HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mivel a Nemzetközi Előkészítő Intézet – amely okatási intézmény persze – Andrásfalvy miniszter úr irányítása alá tartozik, válaszomat vele egyeztetve, közös álláspontunkat képviselve adom elő.
Az 1985. évi I. törvény, amely ma az oktatás legmagasabb szintű jogi szabályozása, és az ennek alapján kiadott miniszteri rendelet azt mondja ki, hogy a nem államközi szerződés alapján hazánkban tanuló diákok a magyar állampolgárokkal azonos felvételi követelmények szerint juthattak be valamelyik felsőoktatási intézménybe. Középiskolai érdemjegyeiket nem számítják be, viszont a felvételi vizsgákon elért pontszámot megkettőzik.
1990-től lehetővé vált, hogy ezek az úgynevezett "C" kategóriás hallgatók a korábbiaknál jóval nagyobb létszámban tanuljanak magyarországi egyetemeken. Hangsúlyozom – ami mindenki által tudott –, hogy ez a rendszerváltozás következménye volt. A gondot az okozta, hogy a felvételi vizsga követelményeinek megfelelt hallgatók száma a tavalyi tanévben nem volt összhangban az ösztöndíjkerettel. Ezért az ösztöndíjas helyek egy részére a határon túli magyar szervezetek azzal kaptak kijelölési jogot, hogy az általuk küldött diákok – létszámuk 229 fő; most a számoknak komoly jelentősége van – nem közvetlenül a felsőoktatási intézménybe, hanem a NEI-be nyernek fölvételt.
Miután a diákok hozzám fordultak, a most elmondottakat állapítottam meg. Valóban megígértem nekik, hogy kivizsgáltatom a helyzetet, és ha szükséges, intézkedést kezdeményezek az eltérő indíttatásból eredő rendkívül súlyos hátrányok kiküszöbölésére – ez tagadhatatlan. Sajnos, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a NEI hallgatók nem kaptak tőlem választ, semmiféle visszajelzést, mert május 23-án levélben tájékoztattam őket arról, hogy a Kormány különböző szervezetei foglalkoznak az üggyel. És elmondtam azt is – itt van a levél másolata –, hogy milyen megoldási lehetőségeket látok. Hogy ne kelljen a következő alkalommal Siklós Csabának föltenni egy interpellációt ezzel kapcsolatban, megnézettem, és a levelet megkapták a hallgatók. Sőt azt követően Bakos főosztályvezető úrtól még három levelet kaptak. Mind a hármat meg is kapták, tehát nem csak innen ment el, nem a postán kallódott el.
A felvételi vizsgák a vártnál sokkal rosszabbul sikerültek, ezért a diákokat Magyarországra küldő több magyar szervezet is kérte segítségemet a sikertelenül felvételizők helyzetének rendezéséhez. A művelődési tárcával közösen kidolgoztuk a lehetséges intézkedéseket, amelyekről a képviselő úr kérdéseinek sorrendjében ezúttal válaszolnék és tájékoztatnám a tisztelt Országgyűlést.
Ad 1. A NEI-ből 89 főt vettek fel felsőoktatási intézménybe, mégpedig oda, ahová első vagy második helyen a felvételüket kérték. A többiek számára, ha pontszámuk más intézménybe elegendő volt, átirányítással lehetővé tettük felvételüket, egyetem helyett főiskola megfelelő karára, ezek pontos száma még azért nem ismert, mivel nem tudom, nem tudjuk azt, hogy mennyien vállalták ezt el, valamint 30 fő olyan szakmát választhatott, amely szülőföldjén hiányszakma, magyarnyelvű képzés ott nincs, és amely szakma legközelebb áll egyetemi vagy főiskolai tanulmányaihoz. Így a döntő többség helyzete rendezett. Azért mondom, hogy döntő, mert szám szerint ezt ellenőrizni most még, az ő elfogadó nyilatkozatuk ismeretének a hiányában, nem tudom.
Ad 2. Alapvető tévedés, és nem szeretném ezt minősíteni: betöltetlen hely nem maradt egy sem. Mert a magyar felsőoktatás ennek a keretszámnak a terhére a NEI-be nem járt diákokat önköltséges alapon vette fel. Összességében tehát az eredeti elgondolás szerinti számban tanulnak most is határokon kívül élő, és onnan jött magyar fiatalok.
Ad 3. Mindenki által köztudott, hogy a felsőoktatásról készül törvény, a törvénytervezet, annak koncepciója már közismert, megjelent. Ennek keretében természetesen meg kell vizsgálnunk a külföldön élő, onnan hozzánk került magyarok, nem magyar állampolgárok egész képzési rendszerét.
Én a magam részéről – ezt ott is elmondtam, és most is elmondom önnek is – rendkívüli módon sajnálom, és kifejezetten elszomorítónak tartom a NEI-ben uralkodott állapotokat, ezért ezen mindenféleképpen változtatni fogunk, és ha rajtam múlik, változtatni is fogok, amennyi közöm van ehhez. Ez azt jelenti, hogy a NEI jelenlegi oktatási rendszerét meg kívánjuk szüntetni. Súlypontot kap azonban az egyetem befejezését követő posztgraduális képzés, egy- vagy kétéves posztgraduális képzés, illetve a fönnmaradt helyekre szeretnénk az általános iskolát befejezett, és hiányszakmát elsajátítani szándékozó, technikum-, középiskolai szintű oktatásban részt venni szándékozó fiatalokat, határokon kívüli fiatalokat elhelyezni.
Úgy véljük – és ehhez majd kérjük az önök támogatását is természetesen –, hogy a határainkon kívül élő magyarok megtartásához célszerűbb, ha nem abban a korban adjuk meg nekik, adja meg nekik a magyar Kormány a tanulási lehetőséget, amikor könnyebben idekötődnek egzisztenciális okokból. Célszerűbb az, hogy ha az egyetem befejezése után posztgraduális képzésben vesznek részt, illetve az egyetemet megelőzően szakmát tanulnak. Én úgy vélem, hogy ez lesz a megoldás, azzal együtt, hogy – ismétlem – sajnálom a NEI-ben kialakult állapotokat. Valóban nem volt jó a hangulat a Nemzetközi Előkészítő Intézetben. Annak a gyökereiig én most lemenni nem kívánok, de hangsúlyozni szeretném, hogy egyetlenegy üres helyet nem töltöttünk be, nem került oda egyetlenegy gyerek sem, illetve fiatal sem, s egy sem ment haza úgy, hogy valamilyen választ a kérésére ne kapott volna. Köszönöm szépen. (Taps.)
