GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Először három dologra reagálnék röviden és azután még röviden néhány mondat erejéig szólnék általában.
Annak idején az utópista szocialisták voltak azok, akik azt gondolták, hogy a társadalomban a nevelés eszköze az elsődleges, és a nevelés különösen veszélyes akkor, ha egy politikai hatalmi intézményrendszer akarja a nevelés eszközét a társadalom átalakulásaként alkalmazni. Én nem tekintem azt adekvát cselekvésnek, ha a törvények meghozatala helyett, az új körülmények létrejöttének a siettetése helyett lebegtetjük a szükséges intézkedések meghozatalát, nem hozzuk meg a megfelelő törvényeket, és ilyen lassú, pici-kicsi módosításokat és egyéb kis trükköket csinálunk, és arra hivatkozunk, hogy azért, mert még nem alkalmas arra a magyar nép, a magyar paraszt, hogy az új, nagy nyugati szövetkezeti elvek szerint dolgozzon.
Hát ez a magyar paraszt már rég alkalmas volna rá! Én azt mondom, hogy tekintsük felnőttnek a társadalmat! Egyrészt a magyar mezőgazdaságban foglalkoztatottak döntő többsége megszerzett annyi vállalkozási tapasztalatot, megszerzett annyi polgárosodási élményt az elmúlt néhány évtizedben, és nem felejtett el annyit a 40 évvel ezelőttiből, hogy például ezt a szövetkezeti törvényt – amelyet már mindenki hiányol régóta – ne tudná alkalmazni.
És itt térek ki arra, hogy nem a nagyüzemeket siratja itt senki – Gerbovits úr – és pláne nem azokat a régi típusú nagyüzemeket, amelyek szerencsére azért nem egészen voltak olyanok, mint a Szovjetunióban, hanem itt mindenki most már a magyar mezőgazdaságot kezdi siratni és azt a hiányt siratja, hogy nincs alkalmuk ezeknek a meglévő üzemeknek egyáltalán átalakulni valamivé, hanem két évig, vagy már ki tudja, még meddig itt kell lebegniök anélkül, hogy lehetőségük lenne hatékonyan gazdálkodni, másrészt pedig az új tendenciák sem láthatók.
A harmadik, amire reagálni szeretnék, hogy Balsai István igazságügy-miniszter úr az imént Király Zoltán nyakába varrta ama híres-hírhedt átalakulási törvényt. Csak arra szeretnék emlékeztetni, hogy annakidején a hivatalos szakmai közvélemény is, a politikai közvélemény is jelentős részeiben ezt a törvényt ellenezte. Furcsa ellentmondása a történelemnek, hogy az akkor féllegális, félkonform ellenzék jelentős körei viszont támogatták, helyeselték. Nekem erről az volt a véleményem, hogy ennek a Parlamentnek az lett volna a feladata az első hónapjában, amikor létrejött és megalakult, hogy ezen valóban igen furcsa, ellentmondásos átalakulási törvény helyett új törvényt hozzon. Ezt kellett volna csinálni! Ehelyett mit csinálunk? Most azt hallottuk – mert Balsai úr teljesen új megvilágításba helyezte számomra, azt mondta itt kioktatólag –, hogy mint az közismert, több mint egy éve ez a dolog rendben van, hiszen az állami szférában az átalakulások az Állami Vagyonügynökség feladata, hatásköre alá tartoznak. Tehát itt voltaképpen azt is mondta az igazságügy-miniszter úr, hogy a Kormány vállal felelősséget az állami szférában történő átalakulásokért. Akkor viszont nem értem, hogy milyen piros, rózsaszín és zöld fantomokat kergetnek önök itt ugyanebben az időben. Akkor miért hárítják át a felelősséget a gazdálkodás szereplőire?
A másik, amit a mostani módosítással kapcsolatban szeretnék mondani. Több mint fél éve rendelkezésünkre áll olyan szövetkezetitörvény-tervezet és olyan átalakulásitörvény tervezet, ami már első változatában is a legkülönbözőbb politikai álláspontú érdekelteknek és érintetteknek nagyjában-egészében tetszett. Akkor miért nem tárgyaltuk meg már akár a nyár elején, vagy akár most mindjárt az elején azt a bizonyos szövetkezeti törvényt? S én már látom annak a biztosítékát a mostani programjaink szerint, hogy ez a szövetkezeti törvény ide kerül november végéig. Gondoljuk csak át, hogy micsoda más felelősségvállalásaink és felvállalásaink is vannak még. Tehát van egy jó szövetkezetitörvény-tervezet, és van ugyanilyen viszonylag jó átalakulásitörvény-tervezet, és ezeket nem látjuk itt, és lehet, hogy ez még egy fél évig is így lesz, hiszen utána nyakunkon a költségvetés, s még a kártalanításban is kötelez bennünket a saját döntésünk. Tehát én abból indulok ki, hogy ez a szövetkezeti törvény reálisan nem lesz meg még az idén ősszel sem.
Azt mondják erre, hogy ez a Kormánynak a határozatlansága, koncepciótlansága. Én nem úgy látom – győzzenek meg, ha rémlátomásaim vannak –, én azt látom, hogy ez koncepcionális. A minap nyilatkozott a rádióban egy banki vezető; számomra ez teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy tulajdonképpen itt önök tudatosan halasztják el ennek a szövetkezeti törvénynek az idehozatalát, hiszen arra számítanak, hogy ezek a bizonyos régi szövetkezetek csődbe mennek, mire ez a törvény ideér. És azt is mondta ez a banki szakember, hogy természetesen most nem finanszírozzák meg az ő fizetési nehézségeiket; tudatosan csődbe futtatják ezeket a szövetkezeteket, hogy majd utána a csődeljáráshoz hozzátartozó direktebb beavatkozási módon úgymond rendet teremtsenek ezen a területen.
Van ebben talán olyan is, hogy mindaddig fenn kell tartani ilyen szinten egy potenciális ellenséget, hogy ne kelljen átfesteni az ellenségképet? Nem inkább át kellene festeni az ellenségképet és a tényleges, valóságos problémákra koncentrálni? Hiszen most hatályban tartunk egy régi törvényt, ugyanakkor egy foltot vagy egy nyűgöt ráteszünk, ezzel megakadályozzuk, hogy ez a régi törvény működjön. A kárpótlási törvénnyel ezt nagyjából együtt kellett volna behozni.
Végül azzal fejezném be, hogy leblokkolni nem elég. Legalább azt látnánk, hogy önök mit támogatnak a mezőgazdaságban. Jelenleg százezrek bolyonganak teljes tanácstalanságban azzal az igen furcsára és bonyolultra sikerült kárpótlási törvénnyel és arra vonatkozó lapokkal hivatalról hivatalra, sokan még be sem mernek menni. Tehát nem látunk gazdálkodó programot sem. Önöknek tisztában kell lenni azzal, hogyha a mostani szövetkezetek működését megakadályozzák, ezzel nem segítik a későbbi magántulajdonosi és kisparaszti mezőgazdaságot. Hiszen az egész mezőgazdasági népesség kerül rossz helyzetbe, nemcsak azok a bizonyos "zöldbárók".
Tehát én azt mondom, hogy ne a mostani törvények foltozására koncentráljunk, hanem valóban, heteken belül hozzuk létre ezt a szövetkezeti törvényt. És nem igaz, hogy azon a néhány hét folyamán, az a néhány hivatal ott a megyében nem tudná egy kis esetleges miniszteri rásegítéssel még jobban kontrollálni ezeket az átalakulásokat. Tehát én azt mondom, hogy ezt a kis foltot vegyük le a napirendről és kötelezzük el magunkat arra, hogy heteken belül megvitatjuk azt a bizonyos szövetkezeti és átalakulási törvényt, és az egyéb más törvényeket is, amelyeket a mezőgazdaságban dolgozók várnak.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
