GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatosan Vargáné Piros Ildikó módosító indítványt nyújtott be, amellyel az 1. és 2. § elhagyását javasolja, gyakorlatilag a törvényjavaslat elhagyását.
A múlt heti általános vitában számtalan hozzászólást hallottunk, és mindezek a hozzászólások lényegében azt próbálták alátámasztani - különösen az ellenzéki oldalról -, hogy a törvényjavaslat nem szükséges, sőt, Eörsi Mátyás képviselőtársam a Szabad Demokrata Párt soraiból azt mondta, hogy ilyen törvényjavaslatokat tulajdonképpen nem is lehetne beterjeszteni, mert nincs rendkívüli állapot.
Azt hiszem, azzal mindannyian egyetértünk hála Istennek - hogy alkotmányjogi értelemben nincs rendkívüli állapot, de azt hiszem, arról már vitatkoznunk kellene, hogy nincs rendkívüli helyzet ebben az országban. Mert egy olyan országban, ahol rendszerváltozás történt gazdaságilag és politikailag, legfőképpen egy olyan országban, ahol az állami tulajdon kilencvenvalahány százalékos, és ezt óhajtjuk akár 30-40%-ra csökkenteni rövid időn belül, ha ezt nem nevezhetjük a törvényhozást illetően is rendkívüli helyzetnek, ezt - azt hiszem - kétségbe vonhatjuk. Természetesen ha rendkívüli helyzet van, akkor a törvényalkotás során is kénytelenek vagyunk olyan esetekben, mint jelenleg is, kényszerítő hatás alatt esetleg ilyen törvényjavaslatot is beterjeszteni, illetve elfogadni.
Egy-két mondattal szeretnék kitérni arra, hogy tulajdonképpen mi is indokolja azt, hogy e - valóban nem szokványos - törvényjavaslatot a Ház elfogadja.
Palotás János barátomat is citálni szeretném, amikor azt mondta, gondban volt a külföldi partnereivel kapcsolatban, amikor meg kellett nekik magyarázni, hogy nem állami tulajdonról lévén szó, kellene a tulajdonosi jogokat csorbítani.
Egyetértek Palotás Jánossal abban, hogy nagyon nehéz a nyugati partnereknek megmagyarázni a magyar szövetkezetek működését. Annyira nehéz, hogy majdnem azt merném mondani, hogy nem is lehet megmagyarázni. De nem azért, mert az állami tulajdon csorbításáról van szó, hanem azért, és itt szeretnék egy-két gondolatot elmondani, mert az elmúlt 40 év gazdasági rendszerében talán a legkérdésesebbek és a legvitatottabbak a szövetkezetek voltak, úgy mint tulajdonforma és úgy, mint egy működő gazdasági egység. Az állami tulajdon sokkal áttekinthetőbb és világosabb volt, annak egész működése látható, világos, mindenki számára megmagyarázható volt. A magántulajdon csekély volt, és valahogy mi ezt úgy tudtuk, hogy a kettő között volt elhelyezve a szövetkezeti mozgalom, mint egy átmeneti tulajdonforma. Lényegében azonban ez a tulajdonforma a mai napig nem került megmagyarázásra, és legfeljebb majd az utókor tudja analizálni, hogy mi is volt ez. Mindenesetre mindennek nevezhető volt, csak részleges magántulajdonnak nem. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a tsz-ekben alkalmazottak voltak, alkalmazottak voltak még az úgynevezett tulajdonosok is a jogaikat és az állapotukat illetően. De ez még csak a dolog egyik oldala.
A másik, ami a legzavaróbb körülmény, és ezért nem lehet a nyugati partnereknek megmagyarázni, mert a szövetkezeti mozgalomban egy egész különleges papírmaséként működött egy, szinte tökéletesnek tűnő demokratikus felépítmény. Ha végigolvassuk a szövetkezeti működésről szóló szabályokat, akkor majdnem azt mondhatnánk első olvasatra, hogy ez demokratikus intézmény, ahol a jogaikat a tulajdonosok vagy tulajdonosnak vélt dolgozók demokratikusan gyakorolhatják. De ha a dolgok mélyére nézünk, és ha a gyakorlati tapasztalatokat összegezzük, aki egy kicsit is ismeri a magyar termelőszövetkezetben lévő viszonyokat, akkor mindenki pontosan láthatja és tudhatja, hogy ez a demokrácia, ez a szövetkezeti működés egyáltalán nem úgy működött, mint ahogy az első olvasatra tűnne. (Zaj az ellenzék soraiból: Részletes vita van!)
Tudom azt, hogy nagyon sok embert megtévesztett. Számtalanszor zavaró dolognak tartottam azt, hogy nyugat-európai szövetkezeti szövetségek, például a dánok öt-tíz évvel ezelőtt a magyar szövetkezeti mozgalmat ha nem is értékesítési szövetkezetnek tekintették, tudták, hogy termelőszövetkezetek, mégis, ha nem is teljes mértékben, de bizonyos vonatkozásokban, föllelve annak demokratikus működési szabályait, azt lehet mondani, hogy el is fogadták. És ezek azok a zavaró tényezők, amikor itt azt hallottam képviselőtársaimtól a múlt heti általános vitában, hogy korlátozzuk a tulajdonosi jogok gyakorlásában a téesztagokat.
Kedves Képviselőtársaim! Ezek a téesztagok egy pillanatra nem érezték tulajdonosnak magukat, és most sem érzik tulajdonosnak magukat! Mi azt szeretnénk, hogy a szövetkezeti törvénnyel, amit meghozunk, meg az új átalakulási törvénnyel majd tulajdonosnak érezzék magukat. De jelen pillanatban tulajdonképpen itt történt a legkisebb változás - nyugodtan mondhatjuk, hogy semmilyen változás nem történt. S nem csak gazdasági vonatkozásban! Egy mai téeszben dolgozó ember - szándékosan használom ezt a kifejezést, s nem a tulajdonos vagy alkalmazott szót - lényegében egzisztenciálisan ugyanúgy 100 %-osan kötődik és függ a jelenlegi téeszek vezetésétől. Az információ, a szakmai tudás, a személyi kapcsolatok, a gazdasági ismeretek, az átalakulás körülményei között fellelhető új lehetőségek ismerete - ezek mind-mind jelenleg el vannak zárva, vagy ha nincsenek is elzárva, de nem jutottak el a téesztagokhoz. Ezek az emberek bizonytalanságban élnek, méghozzá nagyon nagy bizonytalanságban. Számukra megnyugtatást valóban az új szövetkezeti és az átalakulási törvény adhat. Ez lesz talán egy olyan kapaszkodó, amelytől úgy érzik, hogy a mostani szövetkezeti dolgozóból - akármilyen formában, akár egyéni gazdálkodóként, akár új típusú szövetkezetben dolgozva - valóban tulajdonossá válhatnak. Amíg azonban ez nem történik meg, amíg ez a szövetkezeti törvény és az átalakulási törvény nincs meg, addig nekünk, ennek a Parlamentnek, amelynek végül is törvényekkel kell átsegítenie a mezőgazdaságban dolgozókat egy új életformába, nekünk kötelességünk biztosítani számukra bizonyos védelmet. S ez a törvényjavaslat, amely itt fekszik előttünk, igenis, védelem a számukra. Még akkor is védelem, ha egymás után hallottuk az ellenzéki padsorokból a fölszólalókat, akik úgy érezték, hogy ezeknek az embereknek a jogait csorbítjuk. Nem a jogaikat csorbítjuk ezzel a törvényjavaslattal, hanem igenis, védelmet szeretnénk nekik biztosítani, védelmet a szövetkezeti törvény meghozataláig.
Önkritikával is élhetek, hiszen kormánypárti oldalon vagyok. Lehet, hogy ezeket a törvényeket elobb is keresztülvihettük volna ezen a Parlamenten. De előre kell néznünk: jelenleg nincsenek meg ezek a törvények, és ha nincsenek meg ezek a törvények, akkor kötelességünk ezt a védelmet a magyar termelőszövetkezetekben dolgozó tagságnak megadni.
Ez a törvényjavaslat az ő érdekeiket képviseli, s ezért kérem képviselőtársaimat, a törvényt megszavazni szíveskedjenek. (Taps.)
