JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Személyes megtámadtatás címén kértem szót.Gál Zoltán valóban felfedezte: kétségtelenül támaszkodtam egyebek mellett a legfőbb ügyész úr által készített – az alkotmányügyi bizottság felkérésére készített – tanulmányra is. Más munkák – például Bárd Károly úrnak a tanulmánya – mellett, a hivatkozott szimpóziumon elhangzott felszólalásokban foglaltak mellett természetesen egy-egy hozzászólásba több irodalmat beépít az ember akkor, hogyha megfelelő alapossággal kívánja körüljárni az illető törvényt. Én a magyar jogtörténetnek bizonyos elemeit felsorakoztattam az elévülési idővel kapcsolatosan, ami valóban szerepel a Györgyi Kálmán úr által készített tanulmányban is. Azonban semmiféle olyan értékelő mozzanatot vagy motívumot nem vettem át belőle, amely az ő személyes véleményét tükrözte volna.
Ami pedig azt illeti, hogy 80%-ban erre épült volna a tanulmány – odaadom a kéziratot Gál Zoltánnak, nézze meg, és aztán utána… nem azt, hanem a saját felszólalásomnak a kéziratát odaadom nagyon szívesen, és akkor nézze meg pontosan, hogy hány százalékra jön ki az, amire ő hivatkozik. Mindenesetre azt visszautasítom, hogy 80%-ban átvettem volna. (Derültség a bal oldalon.)
Viszont engedjék meg, hogy visszaidézzem a beszédemnek egy mondatát, amelyet kifogásolt Gál Zoltán, hogy kimaradt az illető tanulmányból. "Tény viszont, hogy a már bekövetkezett elévülés folytán megszűnt büntethetőség újbóli felélesztését, amire a Zétényi-Takács-féle javaslat vonatkozik, a német irodalom, a törvényhozás és az alkotmánybíróság is egységesen elvetette."
Ez a megfogalmazás tartalmában azonos a kis visszaható, a nagy visszaható hatály kérdésével, amit Gál Zoltán itt az előbbi felszólalásában említett. Csakhogy ő nem vette észre azt, hogy igen sajnálom, de hát természetesen elhangzott ebben a formában.
A korrektséghez ez is hozzátartozik.
