PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár szeretnék nagyon határozottan, nagyon érthetően, de nagyon röviden is hozzászólni, remélem sikerülni fog.
Van egy munkastílus az én környezetemben azok között, akik az én szakértői hátteremet biztosítják. Ha egy-egy törvényt, amit fontosnak, amit abba a körbe tekinthetőnek tartok, amiben véleményt kívánok nyilvánítani, akkor ők egyrészt a hazai joggyakorlatot tekintik át, másrészt azonnal felhívják a nyugati világban a Vállalkozók Szövetségének partnerszervezetét – ez egy teljesen kijárt rendszer – és megkérdezik az ottani jogászokat, hogy Magyarországon van egy helyzet, elmondják annak a visszásságát is, ami most itt a Parlamentben elhangzott, és erre a törvényhozás elé egy olyan törvényjavaslat kerül, ami a problémát így kívánja megoldani.
Jelen esetben sem történt másképpen, mégis nagyon hosszúra nyúltak ezek a beszélgetések, ezek a telefoninformációk. Nem azért, mert a megoldás lett volna annyira bonyolult, hanem egyáltalán megértetni a nyugati demokráciában élő és hosszabb évtizedek óta dolgozó jogászokkal, hogy a törvényhozás egy olyan törvényt kíván tárgyalni, ahol nem az állami tulajdonról kíván rendelkezni, tehát nem az állami tulajdon rendelkezési jogait kívánja csorbítani. Ennek az elmagyarázása bizony hosszú tízperceket, esetenként fél órát vett igénybe. Én nagyon szeretném, ha az elkövetkező időszakban rájönnénk, hogy ezek a megoldások csak rossz megoldást kínálnak, és nem megfelelő ennek a Háznak, ha a rossz megoldások között keresi a lehető legkisebbet.
Kérem az illetékes törvények előkészítőit, szakembereit, vegyék magukat körül olyan szakemberekkel, akik jó megoldásokat kínálnak, valóban létező problémákra. Nem lehet., egyszer és mindenkorra tessék kitörölni az elkövetkezendő időszakban azokat a javaslatokat, amikor figyelmen kívül hagyjuk azt – habár itt most figyelmeztetést kaptam, hogy nem jó elővenni az alkotmányosság kérdését, én úgy gondolom, hogy ebben a Házban jó elővenni az alkotmányosság kérdését –, hogy az Alkotmány nem engedi meg a tulajdonosnak a tulajdon feletti rendelkezési jogát csorbítani. Pontosan felsorolja azokat az eseteket, amikor ezt megteheti.
Én nem tartozom azok körébe, akiknek különösebben szívügye az a szövetkezeti szektor, amely az elmúlt négy évtizedben bizony nem igazán a magántulajdon elvei szerint működött, és rendesen összemosásra került az akkori állami vállalkozások működésével, de szeretném hinni, hogy inkább veszteségeket kell elszenvedni, de a továbbiakban ennek ellenére nem lehet a tulajdonokat megkérdőjelezni. Ma már nem állami vállalat a szövetkezet akkor sem, ha annak az alakulása vagy annak vagyonának alakulása megkérdőjelezhető lett volna. Ezért az állam ne terjesszen be olyan intézkedést, amely ezekben a rendelkezési jogokban megpróbál korlátozni.
Szeretném azt is elmondani, hogy nem annyira bonyolult a szövetkezet tagjainak érdekében beterjesztett kérdéskörben megtalálni a jó megoldások körét. Igenis lehetősége van – ha visszásság van, ha nem jól képviselik az érdekeit e kör vezetői – ennek a törvényhozásnak megoldást kínálni, csak azt kell pontosan tudni, hogy ki a tulajdonos. Ezekben az esetekben a szövetkezet tagságának az érdekeit kell megvédeni, ezért olyan törvénytervezetet kellene a jelen helyzetben behozni, amely a tagságot hozza az érdekei védelmének megfelelő vagy erősebb pozíciójába, és akár a tagság egyhangú döntéséhez vagy nagyon szigorú döntésekhez kellene kötnie – de a tagság döntéséhez –, hogy kíván-e értékesíteni az ingatlanból, nem kíván-e értékesíteni, a tulajdona felett hogyan kíván rendelkezni.
Tehát elképzelhető, hogy a jelen szituációban mód van a szövetkezeti törvényen belül – bár én úgy gondolom, meg tudná a tagság védeni az érdekeit, de lehet, hogy nem ismerte fel a tagság ezen jogosítványait kellő mértékben –, hogy adjunk a kezébe sokkal pregnánsabb, sokkal egyértelműbb, a kisebbségi tagságot is védő jogi rendelkezéseket, de ő védje meg a saját érdekét, tudniillik az ő tulajdonáról van szó, és nem kell az állami tiltást ebbe a rendszerbe behozni.
Szeretnék befejezésül azért két gondolatot elmondani. Nem jó, ha a Házban képviselőtársainkat állandóan támadjuk, vagy egymást, vagy kormányzati oldalról, és nem igazán jók azok a példák, amikor azt mondjuk, hogy a Btk-ban nem kellene 10 gyilkos miatt a gyilkosságra vonatkozó jogszabályokat kihagyni. Szeretném elmondani, hogy a 10 gyilkosra vonatkozhat jogszabály, de nem kellene átmenetileg 10 millió embert leültetni. (Taps.) Tehát visszafordítható egyrészt minden hasonlat, tehát ezért kár.
Amit ennél sokkal fontosabbnak tartok, az viszont a miniszter úrnak szól, és ebben mindig kérem a plenáris ülést vezető házelnököt, hogy akadályozza meg, ha a miniszteri székből szerepzavarra kerül sor. Ebben a Házban ugyanis a miniszter úrnak nem feladata értékelni a képviselők munkáját. A képviselőknek feladata a Parlamentnek felelős miniszter munkáját értékelni. Erre vonatkozó megjegyzéseket úgy gondolom, nem kellene tenni. Azért reagáltam én rá, mert úgy gondolom, hogy nem az érintett képviselőnek kell ilyenkor erre válaszolni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
