IVÁN GÉZA, DR. (FKgP)
IVÁN GÉZA, DR. (FKgP)
IVÁN GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szükségesnek tartottuk kérdésfeltevésünket azért, mert időközben a Művelődési Minisztérium képviselője és a "168 óra" című hetilap újságírója között egy interjú folyt le, amelyből a közlendő lényeges részletkérdések nem voltak kivehetők, és a kérdés helytelen megítélést eredményezett volna.
A miskolci bölcsészegyesület 1989 novemberében alakult azzal a céllal, hogy alapítványi magánegyetemét létrehozza és működtesse. Ez az egyetem azt az űrt volt hívatva pótolni, amely Miskolcon, illetve az északi régiókban hosszú évtizedek óta fennállott a bölcsész jellegű felsőoktatás területén.
Mivel magam is alapító tagja vagyok az egyesületnek, és részt vállaltam a vezetésből is, tudom, hogy erre a lépésre nem más, mint miniszterelnöki szándéknyilatkozat késztette az alapítókat. Németh Miklós akkori miniszterelnök Bodonyi Csaba képviselőnek azt írta: a tárca, s név szerint maga a miniszter nem zárkózik el attól – ha már az igény ilyen erős –, hogy helyi alapítványokból és tanácsi támogatással magánegyetem létesüljön bölcsész jelleggel, és működjön állami épületegyüttesben. Ugyanis újabb kart a meglevő Nehézipari Műszaki Egyetemen nem tudott létesíteni a kormányzat, mert több milliárd forintra lett volna szükség, és az akkori gazdasági helyzetben sem lehetett ezt felvállalni.
Magam is részt vettem abban a küldöttségben, amely 1989. áprilisában felkereste dr. Kovács Ferenc urat, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektorát, s kérte, hogy létesítsen bölcsészkart, mert az ifjúság körében nagy érdeklődés van ez irányban, azaz a társadalmi igény eléggé nagy. A rektor úr ekkor elzárkózott ez elől, s közölte, hogy nem kíván bölcsészkart nyitni.
A bölcsészegyesület első tájékoztatójában is az a kijelentés szerepelt – mint szervezeti szabályzatában –, hogy egy helyi universitas tagjaként kíván létrejönni. Most azonban a miskolci volt Nehézipari Műszaki Egyetem önálló bölcsészkart szándékszik létrehozni művelődési minisztériumi támogatással, mert mint Háry Miklós jogügyi osztályvezetőnek a miskolci Polgármesteri Hivatalba eljuttatott telefaxából értesültünk, ez a létesítmény könnyen megvalósítható, csupán a Kormány rábólintása szükséges.
A minisztérium, név szerint Háry Miklós úr véleménye megkisebbített értékű képet festett az egyesületről, a volt Műszaki Egyetemhez képest, és a polgármester és a helyi önkormányzat részére több vitatható információt adott át. Az egyetemet építgető egyesület számára ugyanis létkérdéssé vált, hogy milyen véleményt alakít majd róla a helyi önkormányzat. A polgármester jóindulatú épület-ígérete szerint ha az egyesületet egyetemmé nyilvánítják, épületről gondoskodik számára.
Most az egyesület végveszélyben van, mert az az épület – amelybe Németh Miklós elhelyezni rendelte, a kultúra elsőbbségét arculcsapva – üzleti érdekeket szolgál, az önkormányzat pedig nem akar foglalkozni vele, majd csak akkor, ha egyetemmé nyilvánították. Addig az épület üzleti célt kell továbbra is szolgáljon. Félő, hogy ha a Művelődési Minisztériumból gátló véleményt közölnek, akkor nem is fogják soha annak nyilvánítani, miként az ominózus fax is tartalmazta.
Az egyesület korábban éveken át szellemi gerjesztője volt a rendszerváltozást előkészítő mozgalmaknak, kockára téve egzisztenciát, személyes szabadságot. Most, amikor munkája zavartalan lehetne, a megsemmisülés réme fenyegeti. Végre feltett céljuknak megfelelően, az universitas tagjaként tudnának működni az eltelt három év gyakorlati munkája után. Helyzetük azonban ellehetetlenült. Veszélyt jelent az is, hogy a jelenleg működő, volt Nehézipari Műszaki Egyetem könnyen jut hozzá anyagi forrásokhoz, s így a világbanki hitelhez is, ami azt eredményezheti, hogy a három év óta működő alapítványi jellegű bölcsészegyesületi egyetmet mellőzni szándékozzák.
Most tehát már adva van egy bölcsészegyetem, három éves múlttal maga mögött, és a belefektetett munka és az ifjúság minden reménye veszendőbe menne. A bölcsészegyesületi egyetem mintegy 1440 hallgatót oktat, és ez egy községnyi fiatal ember. Mégis, létét veszély fenyegeti. Reményük veszendőbe menése esetén ugyanennyi munkanélkülivel kell majd máról holnapra számolni.
Úgy véljük, sokkal emberibb és kulturáltabb megoldás, ha munkanélküli segély helyett egyetemi hallgatóként foglalkoztatjuk őket.
Tisztelt Államtitkár Úr! 1989 őszén, amikor a Parlament kulturális bizottsága Miskolcon tárgyalt a bölcsészeti oktatásról, a körülbelül 80 ezer aláírást és mintegy 30 ezer levelet, mely esdeklő szöveggel kérte a minisztériumot, illetve az egyesületi vezetőséget, hogy ne hagyják cserben azokat az ifjakat, akiknek a szülei is sanyarú gazdasági körülmények között…
