ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Ha jól emlékszem, amikor a kárpótlási törvényt a tisztelt Ház elé terjesztették, akkor én bizonyos mértékig kifogás tárgyává tettem, hogy azzal egyidejűleg nem került a Ház elé a szövetkezeti törvény és a földtörvény. (Szórványos taps a bal oldalról.) Most ismét kénytelen vagyok szóvá tenni, hogy nagyon nehéz a szövetkezeti törvényről, különösen a mezőgazdasági szövetkezetek esetében határozni anélkül, hogy a földtörvény előttünk lenne.
Csak példaként mutatok rá néhány nyugat-európai ország földtulajdoni jogszabályaira, egyebek közt például a dán földtörvényre, illetve a dán földtulajdonnal kapcsolatos jogszabályokra, amelyek expressis verbis kimondják, hogy mezőgazdasági termőföld csak mezőgazdasági termelő és dán állampolgár mezőgazdasági termelő tulajdonában lehet. (Szórványos taps a függetlenek soraiból.) Következésképp akkor, amikor a mezőgazdasági földeknek akár a szövetkezetek keretében, akár más társaság keretében lévő sorsáról majd szó fog kerülni, mert ez a törvény azért túlmutat önmagán, és a társasági törvényről is szó van, akkor nagy kérdésként vetődik majd föl, hogy mi lesz a magyar föld sorsa, hogy ma be lehet-e vinni például majd egy nem szövetkezetbe, hanem más társaságba. Azért ezt most nagyon világosan kell látnunk, hogy ugyan most a szövetkezeti törvényről beszélünk és ezen belül a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, de egy lépéssel tovább is látnunk kell, hogy ez nagyon szorosan összefügg majd az egyéb gazdasági társulásokon keresztül a föld tulajdoni helyzetének a rendezésével. És ezért én rendkívül hiányolom, hogy most ebben a kérdésben nem látunk világosan.
Ami most már közelebbről a szövetkezeti törvényt illeti, bizonyos kétségeim merültek föl ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Amennyiben mi nyugat-európai mintájú gazdaságot akarunk építeni, akkor a szövetkezeteknek – és ez megegyezik az 1947-ig fönálló magyar hagyománnyal is – magántulajdonon alapuló társulásoknak kell lenniük. Juhász Pál igen tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy azért adják össze a vagyonukat. A szövetkezetre nem ez a vagyonösszesítés jellemző. A társas vállalkozásokra, a társaságokra – akár a kft-re, akár a részvénytársaságra –, arra bizony egy vagyonösszeadás, egy vagyonegységesítés a jellemző. Ez a részvénytársaságban egészen odáig megy, hogy tulajdonképpen a részvényes egy anonim tőketulajdonossá válik! Ezzel szemben a szövetkezés – és ez a differentia specificája a szövetkezeteknek – azon tevékenységeknek az egyesítése, amiben a vagyon másodlagos. Ezért nélkülözhetetlen eleme a szövetkezeteknek általában, de különösen a mezőgazdasági szövetkezeteknek, hogy a vagyon magántulajdona alapján álló termelőknek a szövetkezései, és hogy azok is legyenek.
Most itt támadnak kétségeim a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban. Mert igaz ugyan, hogy kimondja az átmeneti szabályokról szóló törvény, hogy egy vagyonnevesítésnek kell bekövetkeznie, de én megmondom egész őszintén, ez a vagyonnevesítés sem tetszett. Sokkal világosabban le kellett volna rögzíteni, hogy itt a vagyon magántulajdonba történő visszaadásáról van szó, és hogy abban a körben, ahol ezt a nevesítést végrehajtjuk, ott magántulajdonosokat hozunk létre! És ennyiből az átmeneti szabályokról szóló törvény megint csak valamilyen furcsa bizonytalansági elemet rejt magában. Nevezetesen: úgy szabályozza a tulajdonnak a rendezését, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a szövetkezet földhasználatáról szóló rovatban kerüljenek az egyéni tulajdonosok feltüntetésre. Ez megint valamilyen furcsa, felemás megoldás.
Valójában számomra csak egy olyan tulajdoni rendezés fogadható el, amely az egyéni tulajdonosok egyéni birtoklapján, tulajdoni lapján rendezi az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonokat, és ezeken az egyénileg a nevükre írt tulajdonra vezeti rá az úgynevezett "C" lapon a szövetkezetnek a hasznosítását. Tehát én úgy érzem, hogy a törvény jelenlegi formájában nem biztosítja eléggé a tulajdonnak ezt a részben formális, de valójában azért konstruktív telekkönyvi rendezését. Igenis, a tagoknak, akiknél lesz a föld, akié tulajdonképpen a föld, annak a nevére kell az ingatlan-nyilvántartásban ezt az ingatlant ráírni, és ott lehet legföljebb megjegyezni, hogy ez a szövetkezet használatában van.
Ugyanez az ambivalencia érvényesül a szövetkezeti törvénynek az úgynevezett önkormányzati szabályok kérdésében. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy amíg a cégjegyzékben a szövetkezet alapszabálya az az alapokmány, amely a szövetkezeti tagok és a szövetkezet jogviszonyát rendezi, akkor emellett lehetőség nyílik egy úgynevezett önkormányzati szabályzatnak a megalkotására is, ami viszont nem kerül be a cégjegyzékbe, tehát amelyik egy ilyen intern, belső jogforrása lesz a szövetkezetnek.
Elnézést kérek, talán cinikus a megjegyzés, de ez a kettős hatalomra emlékeztet. Egyszer van egy olyan szabály, ami belekerül a cégjegyzékbe, ez a szövetkezet alapszabálya, és van egy olyan szabály, az úgynevezett önkormányzati szabályzat, amelyik nem kerül bele a cégjegyzékbe, mégis rengeteg sok nagyon fontos dolgot lehet és kell benne esetleg rendezni. Én ezt roppant félrevezetőnek, megtévesztőnek találom, és ahogy a tulajdonnál a magántulajdon esetében egy sokkal szilárdabb, sokkal egyértelműbb rendezésre van szükség, ugyanez vonatkozik a szövetkezeten belüli jogviszonyok rendezésére is, és ezért énszerintem ez az úgynevezett önkormányzati szabályzat teljesen felesleges. Tehát valamit vagy rendeznek az alapszabályban, de hogy emellett egy másik belső jogforrást indokolatlan létrehozni, ez szerintem nyilvánvalónak tűnik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
