KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm, Elnök Úr.
Azért kértem szót, mert a szavazás előtt szeretnék lehetőséget kapni a Kormány álláspontjának indoklására.
Úgy tűnik, hogy pusztán az alapelvekről és azok alapján a teendők ütemezéséről, tehát nem törvényszövegről folyó vita annyira új helyzet elé állított minket, hogy kifejezetten szakadás mutatkozott a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottságban folyó munka és az Országgyűlés teljes üléseinek történései között. A Kormány kész volt arra, hogy a nyugdíjra előterjesztett változatok egyes elemeinek ötvözésével alakuló új változatot mérlegeljen a képviselők kívánságára.
Mik voltak a főbb szempontjaink, elveink a módosító indítványok értékelése kapcsán? Egyrészt elfogadtuk azokat a javaslatokat, amelyek a Kormány előterjesztésében megfogalmazott elveket, változtatási irányokat nem keresztezik, hanem azokat kiegészítik. Nem tudjuk viszont támogatni azokat a javaslatokat, amelyek a jóléti ellátások intézményrendszerét csaknem teljes egészében be kívánják vonni a társadalombiztosítás kebelébe, szinte nem is hagyva teret a munkanélküli biztosítás és a társadalmi gondoskodás központi és helyi önkormányzati rendszerének.
Nem tudtuk elfogadni azokat a javaslatokat sem, amelyek a társadalombiztosítás megújítása során, a biztosítási elv erősítése helyett pénzforrással meg nem alapozottan kívánták a szolidaritási elvet döntővé tenni. Ez ugyanis a meglevő ellátásokat veszélyeztette volna. De nem tudjuk elfogadni azt a javaslatot sem, mely a piaci biztosítási elvet elsöprően kívánja érvényesíteni a társadalombiztosítás rendszerében, s mindezt rövid távon, nem valós gazdasági feltételekre alapozottan.
A bizottságokban az elmúlt hetekben kemény munka folyt, a részletes javaslatok feldolgozását és értékelését például a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság többmenetes, nyújtott idejű üléseken végezte. Ehhez a Kormány az igényelt szakértői közreműködést nemcsak felajánlotta, hanem a bizottságok, albizottság, egyes képviselői csoportok éltek is a szakmai segítséggel. Ahol ez sikerült, ott összehangolt és finanszírozási szempontból is a földön álló, a valóságot tekintetbe vevő javaslatok rendszere alakult ki.
Engedjék meg, hogy minden résztvevőnek ezúttal is megköszönjem áldozatos munkáját.
S miközben a bizottsági munka a kemény viták ellenére az egyetértés és a megvalósítás lehetőségeit kereste, tervezetünk országgyűlési megtárgyalására többé-kevésbé jellemző, amit Arató Géza doktor, SZDSZ-es képviselő olyan találóan jegyzett meg, tudniillik, hogy a jelentés bírálatában kormánypárti képviselőtársaink meglehetősen buzgók és kíméletlenek voltak.
Palotás János képviselő úr kijelentette, hogy a személyükben szinte változatlan emberek öt év elteltével is miniszterük kezébe merték adni ezt a jobb szó híján arcátlanul üres 2534-es számú jelentést. Valamint másik, nem kevésbé MDF-es képviselőtársunk, Székelyhidi László doktor azt kifogásolta, hogy az anyag rendező elveit, valamint számos elképzelését még az előző rendszer társadalombiztosítási szakértői dolgozták ki.
Ezek után viszont teljesen érthetetlen dr. Csehák Judit bírálata, aki viszont ezzel ellentétben azt kifogásolja, hogy a Fraternité Részvénytársaság szakmai tanulmányainak megállapításaiból kevés, és az is másként került a határozattervezetbe, holott a Fraternité szakértőcsoportja – lapozzák fel képviselőtársaim a köszönetnyilvánítási részt az OTF kiadványaiban –, döntően az előző rendszerben akár miniszteri, miniszterhelyettesi irányító helyzetben levő véleményalkotókat tartalmazza. Akkor most rájuk építettünk vagy sem?
Lehet, hogy mindegy, a bírálókat ez nem befolyásolja.
Hadd térjek rá azonban jelentésünk főbb vitahelyeire. A nyugdíjrendszer átalakításának lehető változatai kapcsán többen inkább csak aláhúzták a kormányzati szándékot, amikor a szociális kifizetések különvételét, a korhatáremelés folyamatosságát, a korábbi munkaévek keresetének indexálását a nyugdíjszámításnál, valamint a többelemű nyugdíj szükségességét hangoztatták. Felmerült az elvonó, kiróvó, elosztónak nevezett rendszer változtatásának igénye, de ezt legfeljebb bizonyos mértékig lehet megtenni a társadalombiztosításnak juttatott vagyonnal.
A várományfedezeti rendszer tiszta formában a gazdag országokra sem jellemző, s különösen nálunk hat annak a kényszere, hogy az éppen beszedett járulék osztassék ki. Nincs más.
Az új nyugdíjrendszer alapvetéséhez tartozik a részletes vitában a dr. Szeleczky Zoltán által hangsúlyozott kérdés, a gyermeknevelés elismerése a nyugdíjban. Ez a gondolat két módosítványban is hangot kap. Ifjú Fekete Gyulának a szociális bizottság 3037/6-os számú módosító javaslatához csalakozó indítványa a negyedik nyugdíjelemként kívánja kezelni a felnevelt gyermekek száma alapján megállapítandó nyugdíjrészt. Dénes János pedig ifjú Fekete Gyula 2997/4. számú módosító javaslatához csatlakozva a gyermeket vállaló anyák szolgálati idejébe számítaná be a gyermekneveléssel töltött idő egy részét.
Sajnos, számítások nem alapozták meg ezeket az indítványokat, s ehhez a tényhez képest Dénes János javaslata meglehetősen részletező. Azonban a nyugdíjkorhatár kényszerú emelése fokozottabban indokolttá teszi annak lehetővé tételét, hogy a gyermekvállalás és -nevelés a szolgálati időt, s így a nyugdíjat növelje. Ezért szakmai részkérdésekkel, például a gyes és gyed időszakával való összehangolás kérdéseivel most nem foglalkozva, valamint tekintetbe véve, hogy nyilvántartási szempontból a negyedik nyugdíjelem bonyolultabb megoldásnak mutatkozik, Dénes János említett csatlakozó indítványát támogatni fogom.
Országgyűlésünk több, felelősen gondolkodó képviselője vetette fel azt a kérdést: hogyan lehet a család biztonságát rendszerré fejleszteni?
Ilyen gondolatokat pendített meg Kapitány Ferenc, Balogh Gábor és ifj. Fekete Gyula. Ezt a kérdéskört magam is rendkívül fontosnak ítélem. Ifj. Fekete Gyula kifejti, hogy alapgondolata: az idősebbek létalapját minden évben tegyük félre, és ne éljük fel.
Hogy lehet ezt elérni?
Lehet a népesség változatlan méretének fenntartásával, ekkor munkaerő-fedezetről beszélhetünk. Lehet családbiztosítási ág létrehozásával, ekkor a járulékfedezetet biztosítjuk. Lehet a kieső munkaerő járulékvárományát a TB nevében a kincstár részéről történő tőkebefektetéssel pótolni, ez tőkefedezet lenne.
Ha megértjük ifj. Fekete Gyula szándékát, mely azon a véleményen alapul, hogy egyrészt társadalmunkban a többgyermekes családok fáradozásainak kollektív kizsákmányolása folyik, másrészt ennek keretében a munkaerőt államosítjuk, mihelyt termőre fordul – ezeket a kifejezeéseket használta –, akkor csupán azt kell meggondolásul ajánlanom, hogy igaz, hogy a szocializmus vagy minek nevezzem, a jövő megrablásából élt, de egy demokráciában is megvan a veszélye a csupán négyéves távlatokban gondolkodásnak.
Felelősségünk nagy. A munkaerő-fedezet biztosítására törekedtünk, és kérem is a tisztelt képviselőtársakat, hogy egész törvénykezési folyamatunkban vegyenek tekintetbe ilyen szempontot is. De a népesedési folyamatok javulása jelenleg nem látszik tervezhetőnek. A családbiztosítási ág létrehozása vagy új járulékot jelentene, vagy a járulékbevételnek más módon történő fokozásával valósítható meg, például hogy nemcsak az élőmunka költségei után, hanem a termelési költségek alapján is kelljen fizetni. Ez a gondolat azonban egyébként szokatlan, és egyelőre nem tűnt megfelelően kiérleltnek. Azonban a társadalombiztosítás kapcsolata a költségvetéssel nem kell feltétlenül hátrányos legyen.
Ifj. Fekete Gyula javaslatától sem idegen egy ilyen megoldás, hiszen azt mondta itt a Házban – idézem –, ha nem elégséges a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék társadalombiztosítási igények kielégítésére, akkor címzett és megnevezett adó- vagy járulékformát kell a társadalombiztosítás rendelkezésére bocsátani. Eddig az idézet.
Ezt érzem jelenleg a jó megoldásnak, mert ismét le kell szögeznem: a család biztonsága, a gyermekek felnevelése nem csupán a társadalombiztosításnak lehet érdeke, hanem az országé. Így ezen belül a költségvetés és az egész gazdaság érintett e kérdésben. Egy alapjaiban felosztó, kiróvó rendszer biztosan nem lehet érdekelt juttatásai fokozásában, ezért nem építhetjük jövőnket kizárólagosan ilyen megoldásra.
Ugyanakkor meggondolásra ajánlom azt a tényt, hogy az emberi viselkedés lényegéből fakadóan a társadalmi gondoskodás eszközei döntően követő jellegűek. Elsődleges hatásuk, hogy a súlyos helyzet könnyítését hozzák létre a megcélzott rétegek számára, és ekkor még ne várjunk viselkedésváltoztató hatást. Gyermekvállalásnál tehát ne abban bízzunk, hogy néhány ezer forintért hirtelen gyermeket vállalnak a családok, hanem abban, hogy egy ilyen vállalás kevésbé lesz nyomasztó súlyú.
Másodlagosan persze ez felszabadítja a meglevő gyermekvállalási kedvet, és csak harmadlagosan hathat magára a népesedés alakulására.
Mindeme kérdések mögött meghúzódik a társadalombiztosítás forrásainak kérdése. Ide kapcsolódik Eke Károly képviselő úr javaslata. Szerinte a vállalatok magánkézbe adásának pénzösszegei 30%-ban gyarapítsák a nyugdíjalapot. Szándékát elismerve hadd kérjem arra, hogy a TB-vagyon szerzését támogassa inkább a vagyonhozadék szerzése helyett. Ugyanis javaslata a társadalombiztosítás anyagi biztonságát nem fokozná megfelelően, mert egyszeri összegek – akármekkorák is legyenek ezek – legfeljebb kifizetési gondokon enyhíthetnek, de nem képesek biztosítani a működés folytonosságát és a folyamatos nyugdíjemelések igényét.
És ha már itt tartunk, a TB gazdálkodásával kapcsolatosan szeretnék rámutatni, hogy bár a költségvetési bizottság nem támogatja a társadalombiztosítás átalakításának ezt a benyújtott anyagát, mégis elfogadta a leglényegesebb részeit, mint a nyugdíjrendszer korszerűsítéséről szóló 3036-os számú szociális bizottsági módosító indítványt és az 1992-ben szükséges intézkedésekről szóló 3037/8-as számú javaslatot.
Végezetül szeretnék foglalkozni az egészségügy átalakítása kapcsán a vitában felmerült és a módosítványokban megjelenő gondolatokkal.
A tartós munkaképtelenségre, illetve a munkaképesség-csökkenésre vonatkozó biztosítási ág leválasztását az egészségbiztosításról dr. Szigeti György, Solt Ottília és Havas Gábor javaslata szerint nem látom az ő részükről hangsúlyozott célnak megfelelni, mert éppen a leválasztás esetén nem tud megjelenni az egészségfenntartó tevékenység forrásánál, vagyis az egészségbiztosításban a munkaképtelenség megelőzésének az érdeke, éppen a különválasztás miatt.
A szabad orvosválasztást az alapellátásban be kívánjuk vezetni, de a szabad intézményválasztás, ahogy dr. Székelyhidi László javasolja, jelenleg a finanszírozás áttekinthetetlenségét okozná, intézményeinknek pedig az átalakulás körülményei között is működniük kell.
Kincses Gyula, Mezey Károly és Pánczél Gyula dr.-ok javaslata a 2951-es számon arra vonatkozik, hogy a népjóléti törvénykezésbe vonjuk be az orvosi és gyógyszerészi kamarai törvényt is. A javaslat lényege, bár nem teljesen egyértelmű módon, a kamarai törvény sürgetése. A tervezett finanszírozási változtatás épít is a kamarára. Ezért azt kívánva jelezni, hogy lényegét tekintve egyetértünk, ezt a módosítványt is elfogadásra fogjuk ajánlani.
Az egészségügy újjáteremtésének kérdésköre kapcsán értékes megjegyzéseket kaptunk dr. Arató Gézától, aki tételesen sorolja, mi mindenre kellene pénzforrást teremteni, ha megfelelő mértékben és egy ütemben új egészségügyet indítanánk, és különösen, ha vállalnánk a körzethatárok központi átrajzolását, a számítógépekkel egy ütemben való ellátást minden körzetben, ahogy logikusnak is látszik.
Megkérdezi képviselőtársam, hogy a rendszerváltásban megengedhető-e az egymás utáni lépés, ahogy tervezzük, előbb az alapellátásban, majd a szakellátásban, és csak végül a fekvőbeteg-intézményekben. Mindebben van igazság bőven. De nem valószínű, hogy lezüllesztett országunkban egy vagy néhány éven belül felhalmozható e célra akkora induló tőke, amely egy eszményi indításhoz kellene. Úgy járhatunk, mint a világkiállítással, ha nem látván a siker biztosítékait, nem vállaljuk fel az egészségügy változtatását.
Ezt azonban mindenképpen vállalni kell. Nem azért, mert valami valóságtól elrugaszkodott eszme hajt minket, hanem egyszerűen azért, mert a szocialista egészségügy az utolsókat rúgja, azt is főleg a beteg emberekbe. Vagy ne tegyünk semmit, ha nem tehetünk mindent?
Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
