CSÓTI GYÖRGY (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim!
Először is a gagek birodalmában barangoló Tamás Gáspár Miklósnak szeretnék üzenni… (Közbeszólás: Itt van!) … pesszimizmussal nem lehet sem politizálni, sem élni. Hinnünk kell a régiók Európájának felépítésében, mert ha nem hiszünk benne, akkor esélyünk sincs arra, hogy felépítsük. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Ami a NATO átalakulását illeti, ez nem hogy illúzió, hanem közös európai akarat, amely amerikai egyetértéssel találkozik.
És ami a kormányzat felelősségét illeti, természetesen a Kormány felelős a külpolitikáért egészében, úgy, ahogy van, mint ahogy a a belpolitikájáért meg a gazdaságpolitikájáért is felelős. Baj akkor keletkezhet, hogyha a Kormányon kívül álló erők kezdenek önálló külpolitikát folytatni, amely nincs összhangban a kormányzat külpolitikájával. (Taps és közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Így van! – Hack Péter SZDSZ: A Kisgazda Párt…!)
Horn Gyula képviselőtársam Amerikai Egyesült Államokkal foglalkozó értékelésével tulajdonképpen részben egyetértek, részben nem, mert valóban az Amerikai Egyesült Államok rendkívül fontosnak tartja a közel-keleti térséget és erre összpontosít, de én úgy gondolom – a történelmi tapasztalatok is azt mutatják –, ha nem lenne közel-keleti probléma, az Egyesült Államok akkor sem sokat foglalkozna ezzel a nemzetiségi problémákkal küzdő közép-európai térséggel ilyen vonatkozásban azért, mert az Egyesült Államok nem érti és nem is értette soha igazán ezeket a problémákat. Ezt nem elmarasztalólag mondom, hanem tárgyszerűen állapítom meg. Más világ az, más gondok vannak ott, más problémák. A bajt abban látom, hogy nem sok hajlandóságot láttunk eddig abban, hogy megértsék, hagyják megértetni ezeket a problémákat. Úgy gondolom, az Egyesült Államok részvétele nélkül nem lehet az európai kérdéseket megoldani. Ezt mutatja az e századi történelem is. Tehát biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államok hamarosan át fogja értékelni ezt a magatartását, és aktívan részt vesz a közép-európai kérdések megoldásában.
Ami a területi autonómiát illeti, azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy nekünk kelljen meghatározni, kell-e valahol területi autonómia vagy nem. Döntsék el azt az ott élő népek, kisebbségi meg a többségi nemzetek, ne mi döntsük ezt el. De szeretném megjegyezni, hogy a kulturális autonómia is a területi autonómiának egy speciális formája.
Hegedűs István képviselőtársam a hurráoptimizmust látja – én azt hiszem, hogy akkor rózsaszín szemüveget vett fel. Én ebben az országban nem látok hurráoptimizmust, sem az EK-tagságot illetően, sem más szempontból. Reális megközelítést látok – meg néhol pesszimista megfigyeléseket, meg pesszimista hangokat.
Hogy társult tagságról van-e szó vagy sem, ezt kérdezzük meg nyugati partnereinktől. Ők úgy gondolják, hogy arról van szó – és mi is. (Rockenbauer Zoltán: Társult viszony!)
Örülük, hogy szóba került a francia vétó de én más szempontból szeretnék erről beszélni, arról, hogy a francia vétó visszavonása pontosan azt bizonyítja, hogy a nyugat-európai országok és politikusok többsége igenis, realitásnak fogja fel a teljes jogú tagságunkat.
Ami a konszenzusos külpolitika további kiépítésére vonatkozó javaslatát illeti Hegedűs István képviselőtársamnak, én úgy gondolom, hogy erre nem kell új intézményes rendszert bevezetni: erre való a külügyi bizottság, amely az egyetlen olyan intézmény, ahol legitim módon lehet a Kormány politikájára, külpolitikájára hatást gyakorolni, vagy azt ellenőrizni.
Én úgy gondolom, hogy Király Zoltán felszólalásához nem kell hozzáfűznöm semmit: ez minősíthetetlen volt, önmagáért beszél – tehát erre nem kívánom reflektálni. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon, középen és Dénes János részéről.)
