JÁVOR KÁROLY (MDF)

Teljes szövegű keresés

JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Elnök Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Urak!
Mondandóm elején két dologra szeretném felhívni valamennyiünk figyelmét. Az egyik: néhány héttel ezelőtt Szlovákiában a karhatalom erőszakot alkalmazott a vízlépcső ellen tiltakozókkal szemben.
A másik: az üzemvízcsatornában, illetve mellette – egyelőre ismeretlen rendeltetésű és célú – építési munka folyik. Olyan műtárgyat építenek, ami nem szerepel a közös egyezményes tervben. Ebben a helyzetben úgy gondolom, sokkal nagyobb a felelősségünk, hogy a megfontoltan és megalapozottan kialakított magyar álláspontot egyértelműen és következetesen képviseljük.
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer problémáját örököltük az elmúlt rendszertől. Az egyedüli jó megoldást annak idején éppen ez előtt a ház előtt követeltük az itt ülők többségével együtt. Ez a megoldás a rendszerváltoztatás után közmegegyezéssé vált: a vízlépcsőrendszert nem szabad befejezni, a Dunát meg kell hagyni természetes medrében. Ebben pártállástól független egyetértés, megegyezés alakult ki, sőt a politikailag közömbös rétegek számára is fontos üzenetet hordozott: az új rendszer meg fogja akadályozni a gigantomán természetpusztítást, megállítja a vízlépcsőre szánt közpénzek értelmetlen tékozlását.
Önökkel, képviselőtársaimmal együtt idén áprilisban ezt országgyűlési határozatba foglalva is megerősítettük. A közmegegyezés végrehajtására hivatott szervezet azonban mind struktúráját, mind személyi vonatkozásait tekintve a kezdetektől nehézkesen működött, és egyre kevésbé felel meg az elvárásoknak.
Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága a miniszterelnök úr felkérése alapján a vízlépcső-ügy társadalmi ellenőrzésének feladataival foglalkozva egyre többször tapasztalta a szükséges intézkedések és feladatmegoldások érthetetlen halogatását. Példaként utalok a Magyar Tudományos Akadémia hosszú halasztást szenvedett felkérésére, vagy a tényfeltáró bizottság számára írt összefoglaló anyag több hónapos késedelmére, ami a kormányhatározat megszületésének késedelmét is okozta.
Ugyanakkor a kormánybiztos és titkársága a kitűzött célt nem szolgáló, a kormányzat elbizonytalanodásának hamis látszatát keltő munkákat és tanulmányokat szorgalmazott, például az AGROBER fővállalkozásában szervezett, a vízlécső üzembehelyezésének működési variánsait vizsgáló hatástanulmányt, ami az Országgyűlés határozatával ellentétes célok érdekében született, vagy az előkészítetlen és megalapozatlan, úgynevezett nagymarosi szükségtervet.
A fontos feladatok halogatása és a célt nem szolgáló munkák erőltetése az utóbbi időben hozzájárult annak az érdekeinkkel ellentétes, hamis látszatnak a kialakulásához is, mely szerint a csehszlovák féllel folyó tárgyalások holtpontra jutottak, holott a kormányszintű tárgyalások vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter határozatunk szellemében következetesen az államközi szerződés megszüntetését, az elhibázott beruházás következményeinek közös rendezését sürgeti, amivel szemben a csehszlovák fél legfőbb argumentuma mindössze az államközi szerződés betartásának szükségessége. Eközben a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság népe egyre hangosabban követeli az értelmetlen környezetpusztítás megállítását, az ügy politikai sallangoktól való megtisztítását és szakmai síkra terelését. Azonban kibontakozás a végrehajtással foglalkozók következetes és céltudatos tevékenysége nélkül nem lehetséges.
Bizottságunk az elmúlt hónapokban a társadalmi ellenőrző funkciót meghaladóan a szakmai részletek szintjén kísérelte meg segíteni a kormánybiztos munkáját. 1991. július 8-i ülésünkön azonban végleg bebizonyosodott a kormánybiztossal és a titkárság vezetőivel folytatott hosszú viták eredménytelensége. A kormánybiztos tevékenységéről szóló beszámolót, mivel ezt követő kérdéseinkre nem kaptunk választ, a bizottság nem fogadta el. Szabadságomról visszatérve meggyőződtem arról, hogy a július elején már sokadik alkalommal felvetett problémák még mindig problémák, megoldásukra érdemi intézkedés jóformán nem történt.
Sőt Vavrousek miniszter úr közelgő látogatása ürügyén a kormánybiztos a vízlépcső üzembehelyezésének újabb kompromisszumos változatainak értékelésére szólította fel titkárságának dolgozóit, holott az Országgyűlés már áprilisban a vízlépcsőrendszer teljes elhagyásáról döntött. Ezért most itt egy sokkal szélesebb nyilvánosság előtt ismétlem meg júliusi kérdéseimet, remélve, hogy ezzel a kibontakozást segítem.
Elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy látszólag részletkérdéseket fogok felsorolni, de meggyőződésem: a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyének a megoldásához ezeken keresztül, apró lépéseken keresztül jutunk el.
Kérdéseim: Hogyan lehetséges, hogy a szerződéskötés körüli huzavona miatt idén tavasszal elmaradt a vízlépcsőrendszer hatásterületének – az egész beruházás megítélése, az elvégzett munkák felmérése szempontjából alapvető – lombtalan állapotú légifelvételezése?
Hogyan lehetséges, hogy a szakemberek véleményét figyelmen kívül hagyva, a Budapest-Rajka közötti folyamszabályozási tanulmányt megelőzve a kormánybiztosi titkárság kikényszerítette a nagymarosi körtöltés elbontásának tervezéséhez az elvi vízjogi engedélyt?
Hogyan lehetséges, hogy az engedélyezési eljárásból kihagytak súlyosan érintett szakhatóságokat és ügyfeleket, például a budapesti és váci vízművet, a természetvédelmi szakhatóságot?
Hogyan lehetséges, hogy a szabálytalanul és előkészítetlenül megszerzett és még jogerőre sem emelkedett vízjogi engedély alapján bizottságunk tájékoztatása nélkül a titkárság titkos tervpályázatot írt ki a körgát elbontására az OVIBER szervezésében?
Az előkészítetlenséget mutatja, hogy a folyamszabályozási tanulmányt megalapozó modell-kísérleteket csak utólag rendelték meg.
Hogyan lehetséges, hogy a titkos pályázat győzteséül az egyébként ismeretlen összetételű zsűri azt a céget akarja elfogadtatni, amelyiknek vezetője annak idején a nagymarosi erőmű főtervezője volt?
A csehszlovák építők Csölösztő térségében vascsöveken szivattyúzzák a Duna vizét az üzemvíz-csatornába július vége óta. Sem a szivattyúzás, sem az ehhez szükséges építkezés nem szerepel a vízlépcső-építést szabályozó, úgynevezett közös egyezményes tervben, tehát nemcsak értelmetlen környezetrombolás folyik, hanem egyúttal megszegik azt az államközi szerződést is, aminek a betartását olyan kitartóan szorgalmazza a tárgyalásokon a csehszlovák fél. A vízáttöltés tervéről a kormánybiztost júniusban hivatalosan is értesítették. Hogyan lehetséges, hogy hosszú hetekig nem tiltakozott ellene, még akkor sem, amikor a rádióban, televízióban, újságokban már nap mint nap jött a hír a helyi lakossági tiltakozásokról?
Az Országgyűlés 1991. április 16-ai, 26. számot viselő határozata kimondta a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer állami nagyberuházás azonnali lezárásának szükségességét.
Hogyan lehetséges, hogy ez a mai napig nem történt meg?
Kérdéseimet a problémák születésének idején többször és külön-külön, majd csokorba kötve bizottságunk július 8-ai ülésén már felvetettem Sámsondi Kiss György kormánybiztos úrnak, azonban sem ott, sem azóta választ nem kaptam. Így megismétlem júliusi utolsó kérdésemet: Hogyan lehetséges, hogy aki mindezért felelős, vagy akik mindezért felelősök, még mindig a helyükön vannak?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem