FEKETE GYULA (MDF)
FEKETE GYULA (MDF)
FEKETE GYULA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig több mint száz módosító javaslat érkezett a benyújtott törvényjavaslathoz. Közülük egy annyira elkezdett foglalkoztatni, hogy mintegy 120 évre visszamenőleg tájékozódnom kellett a megoldási lehetőségeket illetően. Emellett átérezve a módosító indítványt benyújtó indítékait, saját magamnak is módosító indítványon kellett gondolkodnom.
Az együttes jelentés 69. pontjában Szabó Iván képviselőtársunk azt javasolta, hogy a Magyar Nemzeti Bank részvényeinek csak 51%-a maradjon állami tulajdonban, 49% privatizálása az Országgyűlés elhatározásától függjön. Módosító indítványának része volt az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy olyan részvénytársaság legyen, mint a többi közönséges részvénytársaság, a cég nevét a cégjegyzékben is fel kell majd tüntetni.
Átérezve Szabó Iván indítékait, de polemizálva vele, számomra, közgazdász számára aggasztó megoldással, 3136-os szám alatt módosító indítványt nyújtottam be. Azóta sajnos aggodalmaim fokozódtak, mert a gazdasági bizottság lényegében elfogadta Szabó Iván 69-es pont alatt benyújtott valamennyi módosítványát, és amit nem fogadott el, azt is kis módosítással, bizottsági módosító javaslatként benyújtotta.
Mi az aggasztó számomra ezekben a döntésekben? Mind a bizottság, mind a módosító javaslat a gazdasági versenyszférába akarja szorítani a Magyar Nemzeti Bankot, holott az valójában versenytárs nélküli, alapvető céljaiban nem profitorientált szervezet. Nincsenek ma Magyarországon egymással versengő pénzkibocsátó bankocskák, és nem lehet osztalékon mérni egy olyan intézmény sikerességét, amelynek fő feladata a nemzeti valuta értékállóságának a biztosítása és nem az osztalékszerzés. Nem lehet a Nemzeti Bankot, amelynek feladata ellátása érdekében szinte egy önálló hatalmi ággá kellene majd fejlődnie, sem egy másik hatalmi ág egy ágazata alá, tehát a cégbíróság alá rendelni, sem pedig a gazdálkodó szervek egyik tagjának nem lehet tekinteni, amelyik ha teljesíti a vállalkozói nyereségadó rendelkezéseit, és betartja a törvényességet – eltekintve most a monopóliumok és a kartellek tilalmát elrendelő versenytörvénytől –, akkor már letudta a kötelezettségét, és semmi több felelősség nem terheli a Magyar Köztársaság irányába.
Ha visszanyúlunk a történelembe, egészen az 1870-es, 1880-as évekig, már akkor is azzal a jogi megoldással találkozunk, hogy a Magyar Nemzeti Bankot nem kellett feltüntetni a cégjegyzékben. Már akkor is érzékelték, hogy a jegybank nem közönséges részvénytársaság, hiszen ha annak tekintették volna, nem tudták volna elvonni a jegybanktól a pénzkibocsátás újtán szerzett extra jövedelmeket.
Régi magyarországi tapasztalatok és külföldi példák miatt is kérem önöket, hogy fogadják el az eredeti törvényjavaslat ama rendelkezéseit, amelyek arról rendelkeznek, hogy a Magyar Nemzeti Bank cégnevét a cégjegyzékben nem kell feltüntetni, és ne fogadják el az ezt törölni szándékozó módosítványokat.
Már a régi osztrák-magyar jegybank is beleütközött abba a problémába, hogy a formailag részvénytársaság módjára működő jegybanktól hogyan vonja el a pénzkibocsátás extra nyereségét az állam. A problémát úgy oldották meg, hogy 5% garantált hozamot törvényileg biztosítottak minden részvényesnek, a nyereség többi hányadát pedig elvonták. Stabil pénz esetén ez az 5%-os hozam csak a kiváltságos kör számára biztosított kockázatmentes, garantált hozamot. Ezt a világot nem hozhatjuk vissza, nem helyeselhetjük, hogy 49% részvényhányadot akár magánszemélyek, akár gazdálkodók birtokoljanak, és így belevigyék a magánérdekeiket a monetáris politikába.
Mit lehetne javasolni, milyen más megoldást, mint amit Szabó Iván javasolt? Én átérzem azt a gondot, amibe ő beleütközött. Arra gondolt, hogy a pénzügyminiszter, aki az állami részvények 100%-ával rendelkezik, annak képviselője a közgyűléseken – hát – milyen furcsa helyzetbe kerülhet akkor, amikor 50% plusz 1, meg 75% plusz 1 fővel kell meghozni a részvénytársaság szabálya szerinti döntéseket. Vagy úgy dönt, hogy igen, vagy úgy dönt, hogy nem, de gyakorlatilag formálisak a közgyűlésre vonatkozó többségi-kisebbségi rendelkezések.
A megoldást abban láttam, és ezt az együttes jelentés 70. pontjában leírtam, hogy a Magyar Nemzeti Bank legyen a magyar államiságot jelképező valamennyi hatalmi ág közös tulajdona, és a Magyar Nemzeti Bank közgyűlésein jelenjen meg mind a Parlament, mind a végrehajtó hatalom, mind a köztársasági elnök; tehát az összes hatalmi ág képviselője, akár szakértők útján is. Hiszen eddig sem olyanok voltak a közgyűlések, hogy a pénzügyminiszternek beszámolt egy nagy teremben egyedül a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hanem szakértők sokasága jelent meg.
Módosító indítványomat – talán azért is, mert az indítványt hibásan közli, egy szócska elmaradt az együttes jelentésből, a pontosító javaslatomat már két hete leadtam – nem fogadta el sem az alkotmányügyi bizottság, sem a költségvetési bizottság, de úgy érzem, változatlanul ez a megoldás, mert az a jelenlegi állapot valóban tarthatatlan, hogy a részvények 100%-a a végrehajtó hatalom kezében van, viszont az sem megoldás, a történelem már átlépett e fölött, hogy magánszemélyeknek vagy magánérdekeltségeiket a monetáris politikába bevivő ágazatoknak, nagyvállalatoknak részesedése legyen a Magyar Nemzeti Bank részvényeiből. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
