BÁNFFY GYÖRGY, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság előadója:
BÁNFFY GYÖRGY, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság előadója:
BÁNFFY GYÖRGY, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság előadója: Elnök Úr, köszönöm a szót! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtó albizottság két alkalommal foglalkozott négy albizottságának jelentésével, amelyet a 3124-es számú költségvetési irányelvekkel kapcsolatban készített. Kérem, hallgassák meg a bizottság – egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadott – összesítő jelentését.
Bevezetőül engedjék meg, hogy felidézzem az előttünk lévő határozati javaslat egyik részmondatát: "Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a vitában elhangzottaknak megfelelően nyújtsa be részletes költségvetési javaslatát." Ez jogosít fel bennünket arra, hogy a négy albizottságunkban elhangzottakat a tisztelt Ház és … khm … (A pénzügyminiszter üresen álló széke felé int) … a pénzügyi kormányzat elé tárjuk.
Elsőként a sport albizottság jelentése. Az ülésen megállapították, hogy a területi sportigazgatóságok számára biztosított pénz elégségesnek mutatkozik. A beruházásokra biztosított 240 millióból, melynek jó része az olimpiai felkészülés fedezete, a feladatokat megoldhatónak vélik. A 10+5 százalékos emelést megkapták. A nettó 180 millió forint, az előzetes számítások szerint, a barcelonai olimpiai utazásokhoz megfelelő fedezetül szolgál.
Egyetlen kérdésben volt vita, és ez az iskolai tornatermek építéséhez biztosított összeg. Amennyiben csak a jelzett 40%-os állami támogatás kerül az iskolákhoz, ott elsősorban a kistelepüléseken, tornatermet építeni nem lehet. Az összeg kiegészítésére anyagi fedezetük nincs.
A sport albizottság a tornatermek építéséhez elkülönített alapot kíván, és kormányhatározatban szeretné rögzíteni, hogy 1992-től az erre a célra egyszer már megjelölt 23 milliárd forintból, egy ötéves program során, évenként elkülönített építési alapot rendszeresítsenek. E kérdés megoldására Nádori László képviselőtársunk módosító javaslatokat nyújtott be.
A kulturális albizottság ülésén több kérdésben határozott véleményt formáltunk az irányelvekben olvasható tervezettel szemben. Mindenekelőtt leszögeztük, hogy az önálló kulturális normatívát, melyet az 1991. évi költségvetésben az önkormányzatok számára megteremtettünk, szükségtelen az egyéb feladatok számára biztosított keretbe olvasztani. Örömmel értesültünk, hogy időközben az összeolvasztási tervről a Pénzügyminisztérium lemondott.
A tavalyi költségvetésben 350 forintos önálló kulturális, közművelődési fejkvótát terjesztettünk elő – ebből 100 forintos keret valósult meg. Legfontosabb javaslatunk az ez évi tapasztalatok alapján, ennek a fejkvótának önállóan megjelenő és 500 forint/fő mértékben való megállapítása.
Hasonlóan fontos kérdés – az önkormányzati kötelező feladatokra tekintettel – a megyei önkormányzatoknak nyújtandó hozzájárulás.
Az 1991-ben biztosított megyénkénti 50 millió forint bizonyíthatóan kevésnek bizonyult. Ezért szükségesnek tartjuk a megyei hatás- és feladatkörű közgyűjtemények és közművelődési intézmények számára az évi 50 millió forintot 20 millió forinttal megemelni és 70 millió forintban megállapítani. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy megengedhetetlennek tartjuk ennek a normatívának beolvasztását az általános megyei fejkvótába.
Az 1991. évi költségvetés 250 millió forintos alapot teremtett a közművelődési mecenatúra számára. Erre az év folyamán mintegy 3600 pályázat érkezett, amelyet széleskörűen kiépített, magas színvonalú szakmai kuratóriumok részleteiben és összességükben színvonalasnak ítéltek meg. A beérkezett pályázatokból mintegy 2100 közösség kapott támogatást. A kulturális mecenatúra ilyen jellegű működése mind az országos, mind a helyi sajtóban kivételesen egybehangzó elismerést váltott ki. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a költségvetési irányelvekben ezen bevált mecenatúra nem szerepel. Határozott igénye a kulturális albizottságnak, hogy ez a tétel az ez évi 250 millió forintos érték helyett a jövő évi költségvetésben 500 millió forintos értékben szerepeljen. A települések kulturális tevékenységét e mecenatúra nélkül a jövőben finanszírozni elképzelhetetlen.
Az albizottságban is, a nagybizottságban is felmerült a mintegy 3000 kulturális alapítvány kérdése. Ez jelzi azt, hogy a civil társadalom igenis hajlandó áldozatvállalásra a kultúra területén. Az irányelvekben az elosztás társadalmasításának kérdésére nem találtunk utalásokat.
A munkavállalói kulturális szolgáltatások között szakszervezeti művelődési intézmények közművelődési hozzájárulását a tervezetben olvasható 230 millió forinttal szemben 370 millió forintban indítványozzuk meghatározni. Ezen intézményekben többek között intenzív átképzési, továbbképzési szakoktatás folyik. E szakmai átképzés sikeres működéséről az ismert munkahelymegszűnések korszakában vétek lenne lemondani, még akkor is, ha új szakoktatási, átképzési rendszer kialakulásáról értesülünk. Feltehető a kérdés így is: egy eddig jól működő átképzést a nehezedő helyzetben célszerű-e egy újonnan kialakított rendszerrel most fölváltani?
A kulturális albizottság megállapította, hogy a nagyberuházásokra fordítható összeg, melyet az irányelvek tartalmaznak, a legszükségesebb munkálatokhoz is kevésnek mutatkozik. Akár lesz világkiállítás, akár nem, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját be kell fejezni; a Műcsarnokot bezárják, mert az épület életveszélyessé vált; elkerülhetetlen az Eötvös Lóránd Tudományegyetem felújítása is. (Közbeszólás: Így van!) Ez a három tétel egyenként 400–400 millió forintot jelent. Ehhez hozzá kell számolnunk a kulturális terület számára átadott szovjet laktanyák és épületek kérdését. Anélkül, hogy mindenki által jól ismert műszaki állapotokról beszélnék jellezük, hogy ezen épületek használatbavételéhez 900 millió forintra van szükség. Tisztelettel kérjük a pénzügyi kormányzatot, hogy a birtokbavétel lehetőségét a használatbavétel lehetőségéig bővítse.
A kulturális albizottság leszögezi, hogy az évtizedes pártállami szemlélet következtében a kulturális területen foglalkoztatottak bérhelyzete tarthatatlan. Ezt az általános bérhelyzethez mérten is súlyos lemaradást, amely általában kis létszámú, de magasan kvalifikált közművelődési és más kulturális területen dolgozókat érint, ha lépcsőzetesen is, de meg kell szüntetni. Ennek érdekében a közszolgálati törvénytervezetben szereplő előmeneteli bérrendszert ezen a területen már 1992. január 1-jei hatállyal bevezetésre javasoljuk. Amennyiben erre a költségvetés semmiképpen nem talál fedezetet, határozottan igényeljük 1992-ben a 10+5%-os bérautomatizmussal szemben 10%-os bérautomatizmus és 15–20%-os bérintézkedés megteremtését. A közgyűjteményi, közművelődési, művészeti és más kulturális területen csak így biztosítható a még ottmaradt értékes szellemi erő megtartása. Ez pedig nem félresöpörhető szempont!
Itt kell megemlítenem a működési költségvetési hozzájárulás kérdését. Az irányelvekben szereplő 5%-os emelést ezen a leromlott területen az 1992-ben várható 15–20%-os infláció mértékében tartjuk szükségesnek meghatározni. (Közbeszólás: Így van!) Ez a hozzájárulás egyedüli biztosítéka annak, hogy a kulturális tevékenységek a magyar társadalom számára működőképesek maradhatnak.
A Nemzeti Kulturális Alap egyelőre nem szerepel a költségvetési irányelvekben. Az intézmény létrehozását most készítik elő. Mindenesetre a források kérdése az irányelvek áttanulmányozása során nem látszik megoldottnak, pedig a kulturális alap fogja biztosítani, hogy a kultúra finanszírozásának területén a Kormány elosztási szerepe csökkenjen. Nem került sor annak tisztázására sem, hogy a költségvetési alku helyébe milyen módszerek lépnek majd annak érdekében, hogy a kulturális költségvetés minél függetlenebb legyen az állami befolyástól, vagyis az egyszeri újraelosztástól.
A költségvetési irányelveknek a fentiek alapján tisztáznia kellett volna a kulturális költségvetés több lábra állításának kérdését. Így: az állami adóbevételek egy töredék részének automatikus átirányítása; a kulturális adóbevételek egy részének automatikus visszaforgatása; a kultúrához kapcsolódó, de attól csak látszólag független adóbevételek egy részének átutalása a kulturális költségvetésbe; valamint negyedik elemként a költségvetési alkuból származó tételek felsorolása. Javasoljuk mindezeknek mielőbbi kidolgozását.
A kulturális albizottság külön felkéri a Pénzügyminisztériumot a kulturális vállalkozások nonprofit rendszerének kidolgozására. Hiszen ezek nem klasszikus költségvetési szervek, vállalati formában sem működhetnek, mert a vállalati adóterheket nem viselik el. Szükséges tehát egy rugalmasabb belső elszámolási rendszer kidolgozása, mert a néhány százalékos bevételből a kulturális vállalkozások fennmaradása megoldhatatlan.
Az irányelvekben nincs utalás a Művészeti Alapra. Ez átalakul most alapítványi és egyesületi formára, a jövőben így fog működni, de az esedékes nyugdíjakat a bevitt állami vagyon ellenére sem tudják fizetni. Az Alap valaha önfenntartó volt, most költségvetési intézmény. Ennek következtében a december 31-éig nyugdíjba menők nyugdíját valakinek fizetnie kell. Meg kell jegyeznem, hogy a Művészeti Alapban mind a képzőművészet, mind a zenei világ, mind az irodalom területén dolgozók szerepelnek.
Rátérek az oktatási albizottság jelentésére. Az ülésen egybehangzóan megállapították, hogy az irányelvekből hiányzik a prioritásokra vonatkozó politikai döntés. Ebben a kérdésben nem volt nézetkülönbség az albizottságban helyet foglaló képviselők között. Ebből következik, hogy a távlati koncepciók hiányában a költségvetéssel szemben, a jelenlegi intézményrendszer működtetésén túl, nagyobb igénnyel fellépni nem lehet.
Az oktatási albizottság néhány megjegyzése: Ismerve az oktatási intézmények működtetésének nehézségeit, az albizottság szükségesnek tartja a dologi automatizmusra fordítható összeg emelését. A bérautomatizmusra vonatkozó igényeket – az albizottság szerint – a közszolgálati törvény meg fogja oldani. Az irányelvekben bérre és dologi kiadásokra tervezett százalékokkal az albizottságban senki sem értett egyet, de az emelt százalékok meghatározására – a különböző igények következtében – megegyezés nem született.
A felsőoktatással kapcsolatban a hallgatói létszám megemelkedésével kapcsolatos plusz költségek megjelenését egyetértés fogadta. Az albizottság igényli annak feltüntetését, hogy ez az összeg az egyetemeknél milyen részletezéssel kerül majd a költségvetésbe. Az albizottság azonban jelzi, hogy ez korántsem jelent fejlesztést, és nem a várva várt többletpénz, hiszen kizárólag a létszámemelkedéssel kapcsolatos.
A felsőoktatásban alapvetőnek tartja a normatív finanszírozás rendszerének bevezetését. Ezért az oktatási albizottság külön összeget igényel az egyetemi oktatási rendszer megváltoztatásához.
Javasolja továbbá, hogy a részletes költségvetésben külön tételek alatt szerepeljen a felsőoktatási és a kutatási területekre fordítható összeg.
Ezen kívül kéri a pénzügyi kormányzatot, hogy a megszületendő akadémiai törvénnyel és a felsőoktatási törvénnyel együtt az összegek felbontási lehetősége is szülessen meg a pénzügyi végrehajtási utasításban.
Negyedik albizottságunk, a sajtó és televízió albizottság megállapította, hogy a média-törvény elfogadásáig a felmerülő igények nehezen jeleníthetők meg. Az albizottság ülésén megjelent a Rádió, a Televízió, valamint a Műsorszóró Vállalat vezetősége. Elmondták, hogy a Rádiónál 800 millió, a Televíziónál több mint kétmilliárd forint hiány várható. Ebből mindkét helyen a Műsorszóró Vállalat kényszerű díjemelése jelentkezik nagy tételben. Ezzel kapcsolatban az albizottság azonban megjegyzi, hogy ennek a díjnak 55%-a a Műsorszóró Vállalattól a költségvetésbe visszaáramlik. Javasoljuk ennek az összegnek továbbáramoltatását – ezúttal a költségvetésből – az intézmények finanszírozásához. Megjegyzi az albizottság, hogy a Televízió vezetősége szerint 800 millió forint hiány az előfizetési díjak befizetésének elmaradásából jön létre.
Tisztelt Országgyűlés! Négy albizottságunk részletes vitájának összefoglalója után személy szerint le kell szögeznem: a kulturális terület jövő évi működéséért a kormánypártok felelősségét nem hallgathatom el. A felelősséget azért, hogy a Kormányon belül mennyire sikerül érvényre juttatnunk a kulturális terület stratégiai fontosságát.
Másfél esztendeje türelmesen várjuk, hogy a Kormány elindítsa legalább azt a folyamatot, amely legnagyobb hatásfokkal megtérülő beruházásnak tekinti az oktatást, a művelődést, és amely ezt a magasan képzett értelmiség, a tanárok, könyvtárosok, múzeumi szakemberek jövedelemszintjével is kifejezi. Nem várhatunk tovább!
Nekünk, a diktatúra után a szabadon választott első Parlamentnek és az ennek felelős Magyar Kormánynak kötelességünk, hogy visszaállítsuk a tudás presztízsét. A Magyar Demokrata Fórum választási programjában sarkalatos célkitűzések olvashatók: az oktatásügy stratégiai ágazat, a kulturális szféra helyzetének minősége sorskérdés, a gazdaság megújítása nem lehetséges jól képzett, civilizált és tanulékony munkavállalók nélkül. Elcsépelt mondat az is, de meg kell ismételnem kellő nyomatékkal: korunk gazdasági csúcsteljesítményei a világon mindenütt és kivétel nélkül magas színvonalú oktatásra épültek.
A sikeres országokban ez a terület az évi költségvetésekből 12–18%-os részesedést kapott. A magyar költségvetés jövő évi előterjesztése során ebbe az irányba végre el kell mozdulnunk. Szabó Tamás államtitkár úrtól expozéja során hallottunk erről már néhány gondolatot.
Örömmel tapasztaljuk azt is, hogy vannak gazdasági eredményeink. Bármily nehéz gazdasági kérdéseket kell még a továbbiakban megoldanunk, tisztelt államtitkár úr, a továbblépés megteremtésével nem várhatunk tovább. Évtizedek vállveregető szemléletéből visszamaradt állapotot egy év alatt megszüntetni nem lehet. Rendben van. Ezt tudomásul vesszük. De 1992-ben az előbb vázolt útvonalon végre el kell indulunk. Ezt a pénzügyi kormányzatnak figyelembe kell vennie. Tudjuk jól, hogy a sarokszámok fixek, tehát belső átrendezés kell. Divatos riposzt, ha igényeink vannak, jelöljük meg, honnan helyezzék azt a pénzt hozzánk. Ez nem a mi dolgunk. Ez a Pénzügyminisztérium szakembereinek a feladata. De részletesebb tájékoztatást hallhatnánk talán arról, hogy az egymondatos jamburg, a bankgaranciák, a főhatóságok, és így tovább körülbelül 36 milliárdos fejlesztése valójában mit takar. Elképzelhető, hogy ezek pontos ismerete megoldást adhat többletigényeink rendezéséhez.
Befejezésül – tisztelt képviselőtársaink – megismétlem a bevezetőmben elhangzott határozati javaslat szövegrészletét: az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy az irányelvek vitájában elhangzottaknak megfelelően módosítva nyújtsa be a részletes költségvetési javaslatát. A kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság az albizottságok jelentéseit összefoglalva, ennek alapján fordul a pénzügyi kormányzathoz, működjön a határozat szövegének szellemében, hogy a decemberi viták során a keményebb összecsapások elkerülhetők legyenek. Amennyiben az adatainkról részletes módosító indítványok benyújtása szükséges, a bizottság ezeket meg fogja tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
