KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Két alkalommal is elhangzott itt már az előbbi felszólalások során, hogy ez a törvénytervezet Alkotmány-ellenes. Én alapvetően nem ebből indulnék ki, hanem a Kormánynak azon feltett szándékából és várható gyakorlatából, hogy gondosan ügyel a törvényesség maradéktalan betartására.
A szándék tisztes, ám úgy gondolom, hogy azért ebből az alapállásból kiindulva is fölmerül néhány kétely mindazokban, akik elolvasták ezt a törvényjavaslatot. Természetesen nem vagyok szakembere az agrárterületnek, így hát csak a magam laikus megfontolásait szeretném közreadni.
Számomra azért is kételyekkel terhelt ez a törvényjavaslat, mert részben fölfüggeszti az átalakulási törvény IV. fejezetének 35–45. szakaszainak alkalmazását, másrészt pedig előírja, hogy ezt a rendelkezést folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Nos, az én olvasatomban ez a törvényjavaslat elsősorban arról szól, hogy ez a rendelkezés – és ily módon a Kormány – visszamenőleges hatállyal akar beavatkozni olyan jogszerűen meghozott átalakulások ügyébe, kihasználva a cégbírósági ügyintézés elhúzódását, amelyek eleddig érvényes törvények alapján következtek be. Én azt gondolom, nem kell különösebben ecsetelni, hogy az ilyen rendelkezések miféle jogbizonytalanságot teremtenek a gazdálkodó szervezetek, a jogalkalmazók körében, és azt sem kell ecsetelni – részben ezt megtette már Juhász Pál –, hogy ennek milyen súlyos gazdasági kihatásai lehetnek.
A törvényjavaslat 2. szakasza a szövetkezetek tulajdonában álló ingatlanokkal kapcsolatban ráadásul polgári jogi ügyletekbe is beavatkozik 1991. augusztus 26-áig visszamenő hatállyal. Az ilyen jellegű szabályozás a törvényjavaslat elfogadása esetén igencsak megkérdőjelezi a jogállamról alkotott felfogásunkat és véleményünket, mert hiszen ilyesmire jogállamokban nemigen akad példa. Ebben az esetben ugyanis már a Polgári Törvénykönyv szerint megkötött és érvényesen létrejött jogügyletekről van szó, amelyet utólag kíván ez a törvényjavaslat hatálytalanítani. Ezekben az esetekben a szerződések alapján a vevők már birtokba léptek, a vételárat kiegyenlítették, lehet, hogy az előkészületek is már tetemes költségeket igényeltek tőlük, a terveztetés, a kivitelezés megkezdése, és most egy számukra rendkívül bizonytalan helyzet teremtődik, amelynek esetleg tetemes kártérítési következményei, vonzatai lehetnek, amelyeket az eladónak kell viselnie. Én úgy gondolom, káros ez nemcsak a magyar, hanem a külföldi befektetők szempontjából is, akik elveszítik hitüket bennünk, mi pedig elveszíthetjük hitelünket előttük.
Részben a gazdasági bizottság előadója is, részben a miniszter úr is, de a mai Népszabadságban Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára is azt mondja, hogy a téeszek átalakulását azért kell fölfüggeszteni, hogy meggátoljuk a szövetkezeti vagyon valódi érték alatti kiárusítását. (Közbeszólás a jobb oldalról: Így van.) Így igaz. Én csak azt szeretném megkérdezni, mert mondja Raskó György továbbá, hogy számos olyan javaslat, beadvány és észrevétel érkezett hozzájuk, amikor is az átalakulási tervezet valódi vagyonértékelés nélkül, a forgalmi érték töredékéért kívánta a téeszek gépeit, berendezéseit különböző gazdasági társulásokba átvinni; de jó lenne tudni, hogy vajon ez a "számos" mennyit jelent. Mert ha jól tudom, ezer-egynéhányszáz termelőszövetkezet van Magyarországon, s ha ez a "számos" több százat jelent – ami a minisztérium birtokában van –, akkor esetleg országos jelenségről lehetne beszélni.
De legjobb tudomásom szerint ez a számos a tucatot nem haladja meg, és ezek közül, amelyek nyilvánosságot kaptak a sajtóban, ha jól tudom, azok ügyében az illetékesek szintén meg is tették a szükséges lépéseket. Tehát nem országos jelenségről van szó. Ilyen módon úgy gondolom, valahol elvész ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb alapja s gondolata. Ha pedig csak arról lenne szó, amit az előbb Juhász Pál említett, akkor egyszerűen értelmetlennek tartom. Vívják meg külön a háborút, de ne a Parlamentet késztessék arra, hogy ehhez a magánháborúhoz asszisztáljon. Ez az egyik része a dolognak.
A másik része pedig az, hogy itt most szövetkezeteket hoz valamilyen – eléggé rossz – helyzetbe az átalakulási törvény felfüggesztésével ez a törvényjavaslat. De hadd hivatkozzam arra, hogy például az MDF monopoly csoportja is példákat sorolt olyan vagyonátmentésre vagy valódi érték alatti átalakulásokra, kitűnő példákat, amelyek elsősorban az ipari területen történtek. Szóval, ha a szövetkezeteket ezzel sújtjuk, akkor miért diszkriminálunk, tehát miért csak a szövetkezeteknél alkalmazzuk ezt a törvényjavaslatot, az ipar területén vajon miért nem? Vajon miért nem lehet akkor utólag is fölfüggeszteni azt a Matolcsy-féle privatizációt, amelyről éppen, ha jól emlékszem, Oláh Sándor beszélt annak idején? Vagy most a Videotonnál, ahol hárommilliárdért kívánják megvenni a vevők a céget, – állítólag, én nem tudom pontosan - de ez nyolc–kilenc milliárd. Itt vajon nem erről van szó? Nem érték alatti megvásárlásról van szó? Miért csak a szövetkezeteknél kérjük számon? Miért nem terjeszti ki az átalakulási törvény felfüggesztését a tisztelt Kormány akkor az ipari területre is? Miért nem átfogóan tesszük? Miért van ez a megkülönböztetés?
Szeretném hangsúlyozni – én nem vitatom tehát –, hogy vannak visszásságok, vannak visszaélések, de ezek nem olyan mértékű általános jelenségek, amelyek miatt ezt a törvényjavaslatot nekünk el kellene fogadnunk. Tehát furcsának tartom, hogy miközben az átalakulási törvény alkalmazása során feltárt egyes visszaéléseket, a vállalati szférában is megtörténteket ismerjük, és tudja a kormányzat is, mégis csak a szövetkezetekre vonatkozó törvényi rendelkezések felfüggesztésén munkálkodik.
Én úgy érzem, hogy ez a burkolt visszamenő hatályú szabályozás indokolatlan, jogsértő is, és az ilyen rövid időre történő felfüggesztés szükségtelen azért is, mert a tsz-törvény megjelenéséig, de legkésőbb november 30-áig e gazdálkodó szervezet átalakítását elvégezni teljességgel lehetetlen az idő rövidsége miatt. Ha pedig mindez – ahogy ezt részben a miniszter úr is említette – arra irányulna, hogy a kárpótlási törvény végrehajtásához teremtsen biztonságot, akkor sem indokolt, mert hiszen a kárpótlási törvény a földalap kijelölésénél az 1991. júliusi állapotot írja elő, így az azt követő esetleges ingatlan adás–vétel árak, -vételek nem csökkenthetik a kárpótláshoz szükséges területnagyságot.
Tisztelt Ház! Tegnap a napirend előtti vitában itt elhangzott néhány olyan mondat is, amely a Kormány pótcselekvéséről szólt. Bevallom őszintén, hogy számomra kicsit ilyesféle pótcselekvésnek tűnik ez a kormányzati előterjesztés és törvényjavaslat, amolyan látszatintézkedésnek. Miért? Azért, mert a kormányzatnak másfél éve lett volna arra, de legalábbis bő egy esztendeje, hogy a Parlament elé terjessze a földről, a szövetkezetekről szóló törvényt, hogy átfogó tulajdonrendezést valósítson meg. Ehhez képest a Kormány ezt nem tette meg – nem először mondom és mondjuk már el ezt –, késésben van, zavarban van, és így próbálja, ilyen látszatintézkedésekkel a helyzetét és a helyzetet menteni.
Ezek azok a szempontok – még egyszer: megértve a politikai indokot is, amelyet ugyan én ez esetben nemigen tartok fontosnak, mert nem általános –, ezek azok az érvek és gondolatok, amelyek engem arra késztetnek, hogy még ilyen agrárterületen hozzá nem értőként is fölszólaltam, és hogy ne tudjam elfogadni és ne ajánljam én sem általános vitára, vagy ha vita is van erről, kérem önöket, hogy fontolják meg, egyáltalán alkalmas-e ez a törvényjavaslat így arra, hogy szavazzon róla a Parlament. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
