JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Rendkívül érdekes és nehéz pillanatban kell számba vennem a magyar külpolitika eredményeit és gondjait. Egy olyan történelmi pillanatban, amikor az egész világpolitikai konstelláció átrendeződni látszik. Amikor évtizedekig mozdulatlanul létező és mozdíthatatlannak hitt biztonsági és gazdasági rendszerek, politikai egyensúlyi viszonyok szűnnek meg, bomlanak fel, és megkezdődik egy új világpolitikai szerkezet kialakulása. Hasonlattal élve mondhatnám azt is, hogy a történelem saját belső ritmusa szerint évtizedekig megszabott fix pályán halad, de időnként olyan pontokhoz ér, amelyek leginkább egy rendezőpályaudvarhoz hasonlítanak. Sok a sínpár, sok a váltó, s adott az irányváltás szükségessége és lehetősége.
Ezekben a történelmi pillanatokban különösen megnő egy-egy kormány, parlament, politikai vezetés felelőssége. Kényszerpályán vezetni egy országot nem könnyű, de irányt szabni, az új irány megválasztásának, a kanyar élessége megszabásának a felelősségét elvállalni jóval nehezebb. S e történelmi rendezőpályaudvaron egyszerre sokan keresik az új irányt, és a váltókezelők nem mindig a legjobb politikusok.
A mostani helyzetben egy olyan kis államnak is, mint a miénk, megadatott az esély, hogy megfelelő erkölcsi és politikai tőke birtokában, amely esetünkben részben az 1956-os forradalomból, részben az európai változásokban játszott szerepünkből ered, területi méretüknél és gazdasági súlyuknál nagyobb mértékben szóljanak bele az események alakításába. Ezt a feladatot el kell vállalnunk, s bár csábító lenne küldetésnek nevezni, inkább mondom kötelességvállalásnak mindazt, ami az átalakuló Európában és a világban reánk hárul.
Európa és a világ számára Közép-Európának, e régió országainak és népeinek van saját üzenetük. Ezek az országok, e népek olyan sajátos történelmi tapasztalattal és tudással bírnak, amit be kell illeszteni a nemzetközi döntéshozatali mechanizmusok intézményrendszerébe, szempontrendszerébe.
Mi tudjuk, milyen volt a nyugati civilizációs és kulturális hagyományainkra rátelepülő kommunizmus, tudjuk, mit tett tönkre, mit rabolt el, és tudjuk, milyen nehéz újjáépíteni értékeinket, világunkat. Most olyan munkát végzünk, amilyent előttünk még nem végzett el senki. Megpróbálunk az embereket lelkileg is elnyomorító kommunista diktatúra romjain békés, türelmes és prosperáló társadalmat teremteni. Szomszédaink java is ezt teszi. E tapasztalatok, tanulságok alkothatják azt az üzenetcsomagot, amit mi az átalakuló világpolitika nemzetközi fórumainak és szervezeteinek küldhetünk.
Európa és a világ válasza csak most alakul, de elemei már kirajzolódni látszanak. Számunkra biztatóak és ígéretesek, de nem mentesek a veszélyektől sem. A bennünket sújtó évszázados balsors enyhülni látszik, de saját balítéleteink továbbra is korlátoznak bennünket. Mindenekelőtt itthon nyugalomra, belső stabilitásra van szükségünk ahhoz, hogy országunk és nemzetünk érdekeit – az újjáalakuló nemzetközi viszonyok kereteibe illesztve – eredményesen tudjuk képviselni.
Tisztelt Ház!
A magyar Kormány külpolitikáját ma a rendszerváltozás nyomán kibontakozó hazai, társadalmi, politikai és gazdasági fejlődés határozza meg. A külpolitika akkor megalapozott és hatékony, ha elősegíti a belső célok megvalósulását, figyelembe veszi az ország reális lehetőségeit, mozgásterét, él a változó nemzetközi lehetőségekkel, segíti az elveinkkel, érdekeinkkel összhangban lévő folyamatokat.
A Kormány fő külpolitikai céljai között az elmúlt 16 hónapban kiemelt helyet kapott az ország szuverenitásának teljes helyreállítása, és ezzel összhangban a nemzeti érdekek következetes képviselete, érvényesítése. Fontos előfeltétel volt, hogy felszámoljuk a korábbi időszakból még megmaradt függőség minden intézményes és formai elemét. Ez teljes egészében megtörtént. Ugyanakkor alapvető cél volt – és marad – az ország biztonságának garantálása és erősítése.
A rendszerváltozás következtében lehetőség nyílt arra, hogy országunk kiegyensúlyozott, valós érdekeinek megfelelő, megújuló tartalmú külkapcsolati rendszert hozzon létre. Ez a gyakorlatban a nyugati demokráciákkal folytatott intenzív együttműködést igényelt. Másrészt kezdettől megfogalmaztuk azt a törekvésünket is, hogy új alapokra kell helyeznünk viszonyunkat szomszédainkkal.
A magyar külpolitika tudatosan vallott célja, hogy hozzájáruljon az európai normák érvényesítéséhez közvetlen térségünkben is; elősegítendő a stabilitást, a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását, a folyamatos párbeszédet, és ezzel az igazi megbékélést.
A magyar külpolitikának fontos célja volt az emberi jogok széles körű érvényesítésének elősegítése. E munkánkban külön hangsúlyt kapott a nemzeti kisebbségek jogainak megfogalmazása. Ezt a törekvésünket a határainkon túl élő magyarság iránti természetes kötődésünk is indokolja. De e kérdés messze túlmutat a sajátos magyar szempontokon. Ma is érvényes – és egész térségünkre – Jászi Oszkárnak az az emlékezetes tétele, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete a demokrácia próbaköve.
Tisztelt Képviselő Urak és Asszonyok!
Magyarország és az európai demokráciák között bizalmi viszony, szoros együttműködés alakult ki. A miniszterelnök és a Kormány tagjai gyakorlatilag valamennyi európai demokratikus ország vezető politikusaival találkoztak és tárgyaltak itthon vagy külföldön.
Kétoldalú kapcsolataink újjáalakításában igyekeztünk egyenrangú partneri viszonyt teremteni valamennyi demokratikus országgal. Legfőbb törekvésünk az volt, hogy mind megnyilatkozásainkkal, mind lépéseinkkel meggyőzzük az európai és más demokratikus országok vezetőit. A magyar politikai vezetésben korrekt, tisztes partnerre találnak. A magyar Kormány elkötelezett híve Európa és a világ demokratikus fejlődésének, a pluralista parlamentáris rendnek, a jogállamiságnak és a piacgazdaságnak.
A demokratikus országok vezetői kormányzásunk első napjától jó partnereink voltak. Segítették külpolitikánk újjáteremtését, Magyarország beilleszkedését a demokratikus országok közösségébe.
Az egységes Németország legfontosabb gazdasági partnerünk, és általános kapcsolatrendszerünkben is kiemelkedő helyet foglal el. Viszonyunk különleges eleme az a szerep, amelyet Magyarország játszott a német egység helyreállításában. Hazánk számára nagy jelentőségű a sokoldalú és szoros együttműködés, amelyet Németországgal, és ezen belül az egyes tartományokkal, kialakítottunk. Készen állunk ennek továbbfejlesztésére.
Készülő alapszerződésünk rögzíti kapcsolataink magas szintjét, és meghatározza azok továbbfejlesztésének fő irányait. Viszonyunkra jellemző a szivélyes és közeli kapcsolat, de szükségesnek látjuk ezt szélesebb körben, az alacsonyabb szinteken is érvényre juttatni.
Igen eredményesen fejlődtek kapcsolataink Olaszországgal, amely egyre jelentősebb szerepet játszik kereskedelmünkben és a sokoldalú regionális együttműködés fejlesztésében. A rendszeres magas szintű érintkezések mellett kapcsolataink kiemelkedő eseménye volt az olasz-magyar szerződés aláírása, amely tovább segítheti az országaink közötti baráti kapcsolatok fejlődését.
Történelmünkben talán soha nem volt ilyen szivélyes és jó a viszonyunk Ausztriával. A már korábban is meglévő kapcsolatainkat minőségileg változtatta meg az, hogy a magyarországi rendszerváltozás révén most már két azonos társadalmi berendezkedésű ország működik együtt. Minthogy helyzetünk, történelmi tapasztalataink hasonlóságából fakadóan számos kérdésben teljes mértékben egyetértünk, együttműködésünk a multilaterális fórumokon is szoros.
Franciaországgal gyakoriak a magasszintű érintkezések, kapcsolataink jól fejlődnek, a közelmúltban antantszerződést írtunk alá. (Halk moraj.) Az európai szintéren igen fontos szerepet játszó francia vezetés a korábbinál nagyobb figyelmet fordít Közép-Európára, és ezen belül Magyarország érdekeire és álláspontjára. Ez örvendetes és ígéretes a jövőre nézve is.
Nagyra értékeljük az Egyesült Királysággal kialakult párbeszédet és azt, hogy kétoldalú kapcsolataink zavartalanul és folyamatosan fejlődnek. Fontosnak tartjuk, hogy a brit politika aktívan és hatékonyan résztvegyen térségünk gondjainak megoldásában.
Kapcsolataink a rendszerváltozás után a már említett országokhoz hasonlóan új alapokon, eredményesen fejlődtek az északi országokkal, köztük a rokon Finnországgal, továbbá a Benelux-országokkal, Svájccal, Spanyolországgal és Dél-Európa más államaival is.
Európa kis- és közepes államai – különleges partnereink. Segítőinknek, bizonyos értelemben szövetségeseinknek bizonyultak a nemzetközi fórumokon. Számíthatunk rájuk, ha olyan súlyos kérdések kerülnek terítékre, mint például a kisebbségek ügye, vagy olyan fontos tapasztalatokra van szükségünk, mint az Európai Közösségbe történő beilleszkedés gyakorlati menete.
Az Amerikai Egyesült Államok meghatározó szerepet játszik a világpolitikában és a világgazdasági folyamatokban. A demokratikus Magyarország megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar-amerikai kapcsolatoknak, s megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az Egyesült Államok is kész e kapcsolatok fejlesztésére.
Az utóbbi hónapokban számos magasszintű érintkezésre került sor a két ország vezetői között. Az amerikai kormány és a kongresszus több olyan intézkedést hozott, amely egyértelműen bizonyítja, hogy az Egyesült Államok ma már igazi együttműködő partnerként kezeli a demokratikus Magyarországot, és figyelembe veszi érdekeit, véleményét.
Gazdasági kapcsolataink alakulására jellemző az amerikai kormány és az ottani jelentős vállalkozói rétegek figyelme, nyitottsága. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt évben a külföldi beruházások fele az Egyesült Államokból érkezett.
Kanadával kialakult viszonyunkra is az együttműködés és a magasszintű kontaktusok jellemzőek. Örömmel vesszük azokat a politikai tapasztalatokat, amelyekkel ez az ígéretes jövőjű ország a különböző etnikumok, kultúrák együttélése és támogatása során szerzett és kínál.
A magyar Kormánynak számos bonyolult és nagy horderejű feladatot kellett rövid időn belül megoldania a magyar – szovjet viszonyban. Elengedhetetlen volt, hogy folyamatosan figyelembe vegyük a szovjetunióbeli változásokat, az ország politikai berendezkedésének és belső szerkezetének gyors átalakulását. A szovjet csapatok teljes kivonása Magyarország területéről történelmi léptékű esemény, amely a magyar-szovjet kapcsolatokban új fejezetet nyitott. Tény, hogy a Kormány erőfeszítései ellenére visszaesett kereskedelmi forgalmunk, de ennek fő oka a Szovjetunió gazdasági nehézségeiben keresendő.
Hosszabb előkészítés után parafálás előtt áll a magyar-szovjet alapszerződés, amely a teljes egyenjogúság alapján készült, és kiindulópont kapcsolataink jövőbeni sokoldalú fejlődéséhez. Ez változatlanul fontos célja a magyar Kormánynak.
Amint arra lehetőség nyílt, mindent megtettünk azért, hogy időben és kellő intenzitással alakítsuk és szélesítsük együttműködésünket a Szovjetunión belüli köztársaságokkal. Elismertük szuverenitásuk kinyílvánítását, és számolva a realitásokkal készülünk a diplomáciai kapcsolatok felvételére velük.
Célunk, hogy Oroszországgal mielőbb érdemi, széles körű együttműködés jöjjön léte, és számítunk arra, hogy a már létrejött, illetve előkészületben lévő magasszintű tárgyalások jótékonyan hatnak gazdasági kapcsolatainkra is.
Ukrajna legnagyobb lélekszámú szomszédunk és fontos kereskedelmi partnerünk. Az országban jelentős számú magyarság is él. Az eltelt év során közvetlen kapcsolataink látványos és gyors fejlődésnek indultak. Több fontos megállapodást írtunk alá, amelyek közül kiemelkedik a nemzeti kisebbségekről kiadott nyilatkozat. Ez az első ilyen okmány, amelyet hazánk egy másik állammal aláírt.
A Kormány a közvélemény és más pártok kívánságaival, valamint saját korábbi lépéseivel összhangban az elsők között jelentette be, hogy kész helyreállítani a diplomáciai kapcsolatokat a balti államokkal. Kezdeményező lépéseket tettünk annak érdekében, hogy elősegítsük a Baltikum mielőbbi teljes bekapcsolódását az európai folyamatokba. Arra törekszünk, hogy rövid időn belül hatékony, széles körű együttműködés alakuljon ki Magyarország, valamint Észtország, Lettország és Litvánia között.
A történelmi hagyományokra, helyzetünk és törekvéseink hasonlóságára alapozva újítottuk meg a magyar – lengyel kapcsolatok minden lényegi elemét, és ebből kiindulva számos új együttműködési lehetőséget is találtunk. Ezt ismételten bizonyította a magyar miniszterelnök közelmúltbeli lengyelországi látogatása, a most aláírt magyar – lengyel szerződés, és a lengyel partnerrel közös nyilatkozatban foglaltunk állást a jugoszláviai válság ügyében.
A helyzet, az elképzelések, az érdekek hasonlósága jellemző a magyar – cseh–szlovák kapcsolatokra is. Ez jó alapot teremt a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztéséhez, a közös fellépéshez a nemzetközi fórumokon, és ahhoz is, hogy a múltból örökölt és a múltban gyökerező nézeteltéréseket párbeszéd útján rendezzük. A Cseh és Szlovák Köztársaság belső berendezkedésének, e két köztársaság viszonyának kérdését az érintett népek ügyének tartjuk.
Meg kell állapítanom, hogy kapcsolataink fontos szomszédunkkal, Romániával nem alakultak szándékainknak megfelelően. Ez nem Magyarországon múlott! Továbbra is készek vagyunk az érdemi párbeszédre, a valódi előrelépést szorgalmazzuk. Ennek példái a katonai téren létrejött bizalomerősítő megegyezések.
A magyar – román kapcsolatok jól ismert sajátosságait is figyelembe véve elkerülendőnek tartjuk a közvéleményt tendenciózusan befolyásolni kívánó kampányokat, a sajtón keresztül folytatott polémiát, s a magunk részéről ennek megfelelően járunk el.
A Balkán-félsziget valamennyi népével régi történelmi kapcsolatok kötik össze nemzetünket. Rokonszenvvel és szolidaritással figyeltük és figyeljük a térségben zajló demokratizálódó törekvéseket.
Jugoszlávia külön, hosszú elemzést érdemelne, de erre most és itt nincs lehetőség. Aggodalommal, sőt riadalommal látjuk, ami déli határainkon túl zajlik, és mindent megteszünk azért, hogy a demokratikus országok álláspontjával összhangban és velük karöltve segítsük a súlyos válság mielőbbi békés rendezését. Tartós, igazságos rendezés csak minden érdekelt fél, minden ott élő nemzet és nemzeti kisebbség érdekeinek számításbavételével képzelhető el.
Magyarország higgadt, körültekintő politikát folytat, és nem téveszti szem elől a jugoszláviai magyarság érdekeit sem. Távol kívánunk maradni a konfliktustól, ugyanakkor minden szükséges intézkedést megtettünk és megteszünk Magyarország területe és lakossága biztonságának védelmére.
A Kormány rendszeres párbeszédet folytatott mind a jugoszláv szövetségi vezetéssel, mind az egyes köztársaságok, illetve nemzetek képviselőivel. Érdekünk a jószomszédi együttműködés fenntartása a jövőben is. Magyarország változatlanul összehangolja lépéseit az európai országokéval és minden olyan állammal, amely kész hozzájárulni a jugoszláviai válság rendezéséhez.
Ez vonatkozik az egyes köztársaságok szuverenitása elismerésének kérdésére is.
Bulgária demokratikus átalakulását, amelyet a vasárnap lezajlott választások eredménye is bizonyít, valamint a történelmi jelentőségű albániai fordulatot nagy elismeréssel figyeltük. Meggyőződésünk, hogy ezeknek az országoknak és társadalmaknak a demokratikus átalakulása az egész térségben erősíteni fogja a stabilitást és a biztonságot.
Görögországgal az elmúlt hónapokban fűztük szorosabbra kapcsolatainkat, abban a reményben, hogy kétoldalú érdekeink mellett együtt segíthetjük elő a térségben meglévő feszültségek oldódását.
Törökország szerepe Európa délkeleti sarkában egyre fontosabb lesz, hiszen olyan határterületen fekszik, amely eltérő kultúrák és érdekek ütközőzónája. E nagy és fellendülőben lévő ország fontos kiegyensúlyozó szerepet játszhat.
Rendkívül eredményesen alakult együttműködésünk Japánnal, amely egyik legfontosabb gazdasági partnerünk. Politikai kapcsolataink ennek megfelelően a legmagasabb szintre emelkedtek. Országunk hosszú távú stratégiai érdeke e kontaktusok aktív, körültekintő ápolása és szélesítése.
A Koreai Köztársasággal, Indiával, Iránnal, Thaifölddel, Ausztráliával és Új-Zélanddal szintén kedvezően alakul viszonyunk: a magas szintű politikai érintkezést kíséri a gazdasági kapcsolatok növekvő intenzitása.
A Kínai Népköztársasággal kereskedelmi forgalmunk sajnálatos módon visszaesett, de reméljük, hogy az új piaci feltételek között gazdasági kapcsolataink visszaállnak mielőbb, legalább a korábbi szintre.
Intenzívek és gyakoriak az érintkezések Izraellel, ugyanakkor államközi kapcsolataink kiegyensúlyozottan és bíztatóan alakultak az arab államok nagy többségével.
Az öbölválság ügyében képviselt elvi és cselekvő álláspontunk elismerésre talált a térség államaiban és azon kívül. Szükségesnek tartjuk, hogy az érintettek konferenciája révén mielőbb tartós béke jöjjön létre a Közel-Keleten.
Latin-Amerikában az elmúlt években örvendetes módon megszilárdultak a demokratikus intézmények, lehetővé téve diplomáciai kapcsolatrendszerünk kibővülését. Mindez alapot kínál kapcsolataink elmélyüléséhez, és határozottan törekszünk a gazdasági forgalom növelésére.
Afrikában a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása a fő célunk, kapcsolatainkat pedig a gazdasági racionalitás vezérli.
Tisztelt Ház!
Mind a világpolitikában, mind a magyar politikában meghatározó és alapvető változás következett be a multilaterális kapcsolatrendszerben. A Varsói Szerződés és a KGST feloszlatásával párhuzamosan, amelyben Magyarországnak kezdeményező szerepe volt, megerősödtek kapcsolataink a multilaterális és integrációs szervezetekkel, valamint megkezdődött az évszázadok során kialakult regionális és szubregionális együttműködés újjáépítése. Közel egy éve Magyarország teljes jogú tagja lett az Európa Tanácsnak. E tagság elérése azt jelentette, hogy Európa demokratikus államai formálisan is befogadtak bennünket maguk közé, kinyílvánítva ezzel, hogy a magyar államberendezkedést olyan parlamentáris demokráciának tekintik, ameyben az emberi jogok érvényesülnek, és amely egyenértékű Európa többi demokráciájával.
Az elmúlt év novemberében aláírtuk a Párizsi Chartát. Ettől a pillanattól kezdve reánk is vonatkozik az európai alkotmány, amely minden résztvevő országot kötelez a demokrácia, a jogrend, az emberi és kisebbségi jogok, az önrendelkezés és az egyén számára is garantált gazdasági szabadság tiszteletben tartására.
Eredményes tárgyalásokat folytattunk az európai közösségekkel, és a társult viszonyról szóló szerződést még az idén aláírjuk. Így olyan kapcsolatot alakíthatunk ki e nagy jelentőségű integrációs szervezettel, amely, ha megtesszük a reánk háruló lépéseket, néhány éven belül elvezet bennünket a teljes jogú tagsághoz, vagyis az Európába történő teljes politikai és gazdasági integrálódáshoz.
Politikánkat számos kérdésben már eddig is összehangoltuk az EK országaival, s a továbbiakban is az együttműködésre törekszünk velük, összhangban azzal, hogy hasonlóan gondolkodó országnak fogadtak el bennünket. Reméljük, hogy rövid időn belül intézményes formát is ölt a közösséggel folytatott politikai koordinációnk.
A Varsói Szerződés felbomlása után megnyílt a lehetőségünk arra, hogy szuverén államként magunk irányítsuk kül- és biztonságpolitikánkat, szabadon fogalmazzuk meg biztonsági érdekeinket és törekvéseinket.
Az európai és észak-amerikai országokkal együtt arra törekszünk, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, azaz a helsinki folyamat által létrehozott intézmények és eljárások minél hatékonyabban biztosítsák a folyamatban résztvevő országok biztonságát és gazdasági jólétét, emberi jogait. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az EBEÉ bonyolult rendszere, s az ennek keretében együttműködő államok érdekei csak egy sok energiát igénylő, konszenzusra törekvő rendszerben hozhatók közös nevezőre. Ebből adódik a mechanizmus előnye, vagyis hogy az ajánlásait mindenki kötelező érvényűnek tekinti önmaga számára, hiszen elfogadta, és a hátránya is, nevezetesen, hogy a döntéshozatal esélye csak a legkisebb közös nevező megtalálása esetén adott.
Az EBEÉ-képviselte értékeket és a mechanizmusrendszert továbbra is fontos eszköznek tekintjük az euroatlanti térség biztonsága számára, támogatjuk hatékonyságának fokozását.
Az elmúlt egy évben a magyar Kormány jelentős erőfeszítéseket tett, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait a NATO-val, amely az euroatlanti térség biztonságának legfőbb támasza. Kívánatos, hogy kapcsolataink belátható időn belül intézményes szintre emelkedjenek. Ennek jegyében fogunk felszólalni az Észak-atlanti Közgyűlés madridi konferenciáján, illetve a brüsszeli NATO-központban.
Fölvettük a kapcsolatot a Nyugat-Európai Unióval, és készen állunk partnerként részt venni e szervezet munkájában is.
Az ENSZ különböző fórumain és intézményeiben mind Magyarország politikusai, mind diplomatái arra törekedtek, hogy egyértelművé tegyék a világ számára Magyarországon rendszerváltozás történt, s az ország a demokratikus országok közösségével együttműködve kíván befolyást gyakorolni a világban zajló folyamatokra.
Minthogy jó esélyünk van arra, hogy rövidesen a Biztonsági Tanács nem állandó tagja leszünk, az eddigieknél nagyobb mértékben tudunk majd közreműködni a világ égető problémáinak a megoldásában.
Az eltelt egy év során a Varsói Szerződés és a KGST felbomlása nyomán Közép- és Kelet-Európa térségében ismét megnyílt a lehetőség a regionális és szubregionális kapcsolatépítés számára.
Az eredetileg tömbön kívüliek és az egymással szemben álló országok együttműködését segítő Pentagonale Hexagonalévá bővülve ígéretes törekvésnek bizonyult az Adria és a Baltikum közötti térség országainak gyakorlati együttműködésében.
A tucatnyi program, a közlekedéstől a turizmuson és a környezetvédelmen át a kisebbségek problematikájáig és a migrációs kérdésig, amely az elmúlt egy évben elindult, azt bizonyítja, hogy anélkül is kialakulhat szoros együttműködés a térség országai és régiói között, hogy az politikai integrációvá, illetve valamiféle tömbbé alakulna.
Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk regionális együttműködésünknek Cseh-Szlovákiával és Lengyelországgal. E három ország sok évszázados hasonló, vagy azonos történelmi tapasztalatokra és a közös kulturális hagyományokra építve olyan szerves együttműködést alakíthat ki külpolitikai, biztonságpolitikai és gazdaságpolitikai téren, amely példája lehet a kétpólusú Európa megszűnte utáni időszak stabilizációs törekvéseinek. Mindhárom ország demokratikusan megválasztott parlamentje és kormánya súlyos problémákkal néz szembe, ám mindhárom ország egyértelművé tette, hogy célja az európai integrálódás, Európa politikai, gazdasági és társadalmi értékeinek és normáinak elfogadása, annak minden következményeivel együtt.
A három ország együttműködése nem eredményezhet külön utakat, ám kölcsönösen segítheti mindhárom felet gondjainak megoldásában, biztonságának garantálásában és elősegítheti az európai integrálódásukat.
Ezt az együttműködést tovább kívánjuk fejleszteni, hatékonyabbá és mélyebbé kívánjuk tenni, és készek vagyunk egy-egy program keretében a velünk szomszédos országok egyes régióit is bevonni munkánkba. (Szórványos taps.)
Az egypártrendszeren alapuló politikai diktatúrák bukásával demokratikus, illetve a demokrácia elveit meghirdető politikai rendszerek jöttek létre a térségben. E folyamat részeként általánosan elfogadottá váltak azok az emberi jogi elvek és normák, amelyek a helsinki folyamat részeként kerültek be a világ köztudatába. Folyamatban van ezen elvek és normák kibővítése, például a kisebbségek jogainak minél pontosabb leírása és kodifikálása, az államok kötelességeinek pontos definiálása.
Tudjuk, hogy ez lassú és nehéz folyamat, hiszen Nyugat-Európa és Észak-Amerika politikai körei nem voltak kellően felkészülve azokra a változásokra, illetve a változások következményeire, amelyek Közép- és Kelet-Európa térségeiben végbementek.
A nemzetek önrendelkezésének joga, a nemzeti és egyéb kisebbségek egyéni és kollektív jogai, a szociális biztonság garantálása olyan kérdésekként merülnek fel, amelyek egyszerre várnak emberi, jogi, gazdasági és biztonságpolitikai jellegű választ. Röviden: e térség gazdasági és nemzeti, nemzetiségi kérdéseinek megoldása a stabilitás megőrzésének feltétele, vagyis össz-európai biztonsági érdek.
Külön kell szólnom térségünk migrációs problémáiról. Mind nyugti partnereinknek, mind közép- és kelet-európai szomszédainknak velünk együtt arra kell törekedniük, hogy az oly sokszor rémképként megjelenő keleti migrációs hullám ne induljon meg. A fejlett demokráciákkal együtt közös erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy Közép- és Kelet-Európa lakói viszonylagos létbiztonságban élhessenek, se polgárháborúk, se a nélkülözés ne késztesse őket lakóhelyük elhagyására, és belátható időn belül gazdasági és szociális téren is eljussanak arra a szintre, amely emberhez méltó a XXI. évszázad küszöbén.
Ezekkel a problémákkal Európa keleti fele egyedül nem tud megbírkózni. Szükség van a világ vezető gazdasági hatalmainak hatékony és kitartó közreműködésére és segítségére.
Átalakult az euroatlanti térség biztonsági és katonai szerkezete is. A Varsói Szerződés megszünésével és az elért fegyverzetkorlátozási megállapodásokkal térségünk biztonsága erősödött. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az európai hagyományos fegyveres erők csökkentéséről készült megállapodásnak, és minden partnerünknél szorgalmazzuk e szerződés ratifikálását és maradéktalan végrehajtását. Örömmel nyugtázom, hogy a magyar Parlament már ratifikálta e szerződést. Kívánatosnak tartjuk, hogy a függetlenségüket, illetve szuverenitásukat elnyerő európai államok önmagukra nézve ugyancsak kötelezőnek tekintsék e szerződést. Ugyancsak fontosnak tartjuk az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetésének készségét arra, hogy harcászati atomfegyvereit is jelentős mértékben csökkentse, és ezzel egy világméretű nukleáris összeütközés esélyét tovább csökkentse.
Mind honvédelmi, mind külpolitikánk alapelve, hogy a világban és Európában el kell jutni a fegyverzetek korlátozásában addig a szintig, amit elegendő védelmi potenciálnak neveznek.
Ma a külpolitika és a külgazdaság a nemzetközi kapcsolatok rendszerének két meghatározó összetevője, amelyek többnyire egyidejűleg érvényesülnek és azonos irányban mozognak, hiszen azonos politikai prioritásokon nyugszanak. Ennek következtében jogosan állíthatjuk, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakban elért diplomáciai eredményeink közvetlenül és pozitívan hatottak külgazdasági kapcsolataink alakulására, valamint a külgazdasági kapcsolatok fejlődése javította országunk politikai helyzetét.
Itt kell megjegyeznem, hogy világunk egyes térségeiben a külpolitikai változással nyílt igazán lehetőség gazdasági érdekeink hatékonyabb érvényesítésére is. Szemléltető példaként a nyugat-európai integrációhoz való közeledésünk folyamatának felgyorsulását, továbbá egyes arab országokat és Dél-Afrikát említeném.
Külpolitikánk eredményeként könyvelhetjük el, hogy a régiónkban bekövetkezett váratlan megrázkódtatások sem csökkentették a segítőkészséget gazdasági átalakulásunkhoz és talpraállásunkhoz.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lezajlott politikai rendszerváltozás egyik sajátos és nagy jelentőségű következménye az lett, hogy a magyar Országgyűlés, illetve a tisztelt képviselők az elmúlt 16 hónapban igen jelentős külpolitikai tevékenységet folytattak. Az ország és a nemzet érdekét szolgálta az a munka, amelyet a tisztelt Ház tagjai különböző nemzetközi fórumokon, tárgyalásaik és konzultációik során kifejtettek. Az európa-tanácsi tagság elnyerésével képviselőink teljes jogú tagként vesznek részt az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének munkájában, meghívottakként az Észak-atlanti Közgyűlés és számos más interparlamentáris fórum munkájában, amely évekig, évtizedekig magyar jelenlét nélkül működött.
Országgyűlésünk, képviselőink, és egyáltalán külpolitikánk egyértelmű nemzetközi megbecsülését bizonyítja, hogy 1992 júliusában Budapesten tartja parlamenti közgyűlésének nyári ülésszakát az Európa Tanács, és itt tartja az alakulóülést ugyanebben a hónapban az EBEÉ parlamentje is.
Azt hiszem, hogy a Kormány és a Külügyminisztérium, valamint a Parlament külügyi bizottsága között tisztes, korrekt munkakapcsolat alakult ki. Ha az elmúlt jó évet kapcsolatépítési folyamatnak tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy lassan kirajzolódnak azok a keretek és területek, ahol a Kormány, a Külügyminisztérium apparátusa és az Országgyűlés bizottságai hatékonyan együtt működhetnek a sikeres magyar külpolitika érdekében. A Kormány és a külügyminiszter az eddigi gyakorlatnak megfelelően a továbbiakban is nem csupán kész együtt működni az Országgyűléssel és annak bizottságaival a magyar külpolitika érdekében, hanem egyes nagy horderejű kérdésekben igényli bekapcsolódásukat a döntéshozatali folyamatba.
A Kormány és a Külügyminisztérium vezetése az elmúlt egy évben arra törekedett, hogy a Parlamentben képviselt pártokkal együttműködve érje el külpolitikai céljait. Örvendetesnek és sikeresnek tartjuk a politikai pártok nemzetközi tevékenységét, a hasonló politikai pártokkal és szerveződésekkel kialakulóban lévő vagy már kialakult kapcsolatokat.
Magyarországnak és a magyarságnak egyértelmű érdeke, hogy a demokratikus magyar politikai szervezetek és pártok is integrálódjanak abba a nemzetközi politikai rendszerbe, amely a kormányok és a parlamentek együttműködése mellett a pártok együttműködésén alapul. Meggyőződésünk, hogy Magyarország demokratikus pártjai a nemzetközi fórumokon és kapcsolataikban az ország és a nemzet érdekeit képviselik és fogják képviselni, és belpolitikai csatározásaink nem kerülnek nemzetközi szintérre.
A Kormány külpolitikai tevékenységét folyamatosan kiegészítette a köztársasági elnök úr hivatalos látogatásainak sora Svájcban, Indiában, Finnországban, Kanadában és még a soron következő utak, valamint nem hivatalos látogatásai az Egyesült Államokban és máshol.
Tisztelt Ház! Amit az elmúlt másfél évben tettünk, azon igyekezetből tettük, hogy általa az ország és nemzetünk javát szolgáljuk. Mint az elhangzottakból is következik, törekvéseink nagyobbik részét siker koronázta, ám értek bennünket kudarcok is.
Mindent összefoglalva azonban talán nem túlzok, ha kijelentem, hogy a külpolitikában az irányváltást végrehajtottuk, Magyarország és a magyarság nemzetközi tekintélyét nem csorbítottuk, érdekeit eredményesen szolgáltuk. Mindehhez kellett a demokratikusan megválasztott magyar Parlament támogatása, a demokratikus pártok segítsége és a magyar nemzet szellemi és erkölcsi ereje. Az előbbiekre támaszkodtunk, az utóbbiból merítettünk. Köszönetet mondok mindazoknak a Magyarországon és a határainkon kívül élő honfitársaimnak, akik segítettek, és remélem, hogy az elkövetkező években is segíteni, támogatni fogják külpolitikai törekvéseinket azokkal az eszközökkel, amelyek kinek-kinek rendelkezésére állnak. Nagy erőt jelent számunkra, hogy a magyarok oly sok helyen élnek a világban, hogy hasznos tudásuk van, gazdasági erejük van, kapcsolataik vannak, és mindezeket készek a haza és a nemzet felvirágzásának szolgálatába állítani.
Köszönöm hazai honfitársaimnak, hogy támogatták és támogatják munkánkat, és kérem, tegyék ezt továbbra is. A nemzeti egyetértésen alapuló külpolitika megteremtése a tárgyalóasztaloknál kezdődik, de a mindennapi munkában folytatódik, és a nehéz, mondhatnám kritikus pillanatokban mutatkozik meg, kik azok, akik a nemzet és a haza érdekeit minden más érdek fölé tudják helyezni. A nemzeti konszenzus nem egyéb, mint közös törekvés arra, hogy Magyarország és a magyarság a korszerű Európa és a világ megbecsült és sikeres közössége legyen. Mi erre törekedtünk, és erre fogunk törekedni ezután is.
Hiszem, ahogy egyik legnagyobb klasszikus költőnk mondotta: "És vissza nem foly az időnek árja, előre duzzad feltarthatatlanul, Bízvást, mi benn vagyunk a fő sodorban, Veszhet közülünk még talán nem egy, de szállva, ím elsők között a sorban, vásznunk dagad, hajónk előremegy." Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
