KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP) Kérnék szépen akkor még két percet hozzá, mert nem kívánok utána reflektálni, hacsak meg nem támadtak. Konkrét megválaszolást követeltek. Ki parancsol tulajdonképpen a szövetségi hadseregnek? Ez ugyanolyan kérdés, mint hogy ki irányítja a magyar külpolitikát. Csak erre lehet válaszolni, arra nem lehetett és nem is tudtak válaszolni mellébeszéléssel, ellentmondó válaszokkal.
Az önök kiküldöttei visszatértek következő nap erre a kérdésre, és határozott hozzászólással utalva a nemrég szabaddá vált demokráciák frusztráltságára és megrendült biztonsági érzésére, az események és az európai tehetetlenség láttán esélyesebb intézkedéseket követeltek. Én is kifejtettem, hogy ez az impotencia egyenesen bátorít bizonyos erőket az erőszak alkalmazására, a politikai viták fegyveres útra való terelésére. Hasonló fellépések történtek a többi frakcióban is, ennek következtében az Európa Tanács elfogadta a javaslatokat, és közte – az újsághírek szerint legalábbis így tudom, hogy meg is történt – felfüggesztette a jugoszláv delegáció meghívott státusának ideiglenes részvételét. Itt szeretnék még kérem utalni kiemelten az Európai Demokratikus Unió párizsi vezetőségének ülésére, amelyen többek között egy tucat kormányelnök és miniszter vett részt, és ahol a magyar pártvezetők – így miniszterelnökünk és a mi pártelnökünk, Surján László – igen sikeresen szerepeltek fontos kérdéseket érintő felszólalásaikkal. Erre vonatkozó véleményt magától az EDU főtitkárától hallottam. Meg kell említenem Bushek kancellár úr felszólalását – azt a hasonlatát –, számunkra nagyon fontos, hogy ne olyan Európa Házba invitáljuk a közép-európai népeket, ahol az emeleti lakosztályokban laknak a gazdag nyugatiak, az újaknak meg a szuterén jut, lift nincs, a lépcső pedig el van törve.
Nem kívánom már sokáig a Ház türelmét igénybe venni. Szeretném megemlíteni azt, hogy a külpolitikát irányító személyekre és az apparátusokra vonatkozó észrevételeket és kritikákat sosem szabad, hogy belpolitikai napi célok vagy személyi indulatok irányítsák. Kifogásainkat itthon a megfelelő helyen és keretek között mondjuk el úgy, ahogyan ez ma is így történik.
Fel kell hívnom azonkívül a figyelmét minden külpolitikai kérdéssel foglalkozónak, külföldiekkel érintkezőnek, nyilatkozattevőnek, legyenek azok parlamenti vagy önkormányzati képviselők, pártaktivisták vagy a médiák küldöttei, igen nagy személyes felelősség terheli őket azért, hogy mikor, hol, kinek és mit mondanak, milyen információkkal szolgálnak hazánkról. Ám bíráljuk bátran a politikai vezetők botlásait, valódi vagy vélt hibás döntéseit, hiszen hozzátartozik a Parlament ellenzői jogköréhez, de itthon – mert a meggondolatlan, külföldön, pláne nagyobb nyilvánosság előtt történő kijelentés – visszaüt nemcsak az országra, hanem az illető személyre magára. A tárgyszerű és általános nemzeti külpolitikai cél tudatában történő tájékoztatás fontos, annyiszor kell tennünk, ahányszor csak tehetjük, de legyünk mindig megfontoltak és önkritikusak, hiszen ez a világunkat is hitelesíti.
Sajnos lépten-nyomon tapasztaljuk a nyugatiak tájékozatlanságát mind a történelmi, mind a geopolitikai és gazdasági kérdéseink és problémáink terén.
Ha még van egy pár percem, szeretném én is … (Derültség) …
