PONGRÁCZ JÓZSEF (MDF)
PONGRÁCZ JÓZSEF (MDF)
PONGRÁCZ JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány percre szeretném igénybe venni figyelmüket. Olyan visszás jelenségről értesültem, amelyet megítélésem szerint a Ház és a közvélemény tudomására kell hoznom.
Augusztus utolsó napjaiban három munkahelyről kaptam jelzést, hogy a Parlament által júliusban elfogadott, a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvényt megsértik. E három munkahelyen csak az MSZOSZ-hez tartozó szakszervezet működik. A dolog kíváncsivá tett. Barátaim, ismerőseim és képviselőtársaim révén közel negyven munkahelyről kaptam információt arra vonatkozóan, hogyan hajtják végre az említett törvényt. Természetesen ígéretet tettem az engem tájékoztatóknak, hogy nevüket és munkahelyüket nem hozom nyilvánosságra.
Tapasztalataim nem szívderítőek. Azokon a munkahelyeken, ahol két érdekvédelmi szervezet is működik, általában nem volt gond a tagdíj levonására vonatkozó írásbeli nyilatkozatok gyűjtésével, ugyanakkor ott, ahol az MSZOSZ egyeduralkodó, az esetek mintegy felében alkalmaztak enyhébb vagy durvább nyomást a szakszervezeti tagokra. A módszerek széles skálán mozognak. Volt, ahol a nemleges nyilatkozat ellenére is vonták a tagdíjat, máshol nem kértek hozzájárulást, és csak külön lemondó nyilatkozat esetén szüntették be a tagdíj automatikus levonását. Ezek az esetek azonban - igen nagy jóindulattal - jogszabály-értelmezési vagy adminisztrációs hibának is tekinthetők.
Még erkölcstelennek sem mondható az a finom presszió, amikor az aláírások gyűjtését összekötötték a dolgozók gyerekeinek iskolakezdési segélyezésével: aki aláírta, kapott segélyt, aki nem írta alá, nem kapott. Ebből az esetből kitűnik, hogy a nemleges nyilatkozatot a szakszervezetből való kilépésnek tekintették. Ez az értelmezés meglehetősen gyakori volt.
Sűrűn fordultak elő olyan esetek, amikor az aláírásokat egzisztenciális fenyegetéssel kötötték össze. Például: bejelentették, hogy átszervezések, elbocsátások várhatók - és védelemre csak az számíthat, aki aláírja az igenlő nyilatkozatot. De volt olyan extrém eset is, amikor elbocsátással fenyegették meg azt, aki vonakodott aláími.
Előfordult több ízben, hogy a cégek vezetői, a munkáltatók erőteljesen támogatták a beleegyező aláírások gyűjtését.
Általános tapasztalat, hogy az Országgyűlés és a Kormány elleni hecckampánnyal igyekeztek befolyásolni a szakszervezeti tagokat. A kampányhoz hozzátartozott ez a két röplap… (fölmutatja) vagy fogalmazvány - ahogy Fideszes képviselőtársaim mondanák -, amelyet Budapest néhány kerületében terítettek. Az egyik így indít: "Jogot sértett a Parlament: a dolgozók szabad szervezkedési jogát!" Mindkét röplap több pontban, illetve bekezdésben taglalja azokat a galádságokat és piszkos aknamunkákat, amelyekkel a Parlament és a Kormány szét kívánja verni a szakszervezeteket, hangsúlyozva, hogy - idézem - "Egyedül az MSZP küzdött a szakszervezetek valódi anyagi és erkölcsi függetlenségéért." A végén mindkét röplap megfogalmazza, mit kell tennie a dolgozónak, hogy megvédje magát szabadon választott országgyűlésétől és·kormányától. Az egyik tennivaló így hangzik: "Aláírásoddal erősítsd meg tagságodat, s ha még nem tetted, lépj be a szakszervezetbe!" Nosza, lépjünk be!
Mi jár annak, aki belép az MSZOSZ-be? Természetesen tagkönyv, amelyből kaptam egyet ajándékba. Kinyitva… (fölmutatja) szép, kövér betűkkel ez olvasható: "Világ proletárjai, egyesüljetek!" (Derültség.) Semmi bajom nincs a jelszóval. Helye van egy demokráciában. Ami aggaszt, hogy e jelszó szelleme hatja át az MSZOSZ vezetését - ez a vezetés pedig szorosan együttműködik a pártállamból itt maradt gazdasági vezetők egy részével; kölcsönösen szükségük van egymásra: a munkáltatók produkálják a szakszervezeti taglétszámot az MSZOSZ-vezetés legitimálására, politikai súlyának megőrzésére. Az MSZOSZ ugyanakkor minden erejével védi a kebelbarát munkáltatókat, és látványosan keménykedik a munkavállalók általa vélt érdekeiért, hogy a munkáltató sikerrel toborozhassa a szakszervezeti tagokat. Ezt az érdekszövetséget politikai síkon is megemlítik a hozzájuk közel álló párton vagy pártokon keresztül. Mindez teljesen érthető és normális, hiszen az érdekszövetségben résztvevők egzisztenciájukért, gazdasági és politikai súlyukért küzdenek. Ebben az az elfogadhatatlan és veszélyes, hogy a törvények megszegésével kívánják céljaikat elérni, és elég erősnek érzik magukat a törvénnyel való nyílt szembenálláshoz. Ne úgy legyen!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
József Vondracek a Cseh Nemzeti Tanács oktatási, tudományos és kulturális bizottsága elnökhelyettese és kísérete köszöntése
