BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 5 021 000 fő tagként vesz részt valamilyen szövetkezetben, 6 747 szövetkezet működik az országban. Minden kommentár nélkül azt hiszem, ennyi elegendő a törvényjavaslatok jelentőségének és a téma nagyságrendjének az érzékeltetésére. A szokásos köröket nem szeretném akkor végigfutni, hogy milyen fontos állomáshoz érkezünk itt a törvénykezésben, ezek a számok mindent indokolnak.
150 éve, hogy a szövetkezeti gondolat mint formáció az európai jogalkotásban és a társadalomban jelentkezett, és a 150 év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezek a gondolatok, ezek az intézmények megmérettessenek.
Azt kell mondani, hogy az az alapvető gondolat, hogy a szövetkezetek politikailag semleges szféráját kell hogy képezzék az emberi életnek, ezen belül a gazdasági tevékenységnek, nem töretlenül érvényesült. Különösen nem töretlenül érvényesült az elmúlt társadalmi rendszerben, ahol pártok és ideológiák igyekeztek felhasználni saját céljaikra, és sokszor a szövetkezetek kárára történtek ezek a felhasználási törekvések.
A politikai célokra való szélsőséges kihasználás formája volt az a bizonyos szövetkezetesítés, amely a múlt rendszerhez kötődik, és amelynek stációit és időpontjait azt hiszem, jól ismeri mindenki, aki ebben a Parlamentben helyet foglal.
Tulajdonképpen azt a gazdasági elképzelést valósította meg ennek a gondolatnak a jegyében, hogy a kisebb méretű magángazdaságokat is megszüntetve betereljék az államilag irányított gazdaság merev, az egyéni kezdeményezést mellőző szervezeti keretei közé. Mindez része volt természetesen a piacgazdaság és a kereskedelem felszámolásának. A termelő típusú szövetkezetek tagsági viszonyai ezek után szinte semmiben sem különböztek az állami vállalatok alkalmazottainak a helyzetétől, tehát nem érvényesült a tagság tulajdonosi szerepe.
Ma nyilvánvalóan az képezi a feladatunkat, hogy a többségében állami úton, mesterséges eszközökkel létrehozott, állami irányítás alatt működő nagygazdaságokat az európai szövetkezeti modell irányába vezessük át.
Már ismertettem az előbb a két fő számot, engedjék meg, hogy ennek megoszlását részletezzem: A mezőgazdaságban 1 341 szövetkezet működik, a halászatban 16, az iparban 3 450, a kereskedelemben 274, a bank- és hitelszférában 260, a lakásépítés területén – ideértve az üdülőket és garázsokat – pedig 1 407 szövetkezetet hívtak életre. A számok egyrészt a jelentőséget is tükörzik. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságban súlyponti szerepe a szövetkezeti szférának van. Fontos szerepe van az iparban, nagyon fontos a kereskedelmi és szinte meghatározó jellegű a lakásfenntartásban a szövetkezeti szféra, de szignifikánsan jelen van a bank- és hiteléletben is a szövetkezeti típusú működtetés.
Nos, ezt a szerteágazó, jelentős területet egy teljesen heterogén és nagyon nagyszámú jogszabály szabályozza. Ez a jogszabályhalmaz tulajdonképpen egy túlszabályozottságot jelent, és nyilván egy olyanfajta jogi szabályozást, amely szükségképpen az elmúlt rendszerhez kötődik szemléletében és technikájában.
Ami a szövetkezeti törvényjavaslat alapvető vonásait illeti, engedjék meg, hogy kiemeljem a következőket. Először is az állam szabályozási jogkörét lényegesen szűkíteni kívánja a javaslat, a beavatkozási lehetőségét pedig egyszerűen megszünteti, ugyanis a szövetkezeti önkormányzat szabályozási jogkörét oly jelentősen bővíti – ami egyrészt kötelességként is megjelenik az önkormányzat számára –, hogy az alapszabály és a belső szabályzatok tartalma tulajdonképpen a kétsíkú jogi szabályozásnak a nagyobbik felét jelenti majd a javaslat elfogadását követően. Tág tere nyílik a szövetkezet és tagja közötti vállalkozási jellegű vagy éppen munkajogviszonyt jelentő megállapodásoknak, a jelenlegi helyzethez képest ez egy jelentős változás, és a szövetkezetet általánosságban – mint a gazdaság területén a magántulajdon alapján működő társas vállalkozást – a gazdasági társaságokhoz közelíti.
Mindezek révén tehát egy európai típusú és a magyar szövetkezeti jogi szabályozás hagyományait is – már ami az 1945 előtti jogi szabályozást illeti – igyekszik integrálni az új javaslat. Ebből eredően szakít az ún. ágazati szemlélettel, tehát a különböző területeken működő szövetkezetek számára egyaránt alkalmazható generális szabályozást tükröz a javaslat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a javaslat tagadná az egymástól egyébként jelentősen elkülönülő tevékenységből adódó különlegességek létét. Ezért – éppen ezeket figyelembe véve – maga a törvényjavaslat is egy eltérő szabályozást tartalmaz, pédául a lakásszövetkezet tekintetében külön fejezetben jelöli meg az erre vonatkozó eltéréseket.
A jövőt illetően tulajdonképpen már említettem, a szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás kétszintű lesz, az egyik szint a törvény, a másik szint az alapszabály. Úgyhogy engedjék meg, hogy még egy számot mondjak: 110 jogszabály válik feleslegessé és kerül hatályon kívül helyezésre, egy átmeneti állapotban pedig jelentősen módosulva fog hatályosulni. Ezek a törvényjavaslatnak a súlyra nem jelentéktelen részét képező utolsó rendelkezései, amelyek ennek a 110 jogszabálynak a felsorolását is hosszú oldalakon keresztül valósítják meg.
Nos, a szövetkezeti törvényjavaslat a jövő általános szövetkezeti modelljét szabályozza, nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a más körülmények között és más módon létrehozott, de jelenleg is működő közel 7 000 szövetkezetet át kell vezetni az új szabályozás uralma alá. Rendezni kell tehát az átmenetet, az új szabályok alkalmazására való áttérést úgy, hogy figyelembe vesszük a szövetkezetek különféle tevékenységéből eredő sajátosságokat.
A szabályozást ennek folytán két törvényjavaslattal látjuk megoldhatónak. A szövetkezeti törvényjavaslattal kapcsolatban még tartalmi fontosságúnak és kiemelendőnek tekinteném a következő gondolatokat. A szövetkezet fogalmának meghatározásával kapcsolatban alapvető jelentősége van annak, hogy tulajdonképpen hol helyezkedik el ez a formáció a gazdálkodó szervezetek között, és a gazdasági társaságok egyéb – most szélesebb értelemben véve ezt a szót – formáitól mi az, ami elkülöníti, és mi az, ami mástól, tehát a személyi egyesülésektől is elkülöníti.
A fogalom legfontosabb elemei tulajdonképpen az alábbiakban foglalhatók össze. A szövetkezés, a szövetkezés szabadságának elvéből adódóan a szövetkezet egy ennek megfelelően létrehozott közösség, amely fogalmi elemének egyik lényeges része az önkéntesség, másfelől az, hogy a szövetkezet nemcsak gazdasági társaság, nemcsak gazdálkodó szervezet, hanem egy olyan sajátos személyi egyesülése a tagoknak, amely sok vonatkozásban segíti és támogatja a tagjait, és azok tevékenységét a szövetkezeti alapgondolat előbb említett, hosszú időszakra visszanyúló gyökerének megfelelően.
Döntő sajátossága a szövetkezet fogalmának az, hogy tagjai részéről nemcsak vagyoni hozzájárulást igényel, hanem valamilyen formában személyes közreműködést is. Nem kell megijedni, ez az utóbbi nem munkatevékenységet jelent most már az új fogalmaink szerint, hanem azt is jelentheti, hogy igénybe veszi az illető tag a szövetkezet szolgáltatásait. Ilyen értelemben tehát jogosultsága a személyes közreműködés, nem pedig munkakötelezettség.
Egy súlyponti kérdés volt itt a fogalomalkotáskor annak a kérdése, hogy tulajdonképpen a tisztázandó kérdések körében a jogi személy tagkénti részvétele hogyan merülhet fel. Nos, fő szabályként a javaslat azt tartalmazza a hagyományos megoldásként, hogy fennmarad a szövetkezet jellegzetesen személyegyesülésre vonatkozó alapvető jellemző vonása, tehát elsősorban természetes személyek közössége a szövetkezet. Ugyanakkor az európai fejlődésnek, a nemzetközi gyakorlatnak és a szabályozásnak is megfelelően a szövetkezet tagságát a törvény felhatalmazza arra, hogy alapszabályban lehetővé tegye jogi személy tagságát, tehát tagkénti társulását is. Ez a megoldás nyilván elősegíti a szövetkezetek közötti szorosabb együttműködést és a szövetkezetek továbbtársulását.
Teljesen újszerűen szabályozza a javaslat a szövetkezeti tisztségviselő felelősségét. Átveszi tulajdonképpen a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény idevágó szabályait, nevezetesen azt – s ennek az a lényege –, hogy a szövetkezetben mint a tulajdonosok közösségében, az eddigi korlátozott munkajogi felelősség helyett a tisztségviselők teljes körű, a teljes vagyonnal történő polgárjogi felelőssége érvényesüljön mindegyik választott tisztségviselő tekintetében.
Nyilvánvaló, hogy alapvető eltérés mutatkozik a jelenlegi helyzethez képest a tagok és a szövetkezet közötti vagyoni viszonyok lényegét illetően is. A javaslat fenntartja ugyan a részjegy intézményét, erről itt bővebben nem szólnék, de a tag és a szövetkezet közötti vagyoni kapcsolatok alapvető formájává a szövetkezeti üzletrészt teszi.
Az üzletrész egy teljesen forgalomképes értékpapír, amely a szövetkezet adózott eredményéből történő évenkénti esedékes részesedésre jogosítja a tulajdonosát. Ezzel megteremtődik a közvetlen kapcsolat a tag vagyoni érdekeltsége és a szövetkezet tevékenységének eredménye között. Ha a tagsági viszony megszűnik, a volt tagot vagy örökösét a részjegy összege illeti meg, ez az összeg az idők folyamán az eredménytől függően kisebb vagy nagyobb lehet, mint eredetileg volt.
Fontos vonása ennek az új szabályozásnak, hogy a szövetkezeti tagsági viszony létesítése és fenntartása semmiféle kötelező vagyonbevitellel nem jár.
Említést érdemel az is, hogy a szövetkezet az alapszabályban meghatározott módon és feltételek szerint az arra rászoruló tagjait vagy éppen özvegyeit és árváit különféle anyagi segítségben részesítheti. Ez a szövetkezeti mozgalom legnemesebb hagyományai közé tartozik. Ugyanakkor a szövetkezet a tagnak a szövetkezeten kívüli gazdasági tevékenységének a folytatásához is különféle módokon segítséget nyújthat. Ez nyilván elősegíti az önálló egzisztenciáknak szolgáltató jellegű szövetkezetekbe tömörülését. Egyik alapcélja ez az új javaslatnak.
Igen fontos újdonsága – már egy félmondattal említettem ezt – a törvényjavaslatnak, hogy a tagság nem jár együtt a munkavégzés kötelezettségével. Ennek a másik oldala viszont az, hogy a szövetkezetnek sincsen foglalkoztatási kötelezettsége a taggal szemben.
Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek a lényeges és a szövetkezeti törvényjavaslatra vonatkozó tartalmi elemeknek a kiemelése után engedjék meg, hogy áttérjek a másik, a 3 126-os szám alatt előterjesztett és a szövetkezeti törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló javaslat ismertetésére, illetőleg exponálására. Ezzel kapcsolatban a következőkre szeretném felhívni a figyelmüket.
Ennek az átmeneti törvénynek a javaslata annak igényéből született, hogy szabályozhassuk a jelenleg működő szövetkezetek áttérési folyamatát az imént ismertetett szövetkezeti törvény által szabályozott új modellre. Áttérésről van szó, folyamatról van szó. Nyilván nem történhet máról holnapra a folyamat, nem bonyolódhat le egyik pillanatról a másikra. Ezért a javaslat egy megfelelő és differenciált átmeneti időszakot enged meg. Ez a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetek tekintetében hosszabb, több mint egy év. A hatályba lépés – terveink szerint – december 1-jétől kezdődően jövő év, tehát 1992. december 31-éig tervezné ezt a folyamatot az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek tekintetében, míg a többi, tehát a nem ipari és nem mezőgazdasági szférában működő szövetkezetek tekintetében mintegy fél év, jövő év június 30-a az az időtartam, amelyet elegendőnek tartunk az átmenet és az áttérés lebonyolításához.
Az átmenet időszakában tehát tulajdonképpen kétféle joganyag fog a jelenleg működő szövetkezetekre vonatkozni: egyfelől a korábbi joganyag, persze lényeges módosításokkal, másfelől pedig az új szövetkezeti törvény. Ez a megoldás – mint említettem – elkerülhetetlen, még ha egy kicsit szokatlan is, mert az áttérés az új modellre csak folyamat keretében valósulhat meg. A folyamat során nyilván nem kerülhetnek a szövetkezetek a jogi szabályozás tekintetében egy olyan légüres térbe, amelyet egy azonnali áttérés kimondása eredményezhetne.
A folyamatot jellemzi az is, hogy a szövetkezetek is folyamatosan kerülnek ki a korábbi jog szabályai alól. E tekintetben a fordulópontot egy-egy szövetkezet tekintetében a közgyűlés, mégpedig az a közgyűlés fogja jelenteni, amellyel az új szövetkezeti törvénynek megfelelő alapszabályt elfogadják. Ezt követően tehát a szövetkezet már teljesen az új szövetkezeti törvény hatálya alá fog kerülni, és a korábbi jogszabályok már nem alkalmazhatók vele kapcsolatban.
Az a szövetkezet természetesen, amely 1991. december 1-je után alakul – szándékaink szerint ez lenne tehát a törvény elfogadásának az időpontja – természetesen már csak az új törvény szabályai szerint működhet, és csak azt kell alkalmazni. Hangsúlyozom, hogy ez a szabály úgy is érvényesül, hogy újonnan alakult szövetkezetnek kell tekinteni azt is, amely az átmenet időszakában egyesülés vagy szétválás vagy egyéb szervezeti változás útján jön létre.
Négy igen fontos fázisa van ennek az időszaknak. Időrendi sorrendben, ha szabad mondanom, a vagyonnevesítés, a szükséges szervezeti változások végrehajtása, az új vagy módosított alapszabály elfogadása és a tisztújítás. Ezek azok a lépcsők, azok a fontos stációk, amelyek az átalakulást, az átmenetet jelzik.
Ahhoz, hogy a meglévő szövetkezetek magántulajdonon alapuló társas vállalkozások legyenek, a szövetkezetek vagyonát különféle formákban vissza kell juttatni azokhoz, akik annak a létrehozásában közreműködtek, elsősorban nyilván a szaktagokhoz. Ezt a műveletet nevezi a javaslat vagyonnevesítésnek. Ennek során eltérő szabályokat tartalmaz a javaslat egyfelől a földre, másfelől minden más vagyoni eszközre. Ennek a vagyonnevesítésnek a során gondoskodni kell arról, hogy meghatározott vagyonrész 10, illetve 30% a fel nem osztható alapba kerüljön. Ez a vagyonrész és az erre jutó majdani jövedelemrész az az alap, amely majd arra fog szolgálni, hogy azokat az említett szociális feladatokat fedezze, amelyeket az állam jelenleg nem tud magára vállalni.
A földtől eltekintve a szövetkezet más vagyonrészeit szövetkezeti üzletrészek formájában kell felosztani a tagok között, továbbá azok között, akiket a javaslat azonos pozícióban lévőknek tekint a tagokkal.
A föld tekintetében – mint erről már korábban történt említés – a javaslat összekapcsolja a szabályozást a kárpótlási törvény végrehajtásával. Itt szabályozza azokat a földkijelölési szabályokat, amelyek a kárpótlási törvény szempontjából a végrehajtást a föld tekintetében egyáltalán lehetővé teszik. Ezért is igen fontos a törvényjavaslat mielőbbi elfogadása, és ezért is javasoltuk annak idején azt a bizonyos, az átalakulási törvény hatályát illetően a legkésőbb november 30-ai határidő megtartását, és ígértük meg a szeptemberben még előterjesztendő javaslatot, amelynek a tárgyalását most kezdi meg a Parlament.
Az átmenet időszakában szükségessé válik a szervezeti változások sajátos szabályozása. Ugyanis az elmúlt rendszerben – nyilván nem kell indokolni – köztudomásúan önkényes összevonások és egyéb olyan szervezések történtek felülről elhatározva, amelyekkel szemben módot kell adni a tagságnak arra, hogy ezeket a szervezéseket a helyükre tegyék.
Ezt a javaslat különféle megoldásokkal segíti elő. Az egyesüléshez, a szétváláshoz, a társasággá alakuláshoz, illetve a megszűnéshez egyeszerű közgyűlési szavazattöbbség is elegendő. Ugyancsak könnyen szabályozza az úgynevezett kiválást a javaslat, és egy igen fontos gyakorlati és könnyű lebonyolítási lehetőséget javasol az átmeneti törvény a vagyonmegosztással, tehát a legfontosabb kérdéssel kapcsolatban, ha egyet nem értésről van szó. Az igen nehézkes, óriási terhet jelentő és időben rendkívüli módon az eljárást és az egész helyzetet széthúzó megoldás helyett árverést intézményesít a bírósági eljárások elkerülése érdekében.
Ami végül a tisztújítás témakörét illeti, a javaslat szerint a jelenleg működő szövetkezetek tisztségviselőinek a megbizatása természetszerűleg a törvény erejénél fogva megszűnik. Megszűnik abban az időpontban, amikor a szövetkezet az új alapszabályt elfogadja, illetőleg ezt a közgyűlés megtartja, és legkésőbb ezen a közgyűlésen az új törvény szerinti tisztségviselőket meg kell választani. Nyilvánvaló, hogy erre többek között azért is szükség van, mert az új törvény más elnevezést és más jogkörrel, illetve kötelezettségekkel rendelkező tisztségviselőket rendszeresít, mint a jelenleg hatályos jogi szabályozás.
Tisztelt Országgyűlés! Igen széles körű tájékozódás, nemzetközi összehasonlítás, valamint egy igen részletes egyeztetés előzte meg mindkét törvényjavaslat kidolgozását. Természetesen az egyeztetés nem járhatott azzal az eredménnyel, hogy egy mindenki konszenzusát tükröző javaslatot terjesszünk a tisztelt Parlament elé, és természetes az a szilárd meggyőződésem, hogy a tisztelt Parlament egyesíti azokat az erőket, amelyek ebben az igen jelentős kérdésben politikai és szakmai véleményt fognak a megvitatás során kifejteni.
Kérem mindezekre figyelemmel a javasolt törvények elfogadását arra is tekintettel, hogy korábbi döntésük november 30-ig teremtette meg ennek a megtárgyalásnak a lehetőségét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
