ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György): Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a képviselőcsoportok engem kértek fel az Országgyűlésen megemlékezésre 1956. évi forradalmunkra és szabadságharcunkra.
Valamennyien, akik érett fejjel értük meg 1956-ot, de azok is, akik gyermekként élték át – úgy gondolom – mélyen tudatukba fogadták az akkori történéseket, lelkükbe égett mindaz, amit 1956 a magyar társadalom és a világtörténelem számára jelent.
1956 kisebbíthetetlennek bizonyult. Óriás hegyként magasodik fel történelmünkben és a történelemben. Visszafröccsent róla minden mocskolódás, de visszapattannak róla a frázisok is.
1956 – mint a történelem nagy jelentőségű eseményei és nagy jelentőségű személyiségei – berozsdásíthatatlan és kifényesíthetetlen, azonos önmagával. Nem lehet árnyékolni, s megvilágítani is csak azért, hogy még jobban megismerhető, még jobban megközelíthető legyen.
A nemzet úgy járt 1956-tal, mint sok gyászoló a legkedvesebb halottal. Eltávozása után döbbent rá, hogy mit vesztett. De 1956-tal megtörtént az, amit a temetőkapuk felirata ígér: feltámadt.
Feltámadt két oknál fogva. Mert részese volt annak, hogy a történelemben bekövetkezzék a nagy fordulat, mert olyan sebet ejtett a diktatúrán, amit az soha begyógyítani nem tudott. De feltámadt amiatt, mert eszméi le nem győzhetőnek bizonyultak.
1848 után valaki azt mondta a hatalom kiszolgálóinak, ne felejtsétek el, hogy egyetlen nemzet sem lesz hűtlen azokhoz az eszmékhez, amelyekért nagy forradalmat vívott meg. Így történt 1956-tal is. Igaz, olykor már úgy tűnt, hogy emléke és eszméi mélyre vonulnak, talán elérhetetlen mélyre. De rejtőzködése a nemzet lelkében búvó pataknak bizonyult. Megőriztetett és felszökkent újra.
Maga a hatalom, az 1956. november 4-én idegen fegyverekkel megalapozott ellenforradalom, a terror és az engedmények váltogatásának politikájába igyekezett behozni egyet és mást 1956 hagyatékából, maga is akarva-akaratlan bizonyságot téve arról, hogy még az ellenforradalmak is ráfanyalodnak a forradalmi eszmékre, ha másként nem, dugáruként és kisajátító igyekezettel.
1956 néhány tollát ki lehetett tépni. Lehetett egy tőle idegen rendszer felékesítésére használni, de elsajátítani nem lehetett soha. Mert egységet alkotott. Mert homogén volt. Mert teljes feltámadására várt.
A történelem megteremtette ennek lehetőségét és népünk élt vele. A kisajátításból hovatovább tényleges engedmények lettek, kiharcolt engedmények, amelyekből egynek-másnak a válságba került hatalom is utat engedett. Született kompromisszum, és a kompromisszum talaján, – de már utat engedve 1956 teljes átalakulást követelő zörgetésének – két évvel ezelőtt, 1956 évfordulóján szimbolikusan is, ténylegesen is megkezdődött a fordulat a köztársaság kikiáltásával. És azóta folytatódik a feltámadás. Folytatódik a megújulás, folytatódik a próbatétel.
A színre lépett új erők, amelyeknek színrelépését egy nemzet szentesítette szabad választói akaratával, azzal léptek színre, hogy valóra váltják 1956 eszméit, azokat az eszméket, amelyekért sok jelenlévő fegyverrel harcolt, sok jelenlévő szenvedéssel adózott, sok jelenlévő tollal és szóval küzdött. De azokon a választásokon a jelöltek és megválasztottak túlnyomó többsége fogadalmat tett arra, hogy megvalósítja az 1956-ban célul tűzötteket, hogy valóra váltja 1956 eszméit. Sok történt ennek érdekében, A történelem lehetőségeivel élt ez a nemzet, élt ez a nemzedék, élt ez az Országgyűlés és a neki felelős kormányzat.
Magyarország, kihasználva a történelem adta lehetőséget és támaszkodva 1956 alapozó munkájára, független ország. Szabad nemzetének életét nem befolyásolja, nem korlátozza idegen katonaság. Rólunk, nélkülünk nem dönthet hatalom, rólunk, nélkülünk nem határozhat jogérvényesen senki. És amire fogadalmat tettünk valamennyien, hogy jogállamot teremtünk a diktatúra helyén, ezt a fogadalmat teljesítettük és teljesítjük. Megteremtettük a jogállam intézményrendszerének legfőbb pilléreit. Építjük és stabilizáljuk a jogállam épületét. Deklaráltuk, biztosítottuk és biztosítjuk minden polgára számára – a polgári jogegyenlőség legjobb értelmében, minden csonkítás nélkül – a szabadságot, a demokráciát, a jogegyenlőséget. Nincs polgára ennek az országnak, akinek jogtalanságtól félnie kellene. Nincs olyan, akinek – még ha bűnös is – életéért reszketnie kellene, eltöröltük a halálbüntetést. Nem idézzük meg a bosszúállás angyalát, és ha igazságtevésről beszélünk, csak azokra gondolunk, mint fenyegetettekre, akiknek a kezéhez bizonyíthatóan ártatlanok vére, a hatalommal való visszaélés foltja tapad.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Biztos, hogy 1956 történelmi vízválasztója óta az 1956-os eszmékért most folyik a legkomolyabb küzdelem. Ne higgye senki, hogy 1956-ra kriptafedél borul. 1956 él, 1956-ot éltetjük, 1956 céljait megvalósítjuk a jog, a törvény, a becsület, az egyéni és a nemzet egészét kötelező erkölcs alapján.
Kívánom magunknak, hogy minél többet végezhessünk el ebből. Kívánom az utánunk jövőknek, hogy építeni tudjanak arra, amit végzünk.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Folytassuk tehát munkánkat! (Hosszan tartó taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a bizottsági elnökök ma reggeli ülésén elhangzottak alapján a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosítását ajánló törvényjavaslatot megtárgyalásra az alkotmányügyi bizottságnak adom ki.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem mai ülésnapunk további munkarendjét.
Először – rövid címet mondok – a magyar-cseh jogsegélyegyezmény kihirdetéséről rendelkező törvényjavaslat megtárgyalásával és határozathozatalával folytatjuk munkánkat.
Ezután – ugyancsak rövidített címmel jellemzem – az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásával foglalkozó határozati javaslat megtárgyalása és határozathozatal következik.
Majd az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosítását célzó törvényjavaslat részletes vitája, illetve határozathozatala következik.
Majd a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása és határozathozatala következik.
Ezt követi az állami költségvetés 1992. évi irányelveiről szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása.
Ezután a tegnapi ülésnapra tervezett és idő hiányában áthúzódó törvényjavaslat következik, tudniillik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalása és határozathozatala.
14 órától – szokásaink szerint – az interpellációk és kérdések előterjesztésére van mód.
Majd a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat, illetve a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tervtörvény módosítását indítványozó javaslat és a katonai tanácsokkal rendelkező megyei bíróságok kijelöléséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája következik.
Ezután folytatjuk a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját; majd az 1991-92. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját.
Végül megkezdjük a privatizációs jogalkotás főbb elveiről s az állami vállalatok kényszertársaságainak létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját.
Tisztelt Országgyűlés! Igen, Szájer József ügyrendi kérdésben… Tessék parancsolni!
Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Szájer József (FIDESZ)
