SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációban megfogalmazott kérdések súlyos társadalmi gondokat érintenek, amelyekkel a kormányzat, súlyuknak megfelelően, kiemelten kíván foglalkozni. A képviselő úr interpellációjában szereplő kérdések sorrendjében részletesen az alábbi választ tudom adni.
1. Középfokú oktatásunk, ezen belül különösen a szakképzési rendszer súlyos szerkezeti és tartalmi problémákkal küzd. Az átalakulás jogi kereteit a közoktatási és szakképzési törvény fogja megteremteni, amely decemberben kerül a Kormány elé, és valószínűleg 1992 első félévében fogja a tisztelt Ház tárgyalni. Remélem, ennek kidolgozásában önöknek és a többi ellenzéki pártnak is hasznos indítványait építhetjük be. A szakképzés struktúrájának átalakítását a törvények koncepciója nem egy hirtelen modellváltással, hanem a jelenlegi iskolák új típusú képzőintézményekké történő fokozatos átalakításával kívánja végrehajtani. Az új struktúrában az általános képzés 16 éves korig terjedne ki, és ezt követi a szakmai képzés és a specializáció.
Már az említett törvények megjelenése előtt megkezdődött a középiskolai struktúra átalakítása. Világbanki segítséggel kialakítás alatt áll az új szakközépiskolai képzési modell, amelyet a Parlament illetékes bizottságai megtárgyaltak és támogattak.
2. Az átképzési programra irányuló kérdéssel kapcsolatban szeretném leszögezni azt az álláspontomat, hogy a fiatalok, különösen a 16 éven aluliak számára az iskolarendszerű képzési lehetőségek azok, amelyek a szakmai ismeretek és készségek fejlesztését biztosíthatják. A munkaerő-piaci helyzet gyors – és a fiatalok szempontjából különösen kedvezőtlen – változásaival összefüggésben azonban egyre több fiatal iskolarendszeren kívüli átképzésére is szükség van. Ennek jogi garanciáit véleményem szerint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény megteremti. Ennek révén 1991 első félévében több mint kétezer 14-18 év közötti fiatal vett részt átképzésben. Ez a szám azonban elmarad az igényektől.
Felismerve ezt a gondot, már tavaly megkezdtük egy olyan intézményhálózat kialakítását – beleértve a tananyagok és a módszerek fejlesztését is –, amely az interpellációben említett korosztály átképzésének, munkára való felkészítésének feltételeit is megteremti. E munkánk eredményeként várhatóan a jövő hónapban megkezdi működését az Észak-Magyarországi Regionális Átképzési Központ, és világbanki hitelből 10 hasonló intézményt kívánunk felépíteni az országban.
3. A munkaerőpiac kedvezőtlen alakulásából és az ifjúság hátrányos helyzetéből kiindulva az iskolarendszerű képzésben, illetve a munkanélküli segélyezésben nem részesülő fiatalok elhelyezkedése érdekében különböző központi foglalkoztatási programokat dolgoztunk ki, amelyeket pályázati formában hirdettünk meg. Az ifjúsági munkanélküliség kezelését szolgálja az alacsony iskolázottságú munkanélküli fiatalok elhelyezkedésének elősegítését célzó program, amely e réteg felzárkóztatását, pályaválasztásuk, szakmatanulásuk megalapozását szolgálja. Azon kívül: az érettségivel rendelkező szakképzetlen fiatalok foglalkoztatásának programja, amelynek keretében a megszerzett középfokú műveltségre alapozva a nyelvtanulással egybekötött szakmai ismeretbővítést támogatjuk, ezen túlmenően a szakképzettséggel rendelkező, de elhelyezkedni nem tudó fiatalok foglalkoztatásának programja. Ez a munkanélküli fiatalok közhasznú foglalkoztatása mellett segíti az átképzésüket is.
Végezetül a kezdő munkavállalók munkaerő-piaci felkészítését szolgáló program az iskolarendszerből kikerülőket segíti abban, hogy nagyobb esélylyel vegyenek részt az álláskeresésben, és eredményesebben képviselhessék érdekeiket a munkaerőpiacon. E programokra a Foglalkoztatási Alap központi részéből az idén 300 millió forintot különítettünk el. A pályázatok kiértékelése jelenleg is folyamatban van.
A képviselő úr 4. kérdésére azt tudom válaszolni, hogy a Kormány programjában is szerepel, hogy az ezredfordulóig több mint kétszeresére, ezen belül az elkövetkezendő 3 esztendőben 50–60%-kal növeljük a felsőoktatásban részt vevő fiatalok arányát. Ez előfeltétele az Európai Közösséghez való csatlakozásunknak is. Ugyanakkor a munkanélküliséggel veszélyeztetett ifjúság szempontjából is az egyetemek, főiskolák kapuinak szélesebbre nyitását tartjuk kedvező megoldásnak. A Kormány a cselekvési programjához illeszkedve az idén 23 százalékkal emelkedik a felsőoktatásban tanulók száma.
Az 5. kérdésre: a jelenlegi szabályozás szerint a családi pótlék 16 éves korig, iskolarendszerű oktatásban való részvétel esetén 20 éves korig adható. Ennek kiterjesztését az átképző tanfolyamokban részt vevő 16 éven felüliekre a Kormány nem tervezi. Szeretném azonban felhívni a képviselő úr figyelmét arra, hogy az átképzésben részt vevő 14-18 év közötti fiatalok különböző pénzügyi támogatásban jelenleg is részesülnek. Amellett, hogy az átképzés számukra ingyenes, a tanköteles korúak a pályakezdők munkanélküli segélyének 15%-át, míg a 16 éven felüliek a segély 110%-át, közel 6000 forintot kapnak keresetpótló juttatásként.
A 6. kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a foglalkoztatási törvény alapján a pályakezdők munkanélküli segélyére az jogosult, akinek a Munkaügyi Központ nem tud első munkaviszonyba lépéséhez megfelelő munkahelyet felajánlani.
Itt meg kell mondjam, egyetértek a képviselő úr véleményével, hogy ez a szabályozás nehéz helyzetbe hozza azokat a pályakezdőket, akik korábban bármilyen rövid ideig, de munkaviszonyt tudtak létesíteni. A gondot átérezve a munkaügyi kormányzat a törvény, mármint a foglalkoztatási törvény közeljövőben tervezett módosítása során javasolni fogja az első munkaviszonyba lépés kritériumának elhagyását, melynek következtében a képviselő úr által említett diszkrimináció pozitíve megváltozik.
Ezek elmondása után egy szubjektív megjegyzést engedjen meg. Mint munkaügyi államtitkár a szakmámban nagyon sok nehézséggel találkozom, de legjobban munkatársaimat és engem is a fiataloknak az életbe való beilleszkedési nehézsége ráz meg. Valamennyiünket, és azt hiszem a magyar Parlament valamennyi tagját nagy felelősség terheli ezért. Csak azt tudom ígérni, hogy eddig is és ezentúl is mindent megteszünk, hogy, ha már ezt a gondot megszüntetni nem tudjuk, a lehetőségekhez mérten csökkentsük a problémát. Kérem, Képviselő Úr, fogadja el válaszomat. (Taps.)
