JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoltuk volna másfél évvel ezelőtt, 1990. február, március táján, hogy a szabad választások után másfél évvel, ha a történelmi igazságtételt szóba hozzuk Magyarországon, akkor darázsfészekbe nyúlunk?
Gondoltuk volna, ha felvetjük a törvényes igazságtétel ügyét, azon az úgynevezett liberális ellenzék padsoraiban politikai leszámolást értenek és sietve szögezik le, hogy ők azt nem kívánják?
Gondoltuk volna, hogyha például az egykori párthadsereg, a munkásőrség hivatásos állományú tagjainak e minőségben eltöltött munkaviszonyát a nyugdíjszámítás szempontjából valaki feszegetni kezdi, jónevű politikusok – ugyancsak a liberális ellenzék padsoraiból – azt nyilatkozzák a rádióban és a televízióban, hogy ebben az országban már mindenkinek félnie kell?
Gondoltuk volna akkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén, amely egyebek között nem titkoltan az 1956-os gyilkos sortüzek felelőseinek bíróság elé állítását próbálja meg lehetővé tenni, a radikális ellenzék pártjának két prominense, közöttük 1989. június 16-ai, a Nagy Imre-temetés ünnepelt ifjú szónoka felszólal majd annak érdekében, hogy az ügy a Ház napirendjéről lekerüljön?
Nem, tisztelt Hölgyeim és Uraim!…
Dagmar Burasova asszony, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke és kísérete köszöntése
