HORN GYULA (MSZP)
HORN GYULA (MSZP)
HORN GYULA (MSZP) Köszönöm. A következő, amit szeretnék mondani: itt vita folyt ebben az országban – és gyakran hallom külföldön is –, hogy van egyfajta német dominancia nálunk. Én ezt badarságnak tartom, elnézést kérek a kifejezésért. Németországgal az a helyzet – tapasztalatok alapján is tudom mondani –, hogy nemcsak a vállunkat veregette, és a rokonszenvéről biztosított az elmúlt évek – és hosszú évek – során, hanem nagyon komoly támogatást nyújtott politikai, erkölcsi és anyagi téren ennek az országnak, ennek a nemzetnek. És meggyőződésem szerint akármennyire is le van terhelve Kelet-Németország talpraállításával, ez a támogatás folytatódni fog.
A másik, egy új tényező, hogy a nyugati országok közül egyedül Németországnak vannak tapasztalatai arról, hogy mit jelent konkrétan a régi rendszer lebontásának, a régi rendszernek a következménye. És e tapasztalatait, ezeket az óriási tapasztalatokat Közép-Kelet-Európa a Szovjetunió felé hasznosíthatja. Nyilvánvaló, hogy nekünk érdekünk ezeket a kapcsolatokat erősíteni.
Még valamit hadd tegyek ehhez a dologhoz: én nem hiszem, hogy mi vagy a tőke nacionalista lenne. Sok mindent rá lehet fogni, de egy biztos, hogy nem nacionalista, ami azt jelenti, hogy mi várunk bárkit, jöjjön ide, versenyezzen egyik tőke, egyik vállalkozó a másikkal, megítélésem szerint Magyarország ennek csak a hasznát látja, tehát nyitottak vagyunk mindenki irányába.
Ami a Szovjetuniót illeti, hadd jegyezzem meg, hogy volt nálunk bizonytalanság, tanácstalanság, volt időnként amit szóvátettünk, ideológiai alapon megfogalmazott elhatárolódás is. Én egyben biztos vagyok, és azt nagyon fotosnak tartom, hogy ma már a Kormány látja, sőt tudomásom szerint feladatául tette minden tárcának, hogy minden lehetséges eszközzel erősítse kapcsolatait a Szovjetunióval, illetve a köztársaságaival. Ez nemzeti érdek, és hadd tegyek hozzá még valamit: bármi történik a Szovjetunióval, azon belül Oroszországgal, ez az óriási birodalom, hatalom – bárminek nevezzük, és bármilyen politikai rendszer legyen ott – nem fog a világpolitika perifériájára szorulni! Nekünk, akik itt vagyunk Németország és a Szovjetnió között, létérdekünk, hogy ezzel az országgal vagy utódállamaival a lehető legjobb, legszorosabb kapcsolatokat építsük ki.
Azt szeretném ehhez röviden hozzátenni, – ami a többi szomszéddal kapcsolatban van: meg kell mondani, hogy gyakran okoznak gondokat nekünk, mindannyiunknak megítélése szerint a különböző vagy elfogadhatatlan vagy félreérthető nyilatkozatok. A félreérthetők közé sorolom az egyik koalíciós párt vezetőjének nyilatkozatát, amely után magyarázkodni kellett. Nagyon rossz, ha ilyesmire sor kerül.
Trianonnal vagy akár a párizsi békeszerződéssel kapcsolatban mit szeretnék hangsúlyozni? Egyetértek azzal, hogy ez a két szerződés – Trianon – mélységesen igazságtalan! – olyannyira, hogy a háborús szerepvállalásunkért minket büntettek a legkeményebb módon az összes háborús szereplők közül. De vegyük tudomásul, hogy a trianoni békeszerződést nem valamelyik diktatúra, diktatórikus rendszer hozta, hanem a győztes hatalmak a nemzetek közösségének támogatásával! Ebből következik, hogy senki sem lesz partnerünk abban, hogy ha követeljük ennek a szerződésnek a revideálását. Ellenkezőleg: csak szembefordulunk a többi országgal, nem beszélve azokról a mérhetetlen feszültségekről, amelyeket ez okozna. Azt viszont szorgalmazhatjuk – Kormány és parlamenti szinten egyaránt – hogy mindkét szerződés – a trianoni és a párizsi is – az utódállamokra kemény kötelezettségeket rótt az ottani nemzetiségek jogainak biztosítása terén. Ezt igenis jogunkban áll szorgalmazni és számon kérni ezeken az államokon! (Taps.)
Ami a magyarságot illeti: ez is szóbakerült. Én egyetértek azzal, hogy a magyarság és egyáltalán a szomszédokhoz való viszony átjárhatóságát biztosítani kell elvben és hosszú távon. De azért ne felejtsük el: azzal, hogy a határon meg kellett szigorítani az átjövetelt, én teljes mértékben egyetértek. Álhumánusnak tartom, amikor valaki humánus elvekre hivatkozik ezzel kapcsolatban, mert szerintem ennek az országnak a közbiztonsága és tíz- és félmillió lakosa legalább annyira fontos a humánus szempontok mérlegelése között, mint az üzletelő csavargók és egyebek válogatás nélküli beengedése! (Nagy taps a jobb oldalon.) Elnézést, egy országnak, egy nemzetnek mindig a konkrét igényeiből és helyzetéből kell kiindulni.
Egyetértek azzal, hogy minden erővel a határon túl élő magyarság érdekeit fel kell vállalni a nemzetközi normáknak megfelelően. Hadd tegyek hozzá valamit: nem hiszek, – mert elfogadhatatlan bármiféle autonómia követelése –, de hiszek abban és hiszünk abban, hogy tájegység szerinti kulturális, nyelv- és minden egyéb autonómiát lehet igényelni, és ebben támogathat bennünket is a nemzetek közössége.
Befejezésül: azt tapasztaljuk, hogy a nemzetek közössége vagy passzív, vagy tehetetlen a háború, a jugoszláv válság ügyében. Ezzel nem becsüljük le az ő erőfeszítéseiket. De én úgy ítélem meg, hogy mindaz, ami ma kialakult ebben a térségben, új gondolkodásmódot, annak kialakítását teszi szükségessé.
Mire gondolok? Mindenekelőtt arra, hogy feltétlenül előre kell lépni az összeurópai intézmények modernizálása, átalakítása terén. A Kormány vagy a Parlament kezdeményezhetné például azt, hogy ha komolyan vesszük az egységes Európa létrehozását, megteremtését, akkor a helsinki záróokmányban foglalt elvek és ajánlások kötelezővé tételét is meg kell fontolni, amely egyedüli garancia lehet arra – ha az összeurópai intézményeket ebben mozgósítjuk –, hogy az ilyen válságokkal szemben hatékonyan fel tudunk lépni, vagy – ami lényeges – kezdeményezni lehet azt is, hogy az egész határozathozatali folyamatban ne a konszenzus, hanem a többségi elv érvényesüljön, ugyanúgy, mint az Európai Közösségben vagy az ENSZ legkülönbözőbb határozatainak meghozatala kapcsán.
