VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ)
VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ)
VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Reményeim szerint 1993. január 13-án Székesfehérvár határában felavathatjuk a doni harcokban elesettek emlékére épült ökumenikus kápolnát. Azok emlékére, akiket csak a család várt haza, azok emlékére, akiket csak a család gyászolt, akikre csak a család emlékezett.
A haza, a hivatalos Magyarország 1943 telén éppúgy nem küldött egy sóhajtást sem a Donnál haláltusáját vív6 2. magyar hadseregért, mint ahogy Rákosi vagy Kádár úgynevezett népi Magyarországa sem siratta el az urak Magyarországának hadseregét. E cinikus korok letűnte után eljött az idő, hogy lerójuk kegyeletünket a több tízezer katona emlékére.
Történészek és politikusok több oldalról vizsgálták már a doni katasztrófát. Feltették a kérdést: hősi halottak-e a 2. magyar hadsereg katonái? Megítélés dolga, de tény, hogy túlnyomó többségükben kötelességüket teljesítve vesztették életüket, és így legalábbis katonahalottak.
Több mint két évvel ezelőtt Székesfehérváron fogant meg a gondolat, hogy el kellene zarándokolni a harcok színhelyére. Hol merev elutasító, hol bizonytalankodó politikai viszonyok között folytatott állhatatos munka meghozta eredményét, és így a közelmúltban már a zarándokok több csoportja felkereshette a harcok színhelyét, és az azóta jeltelenné vált sírokon, útszéleken, legelőkön, kertekben elhelyezhették virágaikat, keresztjeiket és kopjafáikat.
A közeljövőben minden valószínűség szerint Kijevnél is felépülhet a második világháborús magyar emlékmű. Bár Magyarországon is egyre több második világháborús emlékmű épül, a mai napig nincs egy olyan zarándokhely, ahol emlékezni lehetne a Don-kanyarban elesettekre, de emlékezni lehetne a végtelen orosz mezőkön, Gulágokon elpusztultakra éppúgy, mint a második világháború során bárhol életüket vesztett honfitársainkra. Nincs egy zarándokhely, ahol - a költő szavaival élve - "föltépődhetne a szoros szájzár, hogy szólni tudnánk sirató, gyászoló szókat, országba, világba kinyílhatnánk".
A hat parlamenti párttal és a független képviselőkkel egyet,értve kérem képviselőtársaimat, kérem az ország lakosságát, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogassa a Don-kanyar kápolna alapítványt, hogy ismét Serfőző Simon szavait idézve - "ne feledésből legyen az emlékmű '. Köszönöm. (Taps.)
