HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ) Tisztelt Országgyűlés! Magabiztossággal leplezett tanácstalanság jellemzi a nemzetközi politika szereplőit a hidegháború utáni korszakban. A kelet-nyugati ellentét megszüntével jól láthatóan nem született még átfogó stratégia a posztkommunista térség konfliktusainak kezelésére. Sem a nyugati, sem az új demokráciák vezetői nem tudják, hogyan hozza létre azt az európai egységet, amely a volt keleti tömb országait is magában foglalja.
Az máris nyilvánvaló, hogy át kell értékelni a szuverenitás hagyományos fogalmát. Térségünknek ugyanis egyszerre kell szembenéznie az integrációs kényszerrel, a nemzeti önrendelkezés jogának érvényesítésével és az újjáéledő nacionalizmusokkal.
A Magyar Köztársaság ebben a helyzetben kettős külpolitikai cél kitűzését javasolhatja. Egyrészt az egységesülő Európa részévé, a földrész régi és új nemzetközi, sőt nemzetek fölötti intézményeinek aktív tagjává kell válnunk. Másrészt a Nyugat-Európához való csatlakozással szoros összefüggésben az is célunk, hogy itt, Közép-Európában a velünk szomszédos országok mindegyikével rendezzük kétoldalú kapcsolatainkat és egyidejűleg piaci logikán alapuló, regionális együttműködést hozzunk létre. Mindez előfeltétele annak, hogy az összeurópai integráció előnyeit a jóléti országokhoz hasonlóan végül politikailag és gazdaságilag is élvezhessük.
A kívánatos magyar Európa-politikáról szólva: a FIDESZ parlamenti frakciója számára egyértelmű, hogy a végcél nem lehet más, mint Magyarország teljes jogú európai közösségi tagsága. Ezzel – úgy tűnik – jelenleg minden fontos politikai erő egyetért. A belépés a világ egyik legdinamikusabban fejlődő centrumához kapcsolná a magyar gazdaságot. Ennek előnyei nemcsak mikrogazdasági szinten jelentkeznének.
Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása sokkal nagyobb választékot biztosítana mindannyiunknak. A magyar állampolgárok szabadon vállalhatnának munkát és a mai bürokratikus korlátozások nélkül vállalkozhatnának bárhol a Közösségen belül. Végzettségüket, diplomájukat európaszerte elismernék. Ami pedig a FIDESZ számára különösen fontos: a fiatalok előtt páratlan képzési lehetőségek nyílnának.
Felkészült-e Magyarország arra – és ha igen, mennyire –, hogy bekapcsolódjék a magasszinvonalú gazdasági és kifinomult politikai együttműködés munkájába? Van-e esély arra, hogy megvalósuljon az a forgatókönyv, amelynek hepiendjeként Magyarország felzárkózik Nyugat-Európához? A magyar gazdaság már megkezdte a külgazdasági orientációváltást.
1990 óta legjelentősebb partnerünk a Közösség. Csak emlékeztetőül: a magyar kivitelből 35%-kal, a behozatalból 37%-kal részesedtek tavaly a tizenkettek. A Magyarország és az Európai Közösség között megkötendő társulási szerződés fő célja pedig az, hogy a vámfalakat fokozatosan számunkra kedvezően, asszimetrikusan bontsa le, s így szabadkereskedelmi övezetet hozzon létre.
A szovjet érdekszférából kiszabadult új magyar demokrácia politikailag is a nyugati nemzetközi intézmények felé nyit. Az európai–tanácsi tagság, s újabban a NATO-hoz való közeledés a folyamat leglátványosabb jelei. Mindezek ellenére, a "hurrá"-optimizmus teljesen indokolatlan. A magyar Európa-politika tényleges lehetőségeit, az Európai Közösséghez való csatlakozás hatásait sürgősen érzelemmentesen végig kell gondolni.
1. A teljes jogú EK-tagság felé az első lépést ugyan a társulási szerződés jelentheti, mégis fontos azonnal tisztázni, hogy ezzel az egyezménnyel nem kerülnénk a várfalakon belülre, hanem a megállapodás még mindig a kívül álló országok körében helyezi el Magyarországot.
2. Társult tagságról pedig szó sincs. A fogalmi tisztázás is segíthet abban, hogy ne szülessenek túlzott remények, s ne alakuljon ki veszélyes eufória, vagy talán "eurofória".
3. Márpedig a velünk többé-kevésbé hasonló fejlettségű Portugália kezdeti tapasztalatai is óvatosságra kell, hogy intsenek, gazdaságukat az alapos előkészületek ellenére átmeneti 10%-os ipari termeléscsökkenés rázta meg a belépés évében, 1986-ban.
4. A közösségen belül eddig is nehézségeket okozott, hogy területileg kibővült és heterogénebbé vált. Jelenlegi szervezeti felépítését, érdekegyeztetési mechanizmusát talán már idén decemberben Mastrichban átalakítják. Az egységes belső piac 1993. január 1-jei létrehozása, és a majdani politikai és monetáris únió a maihoz képest teljesen máshol húzza majd meg a nemzeti és nemzetek fölötti jogkörök közötti határvonalat.
5. A társulási szerződésről folyó tárgyalásokon a franciák vétójukkal átmenetileg megakadályozták, hogy a visegrádi hármak húsexportkvótája növekedhessék. Ez figyelmeztető jel kell, hogy legyen mindazok számára, akik valamiféle romantikus fatalizmustól vezérelve Magyarország boldogulását a mezőgazdasági szektorra szeretnék alapozni.
6. Az EK-tagországok legtöbbjében az Európa-politika a legélesebb belpolitikai kérdések egyike. Nálunk is el kell kezdeni a szakmai és politikai vitát, nehogy a kezdeti nehézségekre egyes érdekcsoportok gazdasági nacionalizmussal és protekcionizmussal válaszoljanak.
7. Teljes jogú tagság elnyeréséhez nem elegendőek a politikai deklarációk, hanem komoly gazdasági, jogi és intézményi előkészítő munkára lenne szükség. Csak példaképpen – erről már volt szó –: Ausztriában külön államtitkár és több parlamenti bizottság kizárólagos feladata a csatlakozás feltételeinek megteremtése. Svédországban négyezren foglalkoznak intézményesen azzal, hogy a szabványokat a nyugat-európai mintákhoz igazítsák. Itthon is elkerülhetetlen, hogy az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter erre a feladatára koncentráljon. Helyes lenne, ha évente kétszer a magyar Parlament előtt számolna be munkájáról.
8. Javasoljuk, a magyar Kormány szorgalmazza, hogy az Európai Közösség állítson össze világosan rögzített csatlakozási menetrendet. Ez az egyértelmű feltételrendszer jótékonyan kényszerítené a magyar gazdasági intézményeket arra, hogy alkalmazkodjanak a fejlett piaci sktruktúrákhoz.
9. Legyünk tisztában azzal is, hogy az európai integrációhoz való csatlakozás a nemzeti szuverenitás növekvő mértékű átadását feltételezi. Ám csak a hatékony nemzetközi együttműködés, az európai egység kiteljesedése az egyetlen igazi alternatívája a nacionalista mítoszoknak az etnikai és vallási konfliktusok kirobbanásánál.
A magyar Európa-politikát tehát mindezen szempontok és teendők figyelembevételével kell kialakítani. A nyugathoz való felzárkózás programja csak így, illúziók nélkül valósítható meg.
Tisztelt Országgyűlés! Magyarország jövője szempontjából létfontosságú, hogy térségünk ne sülylyedjen vissza a közép-kelet-európai kis államok korábbi nyomorúságos állapotába. Sorsdöntő, hogyan tudunk együttélni a szomszédos országokkal. Csak az a magyar külpolitika lehet sikeres, amely Közép-Európában stabilizáló, közvetítő s együttműködést kezdeményező szerepet vállal.
Bár környékünkön labilisak az új politikai rendszerek, az egykori Jugoszlávia területén pedig véres háború robbant ki, ám így is igaz, hogy Magyarország – a határainkon túl élő magyar kisebbségekre is tekintettel – különösképpen és hosszú távon érdekelt a szoros regionális együttműködés megteremtésében.
A lengyel–csehszlovák–magyar háromoldalú összefogást sem csak azért érdemes komolyan venni – engedje meg elnök úr, hogy erről még röviden beszéljek –, mert a jogszemléletű amerikai államférfiaknak tetszett a visegrádi csúcstalálkozó. A már felidézett merev francia magatartást követően például a hármak közös krakkói tiltakozása lendített végül a társulási szerződésről folyó, megrekedni látszó vitán. A közös fellépés sokat javított az Európai Közösséggel külön-külön egyezkedő trió tagjainak tárgyalási pozícióján. Lengyelország, Cseh- és Szlovákia és Magyarország között bizonyos érdekazonosság ma már több, mint nyilvánvaló. Ezt az egymásra találást az említett pozitív együttes élmény mellett mind sűrűbb diplomáciai és biztonságpolitikai egyeztetések érzékeltetik.
A lengyel–csehszlovák–magyar regionális együttműködés ugyanakkor erőteljesebb gazdasági kooperációra is lehetőséget nyújtana. Jelentős késéssel, csak idén ősszel kezdődtek meg a szabadkereskedelmi tárgyalások, ráadásul kétoldalú alapon. A bilaterális megbeszélések rendkívül időt rablóak, s azzal is fenyegetnek, hogy szabadkereskedelmi övezet létrehozása helyett csupán kölcsönös kedvezmények nyújtásával végződnek.
