PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF)
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én hozzászólásomban Palotás János képviselőtársam módosító indítványával szeretnék részletesen foglalkozni.
Múltkori nagy lélegzetű felszólalása után ismét átolvastam az indítványát, de jó néhány ellentmondására nem találtam magyarázatot. Amikor képviselőtársunk most először megtisztelte bizottságunkat jelenlétével, e kérdésekre meggyőző választ akkor sem kaptunk. Ő módosító indítványában azt javasolta, hogy a Kormány által előterjesztett C-változtatot vezessük be 1996-ban, tehát öt év múlva, úgy hogy eközben a társadalombiztosítási járulékot 28%-ra csökkentjük, bevezetjük a nyugdíjak árindexálását a jövő évtől kezdve, és ne terheljük a költségvetést.
A C-változat lényege az, hogy állapítsunk meg egy, mindenki számára egyforma összegű járulékot, és ebből 30-35 év munkaviszony után mindenki számára egyforma összegű alapnyugdíj legyen. Csökkentsük fokozatosan erre a szintre a járulékot, és az ezen felüli összeget mindenki fordítsa saját belátása szerint kiegészítő biztosításra.
E változat megvalósítása nem történhet ilyen rövid idő alatt, ez könnyen belátható, hiszen a nyugdíjhoz közelebb álló korosztályok, melyeknek munkaviszonya már csak 5-10-15 évig tart, a kiegészítő biztosításban nem érhetnék el – még jelentősebb járulékfizetés esetén sem – a megfelelő kiegészítő nyugdíjat.
Most vizsgáljuk meg, mit jelent az a 28%-os átlag, melyet képviselőtársunk javasol, miből származik ez.
A Kormány előterjesztésének egy táblázata tartalmazza példaként néhány fejlett nyugati ország járulékbefizetésének mértékét, tehát nem mindet, csupán néhányat. Ezenfelül még az is látható, hogy a felsorolásban megjelölt járulékok Japánban nem tartalmazzák a nyugdíjkiadásokat, Írországban pedig az egészségügyi kiadásokat.
Képviselőtársunk ebből a táblázatból számolt átlagot, mely – mint láthatjuk – így erősen torzított. Figyelmen kívül hagyta a következő táblát is, mely felsorolja, hogy a különböző országokban milyen egyéb forrásokból származnak bevételek.
Ez rendkívül változatos képet mutat a szociális jellegű adóktól a költségvetési hozzájáruláson át. Tehát a társadalombiztosítási járulékszintje még nem sokat mond, mert országonként eltérő a szociális, egészségügyi kiadásokra fordított összeg nagysága és forrása. Ausztriában például az egészségügy működési költségeinek kétharmadát a tartományok fizetik. A kérdést csak az egyéb forrásokkal és az ellátások színvonalával együtt szabad vizsgálni, és tudnunk kell, hogy jelenleg nálunk az ilyen jellegű kiadások 90%-a a társadalombiztosításon keresztül történik.
De a számításokat nem lehet függetleníteni az adott országbeli jövedelmek szintjétől sem, hiszen a magas jövedelmeknek még alacsonyabb százaléka is nagyobb összeget jelent. Soha nem hallottam még arról, hogy bármely országban, függetlenül minden egyéb körülménytől, valamiféle számított átlaghoz igazították volna a szociális biztonság megteremtéséhez szükséges bevételeket, és ilyen példát Palotás képviselőtársunk sem tudott mondani.
Most nézzük meg, mit jelentene ennek a valamiféle átlagos 28%-nak a bevezetése a gyakorlatban. Tudom, hogy a gazdaság szereplőinek, a vállalatoknak, vállalkozóknak nagyon fontos volna, hogy csökkenjenek a befizetések, hiszen többet fordíthatnának a vállalat fejlesztésére. Tudom, hogy a vállalatok, vállalkozások gyorsabb fejlődése, növekvő jövedelmei a költségvetés és a társadalombiztosítás számára még alacsonyabb adó- és járulékmérték mellett is növekvő befizetéseket eredményezhetnek hosszabb távon. És itt a gond. Néhány év után, de a kérdés az, hogy addig mi lesz, mert addig is kötelessége az államnak, a Kormánynak, nekünk, hogy kifizessék a nyugdíjakat, biztosítsák az egészségügyi ellátást, támogassák a szociális helyzetük miatt rászorulókat.
Ebben van Palotás képviselőtársunk javaslatának legsúlyosabb ellentmondása. A jelenlegi nyugdíjasok, a következő években nyugdíjba menők nyugdíjának kifizetése, az egészségügyi finanszírozása közelítőleg 760 milliárdot igényel 1996-ban. Még 53%-os járulékmérték mellett is deficit mutatkozik a tervek szerint. Az őáltala javasolt 28% járulékmérték kb. 360 milliárdos bevételt jelent, illetve, ha az addig növekvő jövedelmekkel számolunk, ennél minden bizonnyal többet, de a hiányzó 300 milliárdot akkor miből fedezzük? És ebbe még nem számoltam bele a szintén őáltala javasolt folyamatos árindexálás következményeit. Honnan vegyük tehát elő ezt a hiányzó hatalmas összeget. Természetesen nem a költségvetésből, hiszen azt javasolta, hogy ez ne jelentsen megterhelést a költségvetés számára.
Javaslata az, és az alapelvvel egyet is értünk, hogy el kell látni a társadalombiztosítást vagyonnal, hogy annak hozadékából teremtsük elő ezt a hiányzó összeget. Milyen vagyon kellene ehhez? Természetesen olyan, amelyre nem kell újabb összeget fordítani, és egyben hozadéka van. Ma a vagyon hozadéka átlagosan 10% körül van, vagyis a társadalombiztosítást közel 3000 milliárd értékű vagyonnal kellene ellátni ahhoz, hogy 28%-os járulékmérték mellett a kiadásokat fedezze. Ha találnánk is ekkora összegű, ráfordítást nem igénylő, 10% hozadékot eredményező vagyont, képviselőtársaim akkor is átgondolhatják, mit jelentene ez a privatizáció folyamatában, az adósságtörlesztésben és még sorolhatnám.
Ezek azok a súlyos kérdések, súlyos ellentmondások, amelyekre képviselőtársunk a bizottsági ülésen nem tudott meggyőző választ adni.
Az elkövetkező években egy fellendülő gazdaságra, csökkenő inflációra lehet számítani, ezek voltak a legfőbb érvei. Egy vállalkozó a saját vállalkozásának fejlesztése esetén természetes módon vállal kockázatot, és minél nagyobb a kockázat, gyakran annál nagyobb a nyereség. Mi azonban a szociális biztonság rendszerének változtatásakor nem vállalhatunk kockázatot. Bizottságunk feladata, hogy megerősítse és fokozatosan fejlessze a szociális biztonság rendszerét. Csak akkor dönthetünk határozottan, ha bizonyosak vagyunk a feltételekben. Ezért történt az, hogy bizottsági tárgyalásunk során úgy döntöttünk, nyitva kell hagyni az utat akár egy ilyen jellegű megoldás felé is, és ez benne van a javaslatunkban, de nagyon komoly további számításokra, a részletek pontosabb kidolgozására van szükség.
Azzal egyetértek, hogy az 1985-ben, már az Állami Tervbizottság által meghirdetett, a társadalombiztosítás átalakítására irányuló munka eredménye nem látható, hogy az elmúlt évek intézkedései a társadalombiztosítás rendszerén belüli feszültségeket csak tovább növelték. De ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy mert az idő szorít, most kellően meg nem alapozott, korrekt számításokkal alá nem támasztott döntéseket hozzunk.
Ezután reflektálni szeretnék néhány hozzászólásra. Balogh Gábor képviselőtársam általánosságban megállapította, hogy az egyik MDF-es képviselő elvetélt ötletnek tartotta az ő javaslatát. Nagyon szerencsétlennek tartom az ilyen hozzászólást. Szeretném, ha pontosan megmondaná, hogy ez az elvetélt ötlet mire vonatkozott, és azt is, hogy ki mondta. Ezek az általánosítások túl gyakran fordulnak elő, és nagyon rossz következtetések levonására adnak lehetőséget. Egy javaslatnak az elvei lehetnek jók, de a megvalósíthatósága adott esetben lehetetlen, avagy a benyújtott indítvány rosszul fogalmazott. Sok okból lehet ilyen kifejezést használni.
Még egy lényeges kérdés. Nagyon rosszul esett és visszautasítom Balogh Gábor képviselőtársamnak azt a mondatát is, hogy mert nem fogadtuk el a koncepcióját, a bizottság különböző politikai vitákra akarja felhasználni a családok támogatását. Azt hiszem, bizottságunk nevében egyöntetűen visszautasíthatom az ilyen megállapításokat. Én tudom, hogy nem így értette, vagy nem így gondolta, de amit mondott, az így volt érthető.
Mádi képviselőtársamnak csak annyit, hogy most nem jogszabályt, hanem koncepciót tárgyalunk, és ez óriási különbség, azt hiszem.
Solt Ottiliának pedig azt válaszolom, hogy a szociális típusú ellátás kiírtása a társadalombiztosításból nem jelenti a szociális ellátások megsemmisítését. Ő is tudja, és azt hiszem, minden új párt azzal indult, hogy a társadalombiztosítás nyugdíj- és egészségügyi oldalát biztosítási alapokra kell helyezni. Ezenkívül, hogy a szociális ellátásokat hogyan oldjuk meg, annak többféle koncepciója van nemcsak Magyarországon, hanem a világban is. Erről is sokat beszéltünk bizottsági ülésen, a szociális törvény és a további törvényhozási munkánk természetesen tartalmazni fogja ezeknek az ellátásoknak a pontos részletezését. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)
