TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF)
TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF)
TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb, adta a szót Szophoklész az athéni kar szájába, miközben e máig cáfolhatatlan kétarcúság hátterében Antigoné vívta a maga harcát a zsarnok Kreon ellen.
Tudom, hogy Antigoné moralitása nem örök, mint ahogy Kreon zsarnoksága sem. Tudom, hogy Einstein 1908-ban törvénnyé formált relativitás elmélete végzetesen elbizonytalanította a korábban stabilnak hitt humánus értékrendeket is. Mégis hiszem, Antigoné moralitása, morális értékrendje időtállóbb Kreon zsarnokságánál. Példázzák ezt Európa országainak és társadalmainak XX. századi históriái is.
Szophoklész, hogy meg ne inogjon a görög humánumba vetett hit, isteni bosszúval sújtotta Kreont. Mióta az istenek elköltöztek az Olimposzról, a társadalmak értékrendjük védelmére létrehozták a bíróságokat. Az értékrend sértőket, végső soron a zsarnokokat is világi bírói büntetéssel sújtják.
Ezt kellene most nekünk is tenni. A büntető törvénykönyv elévülési passzusát kellene módosítanunk.
Tudom, hogy jogászok és jogfilozófusok hada tiltakozik ellene a demokrácia jegyében. Tiltakozásukat megérteném, ha az általuk annyira védett időben minden bűn és minden visszaélés ellen védelmet talált volna a független bíróságnál vagy jogfilozófusoknál minden magyar állampolgár. De kísérelte volna meg valaki Nagy Imre, Maléter Pál és társaik vérbíráit perbe idézni. Kísérelte volna meg valaki annak a 11 éves gyereknek az igazát bírói úton megtalálni, akit egy italos MSZMP funkcionárius gázolt halálra, s a bíróságnak be kellett bizonyítania, hogy a gyermek alkoholizált.
Bírói működésről, a magyar igazságszolgáltatás színvonaláról és igazságérzetéről, korrektségéről mindent elmond az a jelentés, melyet az 1945-1962 közötti, koncepciós elemeket tartalmazó büntetőügyek felülvizsgálatára létrehozott jogászbizottság tett le a Ház asztalára, kiterjesztve az ajánlását az 1962 utáni koncepciós perekre is. Végkövetkeztetése: parlamenti törvénnyel kell semmissé nyilvánítani minden 1945-62 között hozott koncepciós ítéletet. Így ítélték meg az igazságot bíróságaink. Így a gyilkosságot, funkcionáriusok, Kádár, pártelit emberöléseit is.
A Parlamentnek jogában áll az elmúlt 40 év főbenjáró bűneit szőnyeg alá söpörni, és jogában áll minden magyar állampolgárnak megadni a lehetőséget, hogy néhány évtizedig elszabotált igazságára végre független bíróság előtt találja meg az ítéletet.
Nagy bűnökről van szó. Gyilkosságokról, emberölésről, hazaárulásról, hűtlenségről.
Jogászok mondják: a gyilkossággal, emberöléssel még tudnak is mit kezdeni, tudják minősíteni Salgótarjánt, Mosonmagyaróvárt, az 1957-es és 58-as szervezett kivégzéseket. De mit kezdjenek a hazaárulással, a hűtlenséggel, mit minősítsünk annak. Néhány példát ezekre is említenék.
Kérdezném csak: miként minősíti akár a hazai, akár a nemzetközi jog azt az 1956. november 2-ai lépést, amikor néhány MSZMP-s főnök elárulta a legitim miniszterelnökét? Miként minősíti a hajdan társadalmi közadakozásból megépült Nemzeti Színház három-négy ember akaratából való lerombolását? Miként minősíti egy magát felelősnek deklaráló MSZMP fórum azon döntését, hogy Bős-Nagymarost akkor is meg kell építeni, ha abból ennek az országnak hátránya lesz? Miként minősíthető a szovjet hadsereg 1956-os behívása? A felelőtlen politikai döntések nyomán elherdált dollármilliók sokasága? Miként minősítik a legfőbb ügyész azon szigorúan titkos rendeletét, hogy bizonyos pártfunkcionáriusokat közbűntény esetén is csak a párttestület döntése alapján vonhatnak felelősségre.
Mit kezdenek alkotmányjogászaink és büntetőbíróink a középkori inkvizíciós módszerek igazságszolgáltatási folyamatba iktatásával? Mit kezdenek a büntető- és alkotmányjogászok azokkal a 3000-estől 6000-esig terjedő szigorúan bizalmas, titkos rendeletek sorozatával, 20-40-60, de legfeljebb 120 ember által megismerhető rendeletekkel, amelyek felhatalmaztak egyeseket hűtlenségre, hazaárulásra, országherdálásra, és mindezeknek szubjektív társadalmi, állampolgári következményei voltak. Csak ezeket a rendeleteket kell átnézni, hogy a kifogásolt szavaknak – hazaárulás, hűtlenség – büntetőjogi tartalmát korabeli alkotmány- és törvényellenességét bármelyik kezdő ügyész megtalálja.
Ezzel egyben jeleztem is azt a kört, ahonnan származhattak a folytonos alkotmány- és törvénysértések. Ilyen szigorúan bizalmas, néhány tucat ember által megvalósítható jogsértéseket csak az MSZMP politikai és központi bizottságának és a Minisztertanácsnak állt módjában elkövetni.
Ez szerves velejárója minden diktatúrának, minden abszolutizmusnak. Az okmányok őrződnek, felkutathatók, vagy tudatos megsemmisítőiken számonkérhetők, mert Alkotmány és törvény nem teszi lehetővé azok megsemmisítését. Munka, idő kell a valóság és a társadalmi, jogi igazság kiderítéséhez.
A demokrácia lényegéhez tartozik, hogy az igazság kiderítésére nem sajnál se időt, se energiát, se munkát. Úgy tanultam, úgy tapasztaltam, hogy egészségesen szerveződő társadalmak egyik jogforrása a társadalom igazságérzete és morális értékrendje.
Zétényi Zsolttal szignált javaslatunk azt célozza, hogy a négy évtizedig megtagadott és megcsúfolt társadalmi igazságérzetet újra a jogforrások közé emeljük, az európai kulturkörben meghonosodott morális értékrendbe vetett bizalmat visszaállítsuk az állampolgárok körében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel Szophoklész állítása szerint "az embernél nincs semmi csodálatosabb", a Parlamentnek szabadságában áll Antigoné vagy Kreon mellett hitet tenni ebben a nagy történelmi perben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
