CSÓTI GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának vezérszónoka:
CSÓTI GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának vezérszónoka:
CSÓTI GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy ma e falak között külpolitikai vitát folytathatunk. Közép- és Kelet-Európában nemcsak az események gyorsultak fel, hanem válsággócok alakultak ki, sőt déli szomszédságunkban polgárháború folyik. Ilyen körülmények között a magyar külpolitikára rendkívül nagy felelősség hárul. Ez a nagy felelősség két tényből adódik. Egyrészt abból, hogy a magyarság egyharmada az ország határain kívül él. E kettősség előnyeit és hátrányait figyelembe véve olyan nemzeti konszenzuson alapuló külpolitikát kell folytatnunk, amely Illyés Gyula gondolatát kiterjesztve, olyan politikát fog a következő időszakban folytatni, mint eddig, vagyis a 15 milliós magyarság érdekeit úgy fogja védeni, hogy közben más nemzetek érdekeit nem sérti. Nem sérti, sőt érdekközösségben kíván ezekkel a népekkel együttműködni.
Ebből a kettősségből adódik a magyar külpolitikának két legfontosabb pillére: az egyik az európai integrálódási folyamatban való részvételünk, a másik pedig a határainkon kívül rekedt magyarság iránti elkötelezettségünk. A kisebbségi kérdést nem lehet megoldani a határok lebontása nélkül. Ez az egyetlen út, hogy a határokat vagy szimbolikussá tenni, vagy teljesen megszüntetni, és ez az út a közös Európába vezető út. Ez az út a gazdasági integrációval közös, és ezért ezek az érdekek Magyarországnak a gazdasági integrálódási folyamatban való részvétele, valamint a kisebbségi kérdések megoldása egybeesik.
A határok megváltoztatása Közép-Európában nem hozhat semmilyen eredményt. Ezt már Jászi Oszkár 70 évvel ezelőtt felismerte, amikor azt mondta, hogy a határok megváltoztatásával nemhogy megoldódnának kérdések, újabb feszültségek, nacionalizmusok, gócok keletkeznek. Éppen ezért Magyarország soha nem fogja sem kezdeményezni, sem eltűrni a határok erőszakos megváltoztatását.
A kérdés megoldása a régiók Európájának felépítése. Olyan régióké, amelyek átnyúlhatnak a mai országhatárokon, vagy adott esetben a mai országhatárokon belül keletkezhetnek. De amíg ezt az Európát felépítjük, addig hosszú évek, esetleg évtizedek fognak eltelni, és ebben az átmeneti időszakban a következőkre kell koncentrálnunk:
A térség országaiban a nemzeti kisebbségeknek és más kisebbségeknek is biztosítani kell a kollektív jogot. Lehetővé kell tenni azt, hogy ezen térség országaiban és egész Európában a személyi, nyelvi, kulturális vagy adott esetben területi autonómiát követelő népcsoportok – amennyiben ezt demokratikus úton teszik – céljaikat elérhessék. Ezen célok elérését és ezen célok támogatását követve meg kell állapítani azt ismételten – Európa legtöbb országa már elfogadott –, hogy a kisebbségi kérdés nem belügy.
Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a kisebbségi kérdés nemcsak magyar ügy, sőt a térség és egész Európa valamennyi országának közös ügye, a kisebbségi kérdés ma már biztonságpolitikai kérdéssé is vált. Ezzel összhangban szeretném azt leszögezni, hogy a magyarországi külpolitika olyan tevékenységet folytat, amelyen belül nem határozzuk meg – nem is kívánjuk, és nem is tehetjük, hogy meghatározzuk – a szomszédos országokban élő magyarság céljait, ellenben, ha az ott élő magyarok megfogalmazták már céljaikat, akkor mi ezen célok elérését minden nemzetközileg elfogadott módon és eszközzel támogatni fogjuk. (Taps.)
Ki merem mondani, hogy Magyarország viszonyát a szomszédos országokhoz alapvetően az határozza meg, hogy ezekben az országokban a magyarság érdekeit hogyan képviselik, hogy ezekben az országokban a magyarság kérdéseivel hogyan foglalkoznak. Szeretném röviden áttekinteni a szomszédos országokkal kapcsolatos viszonyunkat, és az elmondottak alapján megállapítani azt, hogy emiatt és más okok miatt is Ausztriával, Szlovénáival és Horvátországgal nagyon jók a kapcsolataink. Ugyanakkor szintén szeretném hangsúlyozni, hogy Ukrajnával is – mint a külügyminiszter úr is utalt erre – rendkívül fontos egyezményeket írtunk alá; a Kisebbségi Nyilatkozatot, melyhez mindenki csatlakozhat, mely példamutató értékű, és a két ország kölcsönösen elismerte a másik országban élő kisebbségek kollektív jogainak tiszteletben tartását. Sajnos azonban nem mondható el ugyanez Romániáról és Szerbiáról. Romániával nem jó a viszonyunk. Romániában nincs demokrácia. Romániában még csak most keresik azt az utat, amelyik majd a demokráciába vezet.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy 1991. október 19-én Agyagfalván a székelyek nagygyűlést szerveznek, melyen a székely autonómiáról kívánnak tárgyalni.
Nem kívánok most azzal foglalkozni, hogy ez a kérdés aktuális-e most, és Romániában ezzel most lehet-e foglalkozni, de azt szeretném kifejezni, hogy csupán ennek a gondolatnak a felvetése, hogy esetleg nyelvi, kulturális vagy adott esetben területi autonómia – amely egyébként volt is Romániában – gondolatával foglalkoznak, a hivatalos román politikai erők által támogatott pártokban és a sajtó egy részében hisztérikus hangulatot keltett. Ez még nem Európa, és ez még nem demokrácia.
Azonban vannak Romániával kapcsolatban biztató jelek is, és ezt nagy örömmel nyugtázzuk. Az aradi koszorúzáson október 6-án a román ortodox püspök azt mondotta, hogy itt, a szomszédságunkban lévő aradi vár nem a románok vára, nem a magyarok vára, ez a mi várunk. Ha ilyen hangot hallunk, akkor nagy örömmel vesszük tudomásul, mert ezek a hangok fogják a két népet egymáshoz közel vinni. A román ortodox püspök még Márton Áronról is a legmagasabb elismerés hangján szólt, ezek azok a jelek, amelyeket rendkívül nagy örömmel fogad a magyar nép és azokat a kapcsolatokat is, amelyek hivatalos szinten, például a Nyitott Égbolt szerződés megkötésével kapcsolatosak, mutatják, hogy nem reménytelen az eset.
Szerbiáról nagyon röviden szólva, miután ez a kérdés mindennap a sajtóban és a rádióban, a televízióban tárgyalásra kerül, egyetlenegy dolgot szeretnék leszögezni. A jugoszláv kérdés megoldása nem elképzelhető, csak akkor, ha a kisebbségek kérdéseit is megoldják, a koszovói albánokét és a vajdasági magyarokét.
Szólni szeretnék néhány szót a Csehszlovák Köztársaságról, pontosabban a Cseh és Szlovák Köztársaságról. A szövetségi kormányzattal jó a kapcsolatunk, ezt a visegrádi együttműködés is mutatja, valamint az, hogy alkotmányos erőfeszítéseket tesznek Csehszlovákiában a kisebbségi kérdés megoldására. Azonban a szlovák kormánnyal, pontosabban szólva a szlovák politikai élettel kapcsolatban már vannak kérdőjelek, itt nacionalizmus jeleit észlelhetjük, ez meglehetős aggodalomra ad okot. Azonban bizalomra és optimizmusra ad okot az, hogy a szlovák nacionalizmus nem kap táptalajt azokban a falvakban és településeken, ahol vegyes lakosság van. Ott nem okoz semmiféle problémát a szlovák lakosságnak ez a nacionalizmus ügye, amelyet néhány szélsőséges párt ott hirdet. Valamint hiszünk abban, hogy a Jan Carnogursky vezette kormány, amely a keresztény értékek mellett kötelezte el magát, és Európához való csatlakozása mellett tette le a voksát, meg fogja oldani ezeket a problémákat.
Tisztelt Ház! A nyugati magyarságról is kell egy-két szót szólnom. Itt ugyan problémák nincsenek jóformán, rendkívül jó a kapcsolat, ami a mai magyar politikai vezetés és a nyugati emigráció között kialakult; megszűnt az emigráció tulajdonképpen, ezt a szót elfelejthetjük, és nagyon nagy a segítőkészség és a segítségnyújtás, amit a nyugati magyarság nyújtott Magyarországnak.
Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy itt a Parlamentben helyet foglaló hat párt és a függetlenek csoportja teljesen egyetért, teljes egységben van a magyar külpolitika stratégiai célkitűzéseit illetően. Ez nagyon megnyugtató. Ugyanakkor az is nagyon természetes, hogy a taktikai kérdésekben nézetkülönbségek és viták vannak közöttünk.
Szeretnék azoban egy dolgot leszögezni, hogy azt soha nem téveszthetjük szem elől, hogy a magyar külpolitikának mindig 15 millió magyarban kell gondolkoznia, és ez a 15 millió magyar a szomszédos népekkel együtt akar visszajutni Európába.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
