgy halt el, mint egy sanda politikai indítékból elszalasztott esély.
Arra kérem azonban az Országgyűlést és mindenkit ebben az országban, próbáljuk megfordítani az események negatív menetét, szolgálni az 1100 éves rendezvénysorozat céljait annak érdekében, hogy ez az ország mégis megindulhasson a felemelkedés útján a nemzetközi figyelemnek, a nemzetközi tőkebeáramlásnak és az egész magyarságnak az érdeke céljából. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban, nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
