KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy kicsit zavarban vagyok a most meghozott ügyrendi határozattal kapcsolatban, és szeretném elmondani, hogy nem bojkottálni akarom a döntést, de én csak az államháztartási törvényről, annak is csak az önkormányzatokat érintő egyes rendelkezéseiről, illetve összefüggéseiről szeretnék beszélni.
Előttem néhány szakavatott, nálam sokkal avatottabb közgazdász, a szabad demokraták soraiból és más ellenzéki pártok soraiból is, jócskán bírálta a törvényjavaslatot, bírálta az államháztartási koncepciót, pontosabban annak hiányát, a reformkoncepció hiányát az államháztartási törvényről. Magamat nem érzem szakavatottnak közgazdasági témákban, s ezért valójában csak az önkormányzati részekre szeretnék egy kicsit kitérni.
Kupa Mihály miniszter úr expozéjában feltette a kérdést, hogy mire is kell kiterjednie az államháztartási reformnak. A kérdésre Kupa Mihály úgy válaszolt, hogy egy modern jogállam államháztartási–költségvetési jogrendszerét kell megteremtenie, és ezt szolgálja az államháztartási törvény. Az államháztartási törvénynek az állam szerepének csökkentését kell elérnie.
Az önkormányzati törvény általános indokolásában megfogalmaztuk, hogy a jogállam megfelelő önállósággal rendelkező, demokratikusan megalakított, és működő helyi önkormányzatokban lelheti meg tartópilléreit. Az erős önkormányzatok révén olyan önszervező helyi hatalomgyakorlás valósul meg, amelyben a lakosság közvetlenül, illetve választott helyi képviselői útján, törvények keretei között önállóan intézheti a helyi ügyek széles körét.
Az államháztartási törvény, ennek az önkormányzati törvény általános indokolásában megfogalmazott célkitűzésnek, nem felel meg. Az államháztartási törvény pénzügyi kérdésekbe csomagolva olyan döntést hoz, amely az önkormányzatokat korlátozza, ahelyett, hogy pénzügyi önállóságukat alapozza meg.
A javaslat nem tisztázza az állam és az önkormányzatok kapcsolatát. Nem tisztázza, hogy hol húzódik az a határ, ami az állami beavatkozás lehetőségeit szabja meg az önkormányzatok ügyeiben.
Tisztázatlan és szabályozatlan a központi kormányzat és az önkormányzatok közötti munkamegosztás, ideértve ennek pénzügyi és vagyoni feltételeit. Nem látható, hogy az állam milyen feladatokat vállal magára, mik azok a feladatok, amikre az állam azt mondja, hogy ezek azok az állami minimum-feladatok, amelyeket állampolgári jogon a Magyarországon élő valamennyi állampolgárnak biztosít. Ahelyett, hogy ennek a tisztázására vállalkozna az államháztartási törvény, tulajdonképpen az önkormányzatok teljes gazdálkodását az államháztartás részének tekinti, és az önkormányzati gazdálkodást az államigazgatási hierarchiába szorítja be. Meghatározza, hogy kinek, mit, mikor kell csinálnia, ráadásul oly módon határozza ezt meg, olyan keretek között, amely keretekről már most látható, hogy igazában nem tarthatók be. Például nem tartható be, hogy az önkormányzatok költségvetési rendeleteiket az államháztartási törvényben meghatározott határidőben hozzák meg.
A mi elképzelésünk szerint az állam az önkormányzatok gazdálkodását csak akkor tekintheti az államháztartás részének, csak abban a részében, amikor a feladatot is magáénak vallja, amikor elvállalja, hogy ez állami feladat, olyan állami feladat, amelyet az állam az önkormányzatokon keresztül lát el ugyan, de az állam teljes mértékben finanszírozza ezeket a feladatokat.
Az, hogy ezeket az állami feladatokat melyik törvényben, hogy az államháztartási törvényben vagy másik törvényben soroljuk-e fel, egy külön kérdés. Mi nem mondjuk azt, hogy ezt feltétlenül az államháztartási törvényben kell felsorolni, de azt mindenképpen állítjuk, hogy először ezeket a feladatokat kell időrendben meghatározni, és csak a feladatok meghatározása után lehet az eljárási rendet szabályozni. Ha egy önkormányzatra rábízzuk, rábíznánk azt, hogy maga gazdálkodjék, akkor is megoldaná azokat a feladatokat, amik rá vannak bízva. Mi nem hisszük, hogy azért van, vagy azért lesz egy faluban járda vagy közvilágítás, mert a kormányzat ráparancsol az önkormányzatra, a helyi közösségre, hogy legyen járda és közvilágítás. Ńem ezért lesz, hanem azért lesz, illetve akkor lesz, hogyha a szükség és a lehetőség együttesen áll fenn.
Tulajdonképpen ez lenne maga az önkormányzatiság.
Nem állítjuk azt, hogy nincsen szükség állami újraelosztásra. Nem is kívánjuk az állami újraelosztás teljes megszüntetését, de szeretnénk elérni, hogy teret kapjon az újraelosztásban az önkormányzat is a helyi adópolitika megvalósításával.
Ennek feltétele pedig az lenne, hogy ne csavarják ki az adóalanyokat a központi adóval, hanem erre lehetőséget az önkormányzatoknak úgy biztosítsanak, hogy az adórendszer megosztása megfelelő legyen központi és helyi szinten. Az újraelosztás jelenleg csak a nagy körben, a központi költségvetésen keresztül történik. Ebből a kifacsart – az adóalanyokból kifacsart – központi költségvetésből csöpögtetnek vissza az önkormányzatoknak, és ettől a visszacsöpögtetéstől érzi feljogosítva magát a kormányzat arra, hogy mindent meghatározzon, és az államigazgatási hierarchiába szorítsa be az önkormányzatokat.
Az államháztartási törvény 104. §-ában olyan rendelkezés van, amely az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon rendeltetését úgy határozza meg, hogy a társadalom közös szükségletének kielégítésére szolgál. Kimondja ez a szakasz, hogy a vagyonról az Országgyűlés törvények útján rendelkezik. A rendelkezési jog az államháztartás alrendszereinek minden ingatlan és ingó vagyonára és vagyoni értékű jogára kiterjed.
Ez a rendelkezés vagy fölösleges, mert tautológia, vagy ha ez nem tautológia, akkor alkotmányellenes, hiszen nem másról rendelkezik, mint arról, hogy az önkormányzat vagyonát visszaállamosítják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az államháztartási törvény is egy azoknak a törvényeknek a sorában, amelyek az önkormányzati törvényben meghatározott, és akkor még valamilyen konszenzuson álló elvet, miszerint a rendszerváltásnak nagyon fontos tartozéka, nagyon fontos kelléke az önkormányzatiság megteremtése, szűkíti az önkormányzatok jogosítványait, hatáskörét és egyben lehetőségeit korlátozza.
Szeretném és remélem magam és képviselőtársaim nevében megérni azt az időt, amikor valójában az önkormányzatok megfelelő lehetőségeket kapnak és ez minden törvényben jelentkezni fog. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
