BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalom igazságérzete megkívánja, hogy nyíltan neveztessenek meg azok, akik a korábbi rendszert leghívebben kiszolgáló, politikai elnyomó feladatokat ellátó szervek tagjai vagy azok ügynökei voltak, és ma is közbizalmat élvező állásokat, megbízatásokat töltenek be. Ez az igény teszi szükségessé a Belügyminisztérium volt III/III csoportfőnöksége hivatalos, valamint szigorúan titkos állományú tisztjei és hálózati személyei, továbbá az 1956 előtti államvédelmi szervek és az 1956-57-es karhatalmi alakulatok tisztjei közéleti szereplésének vizsgálatát, indokolt esetben pedig annak törvényes megakadályozását, hogy a közbizalommal visszaéljenek.
A Belügyminisztérium volt III/III-as, az úgynevezett belsőreakció-elhárító csoportfőnökség tisztjei, az e szerv által a társadalmi, gazdasági, tudományos, művészeti stb. élet legkülönbözőbb területein működtetett polgári szerepet mímelő, szigorúan titkos állományú tisztek és ügynökhálózatuk legfőbb feladata a korábbi rendszer tisztességtelen eszközökkel történő maradéktalan kiszolgálása volt. Arra kellett ügyelniük, hogy a nemzeti érzés, a lelkiismeret, a gondolat szabadságának kibontakozása nehogy veszélyeztesse az idegen hatalmat kiszolgáló rendszert.
A Kormánynak szándékában állott már korábban, hogy a rendszerváltozást követően kialakuló közélet tisztaságának előmozdítása érdekében átfogó törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűlés részére. A javaslat kimunkálása azonban – figyelembe véve a jogalkotás területén megoldandó feladatok nagy számát és jelentőségét – hosszabb időt, igen körültekintő elemző munkát igényel, amihez szükséges a nemzetközi téren adódó tapasztalatok higgadt mérlegelése is. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a közélet tisztaságára való törekvés nem válhat boszorkányüldözéssé, nem lehet cél a kényszerítő körülmények szorításában megalázott "kisember" tönkretétele.
A szabályozásnak azt is tekintetbe kell vennie, hogy a rendszerváltozás óta már jelentős szelekció történt. Amit mindenki elvárhat az az, hogy a közbizalmat igénylő, a közvélemény formálásában jelentős szerepet játszó személyek közül senki ne mentesüljön a korábbi politikai tevékenységével való szembesítés alól. Ugyanakkor azok, akik a jelentősebb közéleti szerepléstől távol tartják magukat, módot kapjanak arra, hogy saját lelkiismeretükkel számolják el a múltjukat.
Önálló törvényjavaslatként Demszky Gábor és Hack Péter képviselő urak már benyújtottak a tisztelt Országgyűlésnek még tavaly egy tervezetet a Belügyminisztérium egykori III/III-as ügyosztályának állományába tartozó, illetve nyilvántartásában szereplő szigorúan titkos állományú tisztek és hálózati személyek adatainak kezeléséről. A Kormány a probléma korrekt megoldása szemszögéből nem találta megnyugtatónak a törvényjavaslatot – elsősorban azért, mert abból a téves feltételezésből indult ki, hogy létezik egy olyan, az adatokat hiánytalanul tartalmazó rendszer, amelynek segítségével egyértelműen megállapítható valakinek a politikai kompromittáltsága. Az ennek alapján elkészítendő – általuk javasolt – nyilvántartás szükségszerűen szélesebb körű lenne, és olyan személyek adatait is tartalmazná, akik esetében ez teljesen szükségtelen, mivel jelenleg sem töltenek be közbizalmat igénylő beosztást, nem játszanak szerepet a közvélemény formálásában. Javaslatuk ugyanakkor indokolatlanul szűkebbre vonta a vizsgálandó személyi kört. Az államvédelmi szervek tagjai által megvalósított terror a magyar történelem egyik legszomorúbb időszakát jelenti. Sem ők, sem az 1956-57-ben idegen hatalom janicsárjaiként karhatalmi alakulatban szolgálók nem méltók arra, hogy múltjuk ismeretlenségébe rejtőzzenek. (Taps a jobb oldalon.) A társadalom igazságérzete megköveteli, hogy az államélet fontos tisztségviselői mellett – jelentőségüknek megfelelően – a közvélemény formálásában szerepet játszó hírközlő szervek egyes beosztásait betöltők ellenőrzése is történjék meg.
Az előzetes feltételezésekkel és gyanúkkal ellentétben a Kormányt semmiféle egyéb és hátsó szándék nem vezeti. A koalícióval szemben ellenséges hangvételű sajtóorgánumok, illetve azok vezető munkatársai ugyanis majdnem kivétel nélkül a korábbi Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai voltak… (taps a jobb oldalról) és, mint ismeretes, hálózati beszervezésükre pártutasítás következtében nem vagy csak nagyon kivételes esetben volt mód.
A tisztelt Ház természetesen szabad belátásától vezérelve szűkítheti vagy bővítheti a kört. A Kormányt az említett képviselői törvényjavaslat hiányosságai és a vázolt körülmények arra késztették, hogy előkészítse és a tisztelt Ház elé terjessze javaslatát.
E javaslat figyelembe veszi azt a mellőzhetetlen tényt, mint kiindulási alapot, hogy a meglévő nyilvántartási anyagok hiányosak, nem teljes körűek, azok különböző súlyú és mennyiségű értékelhető adatot tartalmaznak. Az esetek döntő többségében csak a különböző nyilvántartási anyagok gondos összevetése, mérlegelése alapján lehet levonni következtetést a kompromittáltság lehetőségére vonatkozóan. E körülmény részletezésére nem kívánok bővebben kitérni – azt megfelelően elemezte az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának e témában készített jelentése.
A javaslat tekintettel van arra, hogy alaptalanul senkit ne érhessen hátrány a vizsgálat miatt. Ennek fontosságát szem előtt tartva javasolja a Kormány, hogy mind a vizsgálat kezdeményezése, mind az eljárást követően a megfelelő döntés meghozatala a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök együttes hatáskörébe tartozzon. Ez megfelelő garancia lehet a szigorú objektivitásra és pártatlan döntésre – de ezt igényli az ellenőrzés alá vont tisztségek jelentősége is.
Az előzetes viták során fölvetődött ezzel a megoldással szemben, hogy egyik közjogi méltóság hatáskörébe sem tartoznak az említett kérdések. Az Alkotmánybíróság elnöke kifogásolta az eljárásba és döntéshozatalba való bevonását.
Szükségesnek tartom tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a tegnapi nappal az Alkotmánybíróság elnöke levelet intézett – alkotmánybírósági álláspontot kifejezendő – Szabad György elnök úrhoz. Tisztelettel javasolom, szóbeli felhatalmazása alapján, hogy a levél eredeti szövegét valamennyi képviselő kapja meg, hogy a vitában azt és annak tartalmát figyelembe tudja venni.
A Kormány azonban úgy véli, hogy a szabályozás politikai jelentősége megfelelő biztosítékot kíván, és ezt a hatáskört éppen a javasolt törvénnyel szükséges megteremteni. A vizsgálat elfogulatlanságát hivatott szolgálni az a szabály, hogy az adatok kiadását a belügyminiszterrel együtt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke végzi.
Összegezve az elmondottakat: a Kormány a társadalmi igazságérzet igényét kielégítő és egyben a megbékélést szolgáló törvényjavaslat elfogadását kéri a tisztelt Országgyűléstől. Kéri továbbá azt, hogy e témakörben – korábban szokásos parttalan viták helyett – a józan kompromisszum szellemében, minél gyorsabban hozzon döntést a tisztelt Ház, mert feszültségfenntartásra ez az ügy különösen alkalmas. Javasolom továbbá, hogy a vita során fél szemmel a csehszlovákiai vitákat és azoknak különböző történéseit szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm. (Taps.)
