CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási reform koncepciójáról szóló előterjesztés általános vitájában már nyilvánvalóvá vált – legalábbis a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságban dolgozó képviselők számára –, hogy egy sajátos tárgyalási módra lesz szükség. Erről egyébként Kis Gyula elnök úr tegnap már beszámolt önöknek. Arról volt ugyanis szó, hogy a bizottsági vita során a bizottságnak döntenie kellett: vagy visszaadjuk az előterjesztőnek a koncepció tervezetét, vagy pedig a bizottság maga lát hozzá egy átfogó bizottsági módosító javaslat kidolgozásához.
Ezt a tárgyalási metódust a szocialista párt frakciója nevében mi elfogadtuk, és úgy gondoltuk, hogy a téma jelentősége, fontossága és az idő előrehaladottsága miatt belekényszerülünk majd – de ezt a kényszert elfogadjuk – abba, hogy a bizottsághoz tegyük meg módosító indítványainkat, és a bizottsági módosító javaslat kialakításában vegyünk leginkább részt. Ez a módszer ad lehetőséget arra vagy teszi azt indokolttá, hogy – a részletes vita szabályaitól eltérő módon – néhány szóban kitérjek azokra az indítványainkra, amelyeket tulajdonképpen nem is adtunk be a Parlamentnek. Szeretném ugyanis felhívni a figyelmüket azokra a módosító indítványainkra, amelyek beépültek a bizottsági javaslatba, tehát amelyek miatt a bizottsági javaslat elfogadását és támogatását kérjük önöktől.
Egyben szeretném megköszönni a bizottságban dolgozó képviselőtársaimnak és a bizottsági szakértőknek az együttműködést, és azt a munkát és megértést, amellyel a mi javaslatainkat részben támogatták, részben pedig elfogadták. Melyek is voltak ezek?
Először is arra törekedtünk, hogy javaslatainkkal a társadalombiztosítási reform tisztább alapelveinek a kialakításában működjünk közre. Szerettük volna, hogyha konkrét feladatokat ad ez az országgyűlési határozat, valamint törekedtünk arra, hogy ne legyen a további szakértői munka számára korlátozó az országgyűlési határozat, hanem tág lehetőséget adjon még a további egyeztetésre és együttműködésre.
Úgy gondolom, sikerült elérnünk, hogy az országgyűlési határozati javaslathoz adott bizottsági módosító indítványban most már a társadalombiztosítás alapelvei, a biztosítás és a szolidaritás jelentősége egyenrangúan kerülnek hangsúlyozásra. Nagyon fontosnak tartjuk itt azt, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodása és a költségvetés igen határozott és markáns módon váljon el egymástól, és a társadalombiztosítás önálló gazdálkodása számára kézzelfogható garanciák kerüljenek be az országgyűlési határozatba. Természetesen és bevallottan arra törekedtünk, a bizottság tagjaival együtt, hogy a társadalombiztosítás számára érjünk el kedvezőbb pozíciókat – legalábbis hosszabb távon. Nyilván ezért is nem fogadja el és nem támogatja a költségvetési bizottság a mi módosító indítványainkat, és magát az egész országgyűlési határozatot sem – de ezt a véleménykülönbséget vállalnunk kell.
Fontos volt a számunkra az, hogy a költségvetési támogatásnak nemcsak a közvetlen formái, hanem a közvetett formái is kerüljenek be az országgyűlési határozattervezetbe – így például az önkéntes biztosítási formák adókedvezményezettségére utaltunk.
Fontos volt a számunkra az, hogy tisztázzuk: ki fizeti a járulékait mindazoknak, akik nem munkavállalók – így a nyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek. Úgy gondoltuk, a költségvetésnek kell legalábbis osztoznia a nyugdíjalappal és az egészségbiztosítási alappal e tekintetben.
Fontos volt az, hogy az állampolgári alapnyugdíj kiépítését még akkor is kezdjük most meg, hogyha erre a költségvetés még nem rendelkezik elegendő forrásokkal, hogy tisztázódjék: az állampolgári alapnyugdíjat a mai öregségi nyugdíjkorhatárnál magasabb korban nem a nyugdíjjárulékokból kell fizetni, hanem a költségvetésnek lesz egyre nagyobb mértékben feladata finanszírozni.
Természetesen bennünket is az izgatott a legjobban, hogy elfogadható országgyűlési határozat szülessék az új nyugdíjrendszerre vonatkozóan. Nagyon határozott volt álláspontunk a tekintetben, hogy ne döntsünk a nyugdíjrendszerről, mielőtt még a nyugdíjrendszer részletes szabályait megismerhette volna a Parlament. Ezért főként az 1992-re előírt feladatokat tartjuk és tartottuk fontosnak, például azt, hogy ismerhessük meg, milyenek lesznek az átmeneti szabályok, miként gondolkodunk a nők – és általában – a korhatár emeléséről, milyen konkrét metódusokat gondolunk elfogadni a fokozatos nyugdíjkorhatár-emelésre, a rugalmas korhatár-emelésre, az előnyugdíjazásra, a korkedvezményes nyugdíjak rendszerére; hogyan találkozik mindez a munkanélküliséggel, hogyan kezelhető a munkanélküliség emellet; és miként lehet tulajdonképpen az átmenet szabályait úgy biztosítani, hogy bizonyos választási lehetőségük is legyen a nyugdíjkorhatárhoz közel állóknak.
Mi úgy gondoljuk tehát, hogy helyes, ha az országgyűlési határozat előír 1992-re elvégzendő feladatokat a nyugdíjrendszerre vonatkozóan, de nem helyes, ha konkrét döntéseket fogalmaz meg – olyanokat, amelyeket törvénynek kell majd szabályoznia.
Valójában nagyon fontosnak tartottuk ugyanezt elérni a táppénz-rendszerre vonatkozóan. Itt is azt javasoltuk, hogy előbb vizsgáljuk meg, miként lehet átalakítani a táppénzrendszert, és utána hozzunk nagyon konkrét döntéseket.
Valójában azt is nagyon határozottan képviseltük, hogy mindaz, aki ma Magyarországon állampolgári jogon hozzájut az egészségügyi ellátáshoz, biztosítotti jogán is hozzájuthasson az egészségügyi ellátás teljes köréhez. Arról van ugyanis szó, hogy nem láttuk volna helyesnek, ha a munkavállalói jogon biztosítottak biztosítotti igazolványával és akár szegénységi bizonyítvánnyal jutnak mások hozzá a ma állampolgári jogon elérhető egészségügyi ellátások köréhez. Úgy gondoljuk, hogy az országgyűlési határozathoz adott bizottsági módosító indítvány ezt teljes körűen garantálja.
Szeretném elmondani azt is, hogy a bizottságban képviselőtársainkkal teljes egyetértésben – más képviselőkkel természetesen vitatkozva – ma már elegendő garanciát látunk arra, hogy a költségvetés fokozatosan vegye át a nem járulékokból finanszírozott szociális típusú ellátásokat.
Összességében tehát egy végrehajtható, koncepciójában, alapelveiben világos országgyűlési határozat megszövegezésére törekedtünk. Saját módosító indítványainkat, a Kovács Pál képviselőtársammal együtt beadott négy módosító indítványunkat már önök is ismerhetik. Tulajdonképpen elégedettek lehetünk, mert módosító indítványainkat egy-egy kivétellel a költségvetési és az egészségügyi bizottság támogatja. A költségvetési bizottság vitatkozik velünk abban, hogy vajon helyes-e a költségvetés tartozásait – amelyeket egyelőre járulékból fog fizetni a társadalombiztosítás – kamatokkal terhelten nyilvántartani. Nekünk ugyanis az a véleményünk, hogyha egyáltalán szükség van nyilvántartásra, ha egyáltalán külön akarjuk a társadalombiztosítás költségvetésében kezelni a szociális célú kifizetéseket – hiszen ezek költségvetési kötelezettségek lennének –, akkor helyes dolog tulajdonképpen ennek a kamatait is számon tartani.
Azt kérjük ezért, hogy a szociális bizottsággal együtt helyeselt indítványunkat a költségvetési bizottsággal ellentétben vagy annak ellenében is fogadja el a tisztelt Parlament, és a mi javaslatunkat támogassa.
A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottsággal tulajdonképpen egyetlen módosító indítványunkkal kapcsolatban van vitánk. Ez pedig arra vonatkozik, hogy hogyan, miként kell a nyugdíjba beszámítható, pontosabban a nyugdíjalapba beszámítható évek további kereseteit értékmegőrízni, valorizálni. Az országgyűlési határozati javaslattervezet azt javasolja, hogy a negyedik évet a most beszámításra kerülő harmadik év szintjére kell valorizálni. Nem részletezném tovább a szakmai metodikát. Azt ajánljuk önöknek, a Parlamentnek, hogy ne döntsük most el a nyugdíjalapba beszámítható keresetek értékmegőrzésének a technikáját.
Arról van ugyanis szó, mi azt akarjuk, hogy az egész életkereset számítson be előbb-utóbb. Ha jövőre úgyis foglalkozni fog a tisztelt Ház a nyugdíjtörvénnyel, ha a következő hónapokban úgyis kell a nyugdíjalapba beszámítható kereseteket törvényben szabályozni, akkor van még lehetőségünk mérlegelésre, van lehetősége a Parlamentnek és a szakértőknek módosításra, és ezért nem tartjuk helyesnek most egy országgyűlési határozatban erre vonatkozóan egy konkrét döntést hozni. Én remélem, hogy az előterjesztő miniszter úr is helyeselni fogja ezt a javaslatunkat.
Kérjük tehát, hogy mérlegelje javaslatunk értelmét, tartalmát, és a tisztelt Ház is eszerint döntsön.
Tisztelt Ház! Tulajdonképpen elégedettek lehetnénk, hisz mint beszámoltam róla, vagy a bizottságban, vagy a később benyújtott indítványainkkal kapcsolatban a bizottságok eddig kedvező döntést hoztak, és számíthatunk az önök jóindulatára. Befejezésként mégis hadd fogalmazzam meg bizonyos aggodalmamat. Tegnap hallottuk itt, hogy a költségvetési bizottság nem támogatja az országgyűlési határozattervezetet. Az újságban olvashattunk arról, hogy Kupa miniszter úr véleménye szerint az egészségügyi reform programja nem igazán kormányprogram még.
A társadalombiztosítási előterjesztésekből és a jövő évi költségvetési irányelvekből teljesen nyilvánvalóvá vált a számunkra az, hogy ennek a reformnak a megkezdéséhez szükséges mintegy 15-20 milliárdnyi többletfedezettel nem rendelkezik sem a költségvetés, és úgy tűnik, a társadalombiztosítás költségvetése sem. Tehát amellett, hogy nem csak a költségvetési és a szociális bizottság között feszül egy véleménykülönbség, hanem az előterjesztő tárcák, a Kormány sem jutottak még egyetértésre abban, hogy miből is finanszírozzuk meg ezeket a változásokat – márpedig a változásokhoz többletpénzre lesz szükség –, bizony-bizony kétségeim vannak afelől, hogy a következő két hónap elegendő időt ad-e arra, hogy ezeket a véleménykülönbségeket sikerüljön majd elsimítani, és a költségvetést mindkét esetben, a társadalombiztosítás esetében is kiegyenlítetten és a reform érdekében lesz lehetséges összeállítani.
Valójában én remélem, nagyon őszintén remélem, hogy lesz erre még a következő két hónapban esély. Nagyon szomorúnak tartanám, ha rövid távú, elsősorban fiskális és költségvetési érdekek akadályoznának meg bennünket abban, hogy a társadalombiztosítás nagyszabású átalakításához és reformjához hozzákezdhessünk, és akadályoznának meg bennünket abban – mint arra egyik képviselőtársunk figyelmeztetett bennünket –, hogy akár még mi nők is államférfiként dönthessünk a társadalombiztosítás ügyeiben itt a Parlamentben a jövő heti szavazás során. Köszönöm figyelmüket és kérem támogatásukat. (Taps.)
