KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minisztériumunk s ezen belül a felsőoktatási terület képviselői több ízben is foglalkoztak az üggyel, számos levélváltás, sajtónyilatkozat, egyéni és kollektív interpelláció történt a Parlamenten belül és kívül is, amelyekre tisztességgel próbáltunk válaszolni.
A tárcát s a tárca vezetőit is nyomasztja az a helyzet, amely Miskolcon és néhány más helyen alakult ki, de a legjobb szándékunk és törekvésünk ellenére sem tudunk elvtelen, és törvényes kereteket megszegő intézkedéseket hozni.
1990 februárjában az Országgyűlés módosította az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt, lehetővé téve, hogy nem állami intézmények, egyesületek, alapítványok illetve magánszemélyek is létesíthetnek és működtethetnek egyetemeket, illetve főiskolákat. A létesítéshez azonban egyetem esetén az Országgyűlés, főiskola esetén pedig a Kormány hozzájárulása szükséges. Ilyen hozzájárulást eddig senki sem kapott, tehát Magyarországon jelenleg egyetlen magán- vagy alapítványi egyetem vagy főiskola sem működhet. Nálunk tehát a csak állami vagy egyházi főiskolák vagy egyetemek vannak.
A nem állami felsőoktatási intézmények létesítéséről szóló 36/1991. számú kormányrendelet előírja, hogy nem állami egyetem akkor létesíthető, ha az intézmény több tudományterületen és több szakon képes alapképzésre, továbbképzésre, továbbá tudományos kutatómunka folytatására. Egyetemi tanárainak és docenseinek legalább kétharmada főfoglalkozású munkaviszony létesítésére vállalt kötelezettséget, s jelentős részüknek tudományos fokozata van, továbbá az egyetem megfelelő intézményi szervezeti szabályzattal és képesítési feltételek szerint dolgozott tantervekkel, tantárgyakkal rendelkezik.
Még kritikusabb feltétel az, hogy feladatainak ellátásához egy naptári évre szükséges pénzügyi fedezettel bírjon, ide értve a hallgatóknak jogszabály alapján járó juttatásokat és kedvezményes szolgáltatásokat is, továbbá garanciának kell lennie a teljes képzési időre is.
A miskolci bölcsészegyesület e feltételeket nem teljesítette. A benyújtott kérelmük és dokumentumaik anyagi, tárgyi és szakmai-tartalmi vonatkozásban is olyan hiányosak voltak, hogy lehetetlen az eljárás érdemi megindítása. Erről több alkalommal is tájékoztattuk az egyesület vezetőit.
Ma Magyarországon az állami felsőoktatás is olyan súlyos gondokkal küzd, hogy a minisztérium képtelen átvállalni egy nem elég körültekintően megalapozott alapítványi egyetem támogatását és egyetemnek való elismerésével veszélyeztetné a magyar diplomarendszer külső, nemzetközi megítélését, elismertetését.
Ezzel együtt mi is a megoldás módját keressük. Ezért javasoltuk már az év elején az intézményi tanács megválasztását és azt, hogy tárgyalásokat kezdjenek a miskolci egyetemmel, amelynek több műszaki, egy közgazdasági és egy jogi kara már működik. Az idén megkezdődött az angol- és német tanárok képzése, és 1992 szeptemberében öt-hat bölcsészeti tanszék, többek között magyar, történelem és különböző nyelvi tanszékek felállítását tervezik. Tehát van remény egy színvonalas bölcsészkar felállítására a miskolci egyetem kebelében.
Tegnap telefonon beszéltem a miskolci egyetem rektorával, Kovács Ferenccel, a bölcsészegyesület elnökével, Gyárfás Ágnessel és a megyei önkormányzat elnökével, Szabó Györggyel. A beszélgetések alapján úgy látom, van remény arra, hogy ha a minisztériumunk közreműködésével egy asztalhoz ül le a miskolci egyetem, a bölcsészegyesület, a megyei és a megyei jogú városi önkormányzat küldöttsége, akkor ha nem is mind az 1440 hallgatónak, de közülük azoknak, akik egy különleges vizsgán megfelelnek, s olyan szakon kívánnak továbbtanulni, amelyre valós társadalmi igény van, megoldódhat a jövőjük. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
