TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Elbűvölve hallgattuk Jeszenszky Géza barátunk barangolását – az álmok birodalmában. (Derültség a bal oldalon.) Beszéde, amely egy kiegyensúlyozott, nyugodt, magát jól érző külpolitikai bürokrácia nyelvén íródott, és ezért nem annyira vitaanyag, mint amennyire valóban egyetértésre joggal számot tartható kijelentések gyűjteménye, amely gondosan úgy válogat a kor jelenségei között, hogy ne váltson ki vitát. Még azt is mondhatnám akár, hogy én egyetértek a külügyminiszter úr beszédével, hiszen kontroverzális, vitát ingerlő kijelentések nem igazán voltak benne.
Ez az egész dolog eszembe juttat valamit. Ugye bennünket, szabaddemokratákat sokszor ért az a szemrehányás, hogy mi túlságosan nyugati orientációjúak vagyunk, és nem vagyunk elég közép-európaiak, hadd hozzak egy közép-európai példát. Eszembe jut Hasek halhatatlan regénye, a Svejk, amikor – emlékeznek rá bizonyára – megölik Ferenc Ferdinándot, és Svejk a régi vendéglőben ott ül Bretsnagel detektívvel és Palivec vendéglőssel, és kifejti, hogyan fog alakulni a jövő. A következőképpen – mondja Svejk –: kik ölték meg Ferdinándot? Nyilván a törökök, mert haragszanak ránk, hogy elvettük tőlük Boszniát. Na most, hogyha a törökök ellenünk vannak, akkor a szerbek és az oroszok velünk lesznek. Erre viszont rendkívül mérgesek lesznek a németek, tehát mellénk fognak állni a franciák és mellénk az angolok, tehát mi, osztrák-magyarok, franciák és angolok jól megverjük a fránya németet, akire már Sadová és Königgrätz óta haragszunk. (Derültség.) Hasek ott lábjegyzetben megjegyzi, hogy ugyan nem egészen így alakult, ahogy Svejk mondta – meg el is vitték érte a Pankrác-fogházba –, de hát ez már nagyobb emberekkel is előfordult, hogy tévedtek.
Én azt hiszem, hogy a külügyminiszter úr beszéde három típusú elemet tartalmazott. Az egyik elem olyan, amiben elmondott dolgokat, amelyeknek a kimeneteléről senki nem tudhat semmit. Ezekkel tehát nem vitatkozom; én sem tudom, hogy bizonyos, még teljesen nyílt folyamatokban mit hoz a jövő. Elmondott továbbá tényeket, amelyek kétségbevonhatatlanok, és ezekkel szintén nem kívánok vitatkozni. És volt egy harmadik rekesze ennek a beszédnek – ez a rekesz sajnos üres volt –, amelyben a konkrétumoknak kellett volna helyet találniuk. Én azt hiszem, erről a rendkívül magas szintről – már úgy értem, absztrakciós szintről (Derültség a bal oldalon.) –, ahol a beszéd elhelyezkedett, nem ártana lejjebb szállnunk… (Dénes János közbeszólása: Most is!) … a kínos tapasztalatok mindennapi világába.
Hölgyeim és Uraim! Ugyanis mi nem egy annyira nyugodt, szerződéskötések, diplomáciai tárgyalások, óvatos integrációs kísérletek által jellemzett világban élünk, hanem itt mindenki tudja, hogy körülöttünk ég a határ. Egy olyan Kelet-Európában élünk, amely a rendszerváltozás megrázkódtatásai miatt – most valóban Magyarországot kivéve, amiben egyetértek Csóti úrral, valóban a térség legstabilabb országa és maradjon is ez így –, amint mondom tehát, Magyarországot kivéve egy szétrobbanás állapotában van, olyan állapotban, ahol – és itt már nem értek egyet Csóti úrral – az államok fölbomlanak, és valóban olyan régiók alakulnak ki, államhatárokat is átlépve, illetve államhatárokon belül, amelyeket olyan népcsoportok népesítenek be, olyan politikai erők által vezetve, akik és amelyek a legnagyobb harcban vannak egymással, egy senki által meg nem jósolható jövőben a hatalomért és a befolyásért.
Ez egy olyan világ, tisztelt Ház, amelyben mindenkinek a legnagyobb óvatossággal kell viselkednie, és ebben az egy vonatkozásban dicsérnem kell külügyminiszter úr beszédét, mert ez a beszéd, ha más nem is, óvatos kétségtelenül volt. (Derültség a bal oldalon.) Mármost az óvatosság azért indokolt, mert én abban reménykedem – és abban reménykedik a Szabad Demokraták Szövetsége –, hogy Magyarországnak sikerül a hanyatlás, a polgárháború, a fajüldözés, a közönséges gyilkosságtól alig megkülönböztetett gerillaharc lefelé tartó spiráljából kimaradnia, tisztelt Országgyűlés! S hogy itt végre sikerül egy olyan kiugrási politikát megvalósítani, amely sikerül is. Éppen ezért arra van szükség, hogy ne legyenek illúzióink, hanem lássuk be, hogy akármennyire egy nyugodt sziget vagyunk egy lángoló környezetben, mégis csak része vagyunk ennek a környezetnek – sajnos.
És ennek a ténynek kell meghatároznia a nyugattal kapcsolatos politikánkat is. Ugyanis – mint önök nyilván nagyon jól tudják – a kelet-európai, pontosabban a közép-európai országok versenyben vannak a nyugati skalpokért, abban az értelemben, hogy ki tud több magas szintű találkozót, kommünikét, szerződést fölmutatni, amivel a saját magába vetett hitét erősítheti. Ez fontos is, és egyetlen ilyen alkalmat nem kell elszalasztani. De amikor egymás között beszélünk, és amikor azt mondja a külügyminiszter úr, hogy mindenütt elismerik, hogy a magyar demokrácia ugyanolyan, mint a nyugati demokráciák, nincsen semmi különbség a magyar demokrácia és a nyugati demokráciák között, akkor honfitársaink ebből még azt a téves következtetést vonhatnák le, hogy a nyugatiak rosszul vannak tájékozva. Ugyanis ez a demokrácia még nem egy nyugati demokrácia, mint mi itt ebben a Házban nagyon jól tudjuk, hiszen nem ez az egyetlen napirendi pont ma, és a többi napirendi pontnál ez irgalmatlanul ki fog derülni. (Derültség a bal oldalon.)
A magyar külpolitikának van néhány strtukturális problémája, amiről szeretnék röviden szót ejteni.
Az egyik problémája az, hogy nem egészen pontosan lehet tudni – legalábbis számunkra, ellenzéki képviselők számára nem látszik elég világosan –, hogy voltaképpek ki csinálja a magyar külpolitikát. Most találomra fölsorolnám azokat a centrumokat, amelyekből magyar külpolitikát intézni szokás, és megkérdezem – de a kérdés szükségszerűen szónoki marad, mert nem tudom rá a választ –, hogy voltaképpen mi a hierarchikus viszony ezek között a központok között.
Tudjuk, egyrészt van a Külügyminisztérium. A Külügyminisztérium természetesen áll egy apparátusból és egy politikai vezetésből –, amelynek a harmóniájáról mi sok jót hallottunk mostanában… (derültség a bal oldalon) … úgyhogy ez egy centrumnak tekinthető.
Ugye, ott van a Miniszterelnöki Hivatalban a Kodolányi úr vezette tanácsadói csoport; ott van a külföldi magyarokkal foglalkozó titkárság, amely fölött van egy tárca nélküli miniszter, és amelyet egy államtitkár vezet, és amely egy vagy talán a legstratégiaibb kérdésben élvez illetékességet, amely a magyar külpolitikához tartozik – ez a legstratégiaibb kérdés a jelek szerint nem tartozik a külügyminiszter úrhoz…
Továbbá fontos külpolitikai kérdésekben dönt az a kis apparátus, amely Mádl tárca nélküli miniszter úr körül van kialakulóban, és amely Magyarországnak mindenféle integrációkkal kapcsolatos politikáját intézi; ott van továbbá a nemzetközi – nem is tudom, milyen, hosszú nevű – gazdasági minisztérium, Kádár Béla úr minisztériuma, amely szintén erőteljes, önálló, karakteres külpolitikát folytat.
De nemcsak hogy ez a helyzet, hanem a helyzet még sokkal érdekesebb, amennyiben külpolitikát folytat még ezen kívül a Honvédelmi Minisztérium is, néha nagyon eredményeset – gondoljanak a "Nyitott Égbolt" egyezményekre, amelyek a hírek szerint némi meglepetést ébresztettek a Külügyminisztériumban, legalábbis én így hallottam. Mindenesetre, ha nem is ébresztettek meglepetést – könnyű úton meg lehet válaszolni, ha nem így van –, nem világos, hogy mi a nemzetközi szerződéskötés jogi rendje Magyarországon, mi ennek a hierarchiája: ki dönti el a Kormányban, hogy milyen szerződéseket és hogyan lehet kötni. És ezt folytathatnánk: mondhatjuk, hogy persze, a kultuszminisztériumnak is van egy saját külpolitikája – külföldi kulturális intézetek révén… (Közbeszólás a jobb oldalról: Meg Göncznek!) … itt a Kormányról beszélek.
Természetesen ide tartozik, persze, a kormánypártok külpolitikai apparátusa is, amely nyilatkozatokat tesz, és ennyiben – amennyiben ezek a nyilatkozatok cáfolatlanul maradnak – a Kormányhoz közel álló állásfoglalásokat fejezhet ki, és ennyiben jelenthet problémákat, illetőleg taktikai előnyöket.
Két kérdésről még nagyon röviden – csak hatvan másodpercem maradt –, amit ennyiben nem tudok elintézni, úgyhogy egy kis türelmet kérek elnök úrtól. Az egyik…
