ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A szövetkezeti és átmenetitörvény-javaslat eddig lezajlott vitájából számomra két dolog vált nyilvánvalóvá. Ebből az első az, hogy a törvényjavaslat, illetve törvényjavaslatok fontosságát és szükségességét mindenki elismeri, illetve azok megalkotását sürgős ügynek tekinti.
Az általam leszűrt második megállapítás pedig az, hogy a szóban forgó törvényjavaslat, de különösképpen az átmenetitörvény-javaslat koncepciójának megítélése alapvetően attól függ, hogyan ítéli meg a mai szövetkezeteket. Vannak, akik a mai szövetkezeteket úgy tekintik, mint a demokratikus úton létrejött, nyugati mintájú szövetkezeteket. Ők is elismerik ugyan, hogy ezek a szövetkezetek a lenini elven jöttek létre – anno dacu –, és ez alapvetően más, mint a nyugati mintájú szövetkezetek egyesülési elve, de szerintük az idők során a szövetkezetek messze kerültek ettől, és egyre inkább a nyugati típusú modellhez hasonlók.
A bírálóknak ez a csoportja élesen támadja a törvényt. Kifogásolják, hogy azáltal, hogy megszabja a vagyonmegosztás kereteit, valamint meghatározza a szempontokat, melyeket figyelembe kell venni az osztozkodásnál, ezzel beleavatkozik a szövetkezeti önállóságba. Számukra ez elfogadhatatlan, és súlyos sértése a szövetkezeti alapelveknek. Kérdés, hogy valóban így van-e ez, valóban jogtalanok lennének az említett kitételek?
A magam részéről nem így látom. Azt ugyan én is elismerem, hogy ez a szövetkezet rég nem az az egyszer volt, lenini alapon szerveződött egység ma már – az idők folyamán sokat változott, módosult, és messze került az eredeti elképzelésektől. Ez mind igaz. A kérdés azonban az, hogy lehet-e a hibás alapokra épített formát módosításokkal teljesen átalakítani anélkül, hogy az alapokhoz hozzányúlnánk. Úgy gondolom, a válasz egyértelmű, hogy nem. Ez a szövetkezeti típus ma, amilyen távol áll az átalakulás korabeli alapelvektől, még legalább olyan messze van az igazi, nyugati mintára szerveződött szövetkezeti modelltől is. Épp ezért van hely és szükség az átmeneti törvényre. Ezt bizonyítandó: bizonyára még sokan emlékeznek az egykor szerveződött szövetkezetek egyik alapelvére a sok közül, amely úgy szólt, hogy a szövetkezet a termelőerő társadalmasításának első foka – vagyis: a tulajdontól való megfosztatás első lépcsője. Ezt már én teszem hozzá. Ez a jelleg a mai napig is fennáll. Ugyanígy említhetném az önkéntesség elvét is. Igaz ugyan, ma már nem azzal a módszerrel, mint egykor, de ma is kényszerű a tagság, mert a tulajdonhoz nem vagy csak részben juthatott hozzá a kilépő eleddig. Lehetne folytatni a sort a javak elosztásával, amely az egyenlőséget, illetve az egyenlőség alapelvét tűzte annak idején zászlajára, de ebből többnyire csak az egyenlő szegénységet tudta megvalósítani.
Ennyi, úgy gondolom, elég is ahhoz, hogy megállapíthassuk: a mai szövetkezetek nem azonosak az igazi, tulajdonosi alapokon nyugvó, önkéntes társulásokkal, a valós szövetkezetekkel. Véleményem szerint így nem lehet a szövetkezeti önállóság megsértéséről beszélni az átmeneti törvénnyel kapcsolatban.
Az elmondottakon túl a törvényjavaslat szükségességét bizonyítja a korábbi években megtörtént vagyonnevesítések sokasága, amelyekről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy igazságosak. Sok esetben még csak az sem feltételezhető, hogy legalább megpróbáltak volna körültekintőek és reálisak lenni ennél a lényegbe vágó kérdésnél. Ellenkezőleg: nagyon sok esetben tetten érhető a kapzsi, harácsoló, egyoldalú osztozkodás, amit e törvény elfogadása esetén mód lesz korrigálni. A javítás feltétlenül szükséges. Ehhez viszont az is nélkülözhetetlen, hogy a szövetkezetek tagsága, az érdekeltek megnyilvánuljanak, és fórumot kapjanak. Ha ezt nem vállalják fel, és továbbra is egy szűk körű csoport intézi a vagyonosztást, akkor nem lehet remélni a megközelítő igazságosságot sem.
Az elhangzottak értelmében én alapjaiban egyetértek az átmeneti törvénnyel, mindemellett néhány általam hiányosságnak tartott dologra is szeretném a figyelmet ráirányítani. Ilyen pontnak tartom a közgyűlés hatáskörét, amit a fogyasztási és takarékszövetkezetek esetében esetleg célszerűbb lenne küldöttgyűléssel helyettesíteni, mert a különböző településeken élő, nemegyszer többezres taglétszám kezelése másként lehetetlen. Ilyen értelmű módosító javaslatomat már benyújtottam a tisztelt Háznak.
Elgondolkoztató a törvényjavaslat szervezeti változtatásokat szabályozó része is a 27. és 34. § között, amelyek nincsenek megfelelő összhangban egymással.
Hiányolom továbbá, hogy nem rendelkezik a törvényjavaslat arra az esetre, ha a volt tag vagy a kárpótlás jogosultja csak a tulajdont kéri vissza a földre vonatkozóan, használati jog nélkül, mert egyezséget kötött a szövetkezettel a földhasználatra. Ilyen esetben az adott földdarab kimérése felesleges és káros munka lenne. Felesleges, mert a változatlanul fennálló közös művelés során néhány hónap után az elhelyezett állandósításnak nyoma sem marad. Ha a tulajdonos vagy az örökösök évek múltán a használati jogot kérik, akkor azt újra ki kell mérni, és ez egy újabb költséget jelent. A kimérés emellett káros is, mert ha a megjelölt helyen rögzítik a tulajdon táblabeli helyét, akkor az eredeti, nagyüzemi művelésű tábla rövid néhány év alatt részekre lesz szabdalva – ami végképp nem lenne kívánatos. Elkerülhetnénk ezt, ha a törvényjavaslat a nevesítést követően bevezetné az elvi megosztás fogalmát a külterületi földek esetén is.
Hiányolom még továbbá az átmeneti törvényjavaslatból a volt önkormányzati tulajdonú külterületi földekről való rendelkezést. A téeszek döntő többsége szinte ingyen jutott e tulajdon birtokába, s ha most nem rendelkezünk felőle, jogos tulajdonosuk véglegesen elveszíti ezt a tulajdont. Ami közismert: a mai önkormányzatoknak, bizony, erre nagy szükségük lenne.
Befejezésül annyit kérnék és mondanék, hogy a törvényjavaslat alapkoncepcióját helyesnek és jónak tartom, de ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a végrehajtás minden érintett ügye kell legyen, mert egyébként ezzel a törvénnyel kapcsolatban a későbbiek során rengeteg elégedetlenség adódik.
Az elhangzott, kifogásolt részekre vonatkozóan módosító javaslatot kívánok a továbbiakban beterjeszteni – remélem, hogy még módom lesz rá, mert az általános vita nem lesz lezárva.
Köszönöm. (Gyér taps.)
