DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr, köszönöm a bevezetőt és köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előttem lévő utóbbi két-három felszólaló visszatért ahhoz a témához, amelyet a Ház napirendre tűzött, vagyis a Zétényi Zsolt által benyújtott, elévülést szabályozó, illetve el nem évülést kimondó 2961-es módosító javaslatról tárgyal a tisztelt Ház.
Szeretném megállapítani, hogy szakszerű szempontból megcsodáltam az előadásokat, és a következő – laikus – konzekvenciát vontam le.
Fodor Gábor képviselő úr igen pontosan bebizonyította, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat, amely a Btk.-t szándékozik módosítani, mennyire alkotmányellenes, mennyire ellenkezik a hazai jog gyakorlatával, és mennyire ellenkezik számos nemzetközi egyezménnyel, amelyet a magyar Kormány hivatalosan aláírt. Ezzel szemben a benyújtó, jogi szakértőkre hivatkozva, őmaga is szakemberként nyújtotta be módosító indítványát, törvényjavaslatát, valamint nem akárki, a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere azt mondotta szakmailag, hogy a Btk. módosítására jogilag, alkotmányilag lehetőség van, sem jogba, sem alkotmányba nem ütközik. Ebből következik, hogy most már eljutottunk odáig, hogy a tisztelt Parlamentre hárul az a tiszt, hogy eme szakmai értékeléseket meghallgatva, jónéhány erkölcsit is végighallgatva, amely helyenként csodálatos, remek színészi teljesítmény volt, más esetben remek szabadvers volt – kérem szépen előadva.
Engedjék meg, hogy én is valahogy az érzelmekhez szólva, de bizonyos szempontból abszolút erkölcsi normákat érintve szólhassak még egy-két szót az általam ismert rövidséggel.
A következő… az a közeg, amiben a bűncselekmény és a bűncselekmény-sorozat elkövetődött. Egyetlen egy bűnelkövető, hazaáruló sem mondhatja, hogy kérem, én akkor azt hittem, hogy egy jogállamot építek, mert 1956. november 4-én a szovjet hadsereg aljasul, gyáván, hitszegő módon megtámadta az alvó fővárost, az utána lévő hazai, erkölcsi, történelmi és nemzetközi közeg senkinek sem tette meg a lehetőséget arra, hogy bármilyen eszmével a maga számára mentséget kovácsoljon. Mindenki tudta, akinek a ravasz végén volt az ujja, avagy a herelehúzó zsinórt húzta meg – kérem szépen – a balassagyarmati patak partján, hogy ő bűncselekményt követ el, mocskos hazaáruló, egy külföldi megszálló országot szolgál ki, és a hazáját elárulja. Ez az alapállás, amiből ki kell indulni. (Taps jobbról.) Ha ezt az alapállást elismerjük, akkor azt a tényt rögzítettük, hogy a bűnelkövetők önnön maguk bőrükön belül, mert lelkükről ezek szerint nem lehet beszélni, sem kereshettek mentséget maguk számára.
Most másik: az elévülésről. Kérem, a világon – laikus módon állapítom meg – beszélnek elévülésről és el nem évülésről. Hát kérem szépen, az elévülésnek vannak ugye időkategóriái, de van egy, amit érintett Hasznos Miklós képviselőtársam, hogy a bűnösnek nem járhat az elévülés időszakában glória és dicsőség. Tudniillik, ha valaki szerelemféltésből megölte imádott asszonyát, és elmenekült a radványi sötét erdőbe és bebújt egy barlangba, ott lehúzott 15 évet a börtönben, embertől, társadalomtól félrevonulva és a büntetés által el nem érhetően, tehát nem lehetett jogilag felelősségre vonni, de ő maga magát megbüntette, 15 évre kizárta magát a társadalomból. Piknikus szép emberből aszott aszkéta lett, ateistából istenfélő lett, tehát keresztülment azon a katarízisen, aminek alapján joga volt a társadalomnak és a jogszolgáltatásnak megbocsátani, de ezek az urak nem mentek keresztül ezen a katarízisen… (derültség) …, ezek az urak szocreál hazaérdemrendet kaptak, kitüntetéseket kaptak, beutazták a világot, milliomosok lettek és a holnap hősei milliós, összerabolt vagyonuk alapján. (Taps jobbról.)
A társadalom, a magyar nemzet és a magyar holnap erre kér megnyugtató választ ettől a Parlamenttől. A Parlamentbe küldött képviselőknek, akik szavazás alapján foglalják itt helyeiket, és felelősséggel tartoznak választópolgáraiknak, ha listás képviselők, pártjukon keresztül a választópolgáraiknak, az a kötelességük, hogy bármennyire nehéz döntés elé állítja őket a sors és a történelem és parlamenti képviselői minőségük, ebben a kérdésben hitük, lelkiismeretük és szakértelmük szerint döntsenek. Én ehhez a döntéshez kívánok a Parlamentnek józan megfontolást, és a magam részéről a benyújtott törvényjavaslatot – a megfelelő módosításokkal – elfogadásra ajánlom, de megjegyzést teszek arra, hogy a bíróknak ne adják meg a korlátlan megbocsáthatás és a korlátlan kedvezménynyújtás lehetőségét. (Taps jobbról.)
