JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Kormány sokszor deklarált, gyakran hangoztatott célja a határainkon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek ügyének segítése és felkarolása. E kérdésben a Kormány mind a hat parlamenti párt támogatását maga mögött tudhatja, így a pártoknak joguk van kontrollálni e téren a Kormány intézkedéseit. Minden ez irányú intézkedés ugyanis sikerével vagy elhibázottságával döntően befolyásolja az anyaországról kialakított képet, a nemzeti kisebbségek magyarságtudatának formálódását.
Interpellációmban egy várhatóan súlyos következményekkel járó, elhibázott lépés hátterére és tanulságaira szeretnék rávilágítani. 1990 októberében a Nemzetközi Előkészítő Intézet 163, pályázati úton kiválasztott, magyar nemzetiségű diák számára héthónapos tanfolyamot szervezett, amelynek célja az volt, hogy felkészítse a diákokat a magyarországi felsőfokú tanulmányokra. A diákok tudták, hogy a magyarországi hallgatójelöltekkel azonos feltételek mellett felvételiznek, mégis reménykedtek valamiféle kedvezményben, mert hamarosan belátták: hét hónap alatt képtelenség a hazai négyéves gimnáziumi tananyagot elsajátítani.
Vállalkozásuk lehetetlensége láttán tárgyalásokat kezdeményeztek, majd végső elkeseredésükben 1991. május 1-jén egy 163 aláírást tartalmazó petíciót fogalmaztak meg. Ebből idézek: "Többszöri kezdeményezésünkre az intézet vezetősége áprilisban Horváth Balázs miniszter urat hívta meg körünkbe, aki szintén kedvezőtlennek ítélte meg helyzetünket. Ígéretet tett arra, hogy igénybe véve apparátusát, kidolgoz egy megfelelő tervet a különböző starthelyzetekből adódó hátrányok kiküszöbölésére. Ezt továbbítja illetékes helyekre és folyamatosan értesít a tárgyalások eredményeiről. Sajnos, máig nem kaptunk semmiféle visszajelzést. Maradt az eddigi bizonytalan helyzet, annak ellenére, hogy az egyetemek tanügyi osztályai is egyetértettek abban, hogy hátrányos helyzetben vagyunk. Április 29-én ismét egy megbeszélésre került sor, amelyen a minisztérium munkatársai mellett Szőcs Géza, az RMDSZ akkori főtitkára, ma társelnöke is részt vett. Ezen a megbeszélésen a diákok megtudták, hogy külön keretszámra felvételiznek a magyar felsőoktatási intézményekbe, a keretszám feltöltéséhez azonban el kell érniük a magyarországi diákoknak meghatározott felvételi pontszámot is."
Ismét idézek a petícióból: "A már említett megbeszélésen értesültünk afelől, hogy az általunk betöltetlenül hagyott helyekre az otthoni felsőoktatási intézményekbe sikertelenül felvételiző diákok pótvizsgát tehetnek – az otthoni tananyagokból. Felmerül a kérdés, hogyan lehetnek előnyben velünk szemben azok az otthoni diákok, akik egyáltalán nem ismerik a magyarországi tankönyvek anyagát. Szeretnénk kiemelni, hogy a problémáink ellenére nem mentességet kérünk a felvételi vizsga alól, hanem a felkészülési lehetőségeinkhez mért ponthatár megszabását. A fent leírtak figyelembevételével szeretnénk reális esélyt kapni arra, hogy sikeresen felvételizhessünk, és ily módon az egyetem elvégzése után az otthoni magyarság érdekeit képviseljük."
A kérés visszhangtalan és eredménytelen maradt. A felvételi vizsgák során a 163 diákból mindössze 25-öt vettek fel. A fennmaradó 138 fiatal további sorsáról a Nemzetközi Előkészítő Intézet semmilyen információt nem tudott adni.
Mindezek alapján kédéseim a következők:
1. Mit tud miniszter úr a kérdéses 138 diák hollétéről és további sorsának alakulásáról; tervezi-e megkeresésüket és újabb lehetőségek biztosítását számukra?
2. Mi történt a magyar nemzetiségű diákok számára fenntartott keretszám üresen hagyott, betöltetlen helyeivel?
3. A jövőben tervezik-e olyan garanciális elemek beépítését a felvételi-előkészítés folyamatába, melyek megakadályozzák, hogy a külföldi magyar nemzetiségű diákok csalódottan, az anyaország iránt táplált illúziókkal leszámolva távozzanak Magyarországról? Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
