GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr! Valójában nem kívántam hozzászólni, de ebben a jogi perpatvarban – azt hiszem – valamiről megfeledkezünk. Én Eörsi Mátyás képviselőtársamhoz csatlakoznék. Ha mi az eredendő rossz törvénynyel kezdtük volna azt kiütni, nekünk a kutyánk nem volna sánta most, hiszen Lakos képviselő úr a szabadon választott Parlamentet vádolja, hogy egy tulajdonhoz mer hozzányúlni, – a tulajdon jogát képviselő csak egy dologról feledkezik meg, hogy honnét származik ez a tulajdon? Nem az a csapat-e, amit ő képviselt, – nem ők vertek-e be bennünket ebbe a gyalázatos kolhozrendszerbe? A vő, aki a lovait mentve egy hétig az erdőben éjszakázott, a legényeik elmentek és hazahozták, – ezekről az értékekről hallott-e a képviselő? A "fenosz"-ról, a fel nem osztható közösségről? Bentmaradt a közösben – arról nem is beszélek, hogy milyen árban maradtak ott ezek az állatok, eszközök!
És ezek után odajutunk, – mélyen tisztelt Képviselőtársak – hogy az ominózus mese: a gazda, aki befogadta a vándort, végül neki kellett menekülni. Ez lesz a vége! Nos hát én azt hiszem, hogy ennek a törvénynek nagyon gyorsan kell elfogadásra kerülnie, még mentsük, amit menteni lehet, – mint Bogárdi képviselőtársam mondta, – hogy minél hamarabb túl legyünk egy bizonytalansági tényezőn.
Örök vitapartnerom Juhász Pál, aki joggal vitatja a munkanélküliség és az ott élő emberek sorsát. Csakhogy – mélyen tisztelt Képviselőtársaim – nem a marxista közgazdászok dicsekvése, ötlete volt-e az összehasonlítás már akkor is, hogy Magyarországon ilyen százalék a mezőgazdasági foglalkoztatottság, Nyugaton még csak ennyi, és az lesz igazán üdvös, ha minél inkább, minél gyorsabban leszorítjuk ezeket az arányokat. Nem tudom, hallottak-e az urak az újkígyósi tsz-elnök ömlengéséről vagy 20 éve a rádióban, hogy ő 300 tagot, meg 120 alkalmazottat pattra tett, vagy az a tsz-elnök, aki nekem dicsekedett: A takarmányt – barátom – legépesítettem és mehetnek a hőbörgők – hadd ne mondjam ki, hogyan fogalmazott ő!
Most ezek után hadd kérdezzem meg: ha a mi parasztságunk a kis joghézagokat, ellenőrzési hézagokat kihagyva nem vett volna fel minden elhagyott eszközt és lehetőséget, ezt a háttér-termelést nem építette volna ki, akkor ezek a sokat ajnározott nagyüzemek, amelyeket most sajnálunk, síratunk, amelyek eldobták az álattenyésztést, a zöldséget, a gyümölcs nagy részét, és nekünk most ebből az élelmességből van olyan ellátottságunk, hogy túltermelésben is vagyunk!
Elhiszem, hogy Palotás képviselőtársam nem tudja megértetni a nyugatiakkal. Én sem tudtam, sokat vitáztam, hogy megértessem. A tulajdonnal kapcsolatosan azonban valahogy nem vagyunk egy vonalban. Ön egyszer nagyon kiállt a tulajdon mellett. Azt is elfogadja, hogy ennek a származása bizony kérdőjelezett, és hadd kérdezzem meg én, hogy ezzel vajon el van-e intézve a tulajdonnak az eredete, vagy hányfajta magántulajdon lesz ebben az országban. A miénk, ami nincs, az önöké, ami van? Én azt hiszem, hogy ez nagyon igazságtalan, mert méltatlan lenne tényleg ez a szabadon választott Parlamenthez – mint ahogy Lakos képviselő úr mondta –, és én azt hiszem, mindezek után akkor szolgáljuk a nemes és jó célt, ha minél gyorsabban túlvagyunk ezen, és elfogadjuk ezt a törvényt. (Taps.)
