DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés!
Az 1956-os forradalmat az orosz tankcsordák sárba-vérbe taposták. Ennek ellenére a magyar forradalom győzött és ez Magyarországot, a Magyar Köztársaságot erkölcsi nagyhatalommá tette. Ezt kellene, és ezt kell, a magyar külpolitika tengelyébe állítani. A Külügyminisztérium élt is ezzel a lehetőséggel. Tulajdonképpen a belpolitikában az akadályháború, a taxis blokád óta az ellenzék lebegteti az Antall-kormányt… (Derültség.) …, az Antall-kormány a lebegtetés közben külpolitikai vonalon fantasztikus sikereket ért el, és a fantasztikus sikerek végső soron a társadalom, az ország konszenzusán is nyugszanak. Míg az Antall-kormány tél előtt előkészített télikabátja lyukas, szellős, a rávarrt foltok is férceltek és el-elszállhatnak róla, azonban külpolitikai téren Antall miniszterelnök úr remekül használta ki az ország külpolitikai sikereit és egy ruhatárra való nercbundát szedett össze. (Derültség. – Orbán Viktor: az Állami Számvevőszék sürgősen vizsgálja ki az ügyet!) A közbeszólást köszönöm szépen.
Magyarországnak, a magyar jövőnek… tekintettel arra, hogy két terület van, ahol feltétlenül nemzeti konszenzusnak kell létrejönni és semmiféle hazaáruló hangnak nincsen helye, ez – kérem szépen – a honvédelem és a külpolitika. Más hangnemben lehet vitatkozni a nemzetbiztonság zárt ajtói mögött, más hangon lehet vitatkozni kérem szépen a külügyi bizottságban és más hangon lehet megnyilvánulni külpolitikai, honvédelmi kérdésben a Parlamentben. Ezt ajánlom a tisztelt sajtó, és minden egyes parlamenti képviselő és minden felelős magyar politikus figyelmébe.
A magam részéről meg kell hogy említsem az elismerést a Németh Miklós-kormánnyal kapcsolatban, Horn Gyula ex-külügyminiszter úrral kapcsolatban, hogy a következő Külügyminisztérium számára nem hagyott üres kasszát, nem hagyott üres fiókot. A Külügyminisztérium élhetett azokkal a rutin lehetőségekkel és rutin előnyökkel, hogy sok mindent használhatóan kézhez tudott venni. A magyar külpolitikának a jövőben is erre építenie kell.
A magam részéről csupán az óvatosság és a bátorság fokának a megválasztását ajánlom a tisztelt külügyminiszter úr és e kérdésben döntő személyiségek figyelmébe, hogy eme két döntéskényszer közepette ne mulasszanak el olyan lehetőségeket, amit később már nem lehet visszaszerezni. Azon az alapon, hogy Magyarország erkölcsi nagyhatalom, igenis már a FIDESZ javaslatával egyidejűleg jelét adhatta volna a balti országok felé való hajlandóságának… (Mádai Péter tapsol.) Valamint a közelmúltban igenis a túlzott óvatosság fokán sokat áldozott a magyar külpolitika, amikor nem találta meg – még akkor is, ha vacillál mind az európai politika, mind a nyugati politika, értem alatta az amerikai politikát –, a kétszer kettő egyenlő négy egyszerűségével felmérhető, déli határainkban végbemenő folyamatok megítélésénél, mert nem nehéz rádöbbenni arra, hogy az egypártrendszer örökségeként visszamaradt egypárthadsereg kíván diktálni európai haladás, demokrácia, fejlődés, emberi jogok és emberi közösségek szándéka ellenére. Én ajánlom a tisztelt külügyminiszter úr és a tisztelt Ház figyelmébe, és a magam részéről minden egyes képviselőtársam figyelmébe azt, hogy külpolitikában, honvédségben, nemzetbiztonságban tett nyilvános megnyilvánulásai elsősorban a haza és a nemzet iránt kötelezik őket. (Taps jobbról.)
