BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
Egyetértek azzal, hogy az ön által megfogalmazott kérdés mint a Parlamenttel kapcsolatot tartó miniszter tárgykörébe formálisan beleillik, de mégse véletlenül kaptam én a válaszadás lehetőségét, és meg kell mondanom, hogy lehet, hogy ön másképp értelmezi a hatásköröket. Mi úgy gondoljuk, hogy a törvény előterjesztésének az időpontjáért elsősorban az a miniszter felel, aki a kidolgozásában résztvesz, úgyhogy azért bátorkodunk ilyen munkamegosztásban és nem valamilyen feladat alóli kibújásként válaszolni az interpellációkra, hogy minél alaposabb legyen.
Nos, ahogy azt a képviselő úr is említette, és most másfél órával ezelőtt volt szerencsém látni, egy sajtó értekezleten is utalt erre, hogy a jelenleg szokásos jogszabály-előkészítési gyakorlattól eltérően, kezdettől fogva az Országgyűlés illetékes bizottsága tevékenyen közreműködik ennek a törvénytervezetnek a kidolgozásában, mind személyükben, mind pedig szakértőik útján teljes mértékben együttműködnek a munkatársaimmal. Mi sem természetesebb ennél, hiszen egy kétharmados, nyilvánvalóan konszenzust feltételező törvényről van szó, úgyhogy én azt hiszem, bár a képviselő úr kérdésében van erre utalás, azért meg kell állapítani, hogy jó partnerek voltak a bizottság, az albizottság és a törvény kodifikációjában résztvevő szakemberek.
Való igaz, hogy a bizottság által megfogalmazott – elnézést a kifejezésért, egy nagyon szokatlan terminus technicusszal: kommunikációpolitikai – kérdéscsoportok szerint történt a kidolgozás, valóban hosszú időt vett igénybe. Igaz az, hogy az első munkapéldány elkészült, ezt a képviselő úr is jól tudja, ennek a jogszabályszerkesztési szempontból történő, szakmailag való alkalmassá tétele most feladatunkat képezi.
Néhány héten belül, ahogy ezt a képviselő úr imént mondta a televízió által közvetített sajtótájékoztatón – valóban lehetséges lesz elvileg az előterjesztés ide, a Parlament elé. Ez a néhány hét, ez azt jelenti ugye, hogy most szeptember közepén túl vagyunk, tehát valamikor október vége felé – képviselő urat idézem – elméletileg a törvényjavaslat a Parlament elé kerülhet.
Nos, ami az 1991. második félévre vonatkozó jogalkotási programot illeti, ezt a mindenki által ismert szempontok alapján rangsorolta a Parlament kérésére a kormány; természetesen a rangsorolás alapját bizonyos prioritások képezték. Ezek közül engedje meg, hogy kiemeljek néhányat.
Azt egyértelműen látnunk kellett az elmúlt év tapasztalatai alapján is, hogy a kormány nyilván legfontosabbnak a költségvetésről szóló törvényjavaslatot – amely természetesen több törvényjavaslatot jelent – tartja a legfontosabbnak. Ez igen sok időt, nyilván több hetet vesz igénybe – visszafelé számítva, ha a fél évet vesszük alapul – a tisztelt Parlament munkájából.
A következő helyét ennek a rangsornak azok az előterjesztések töltik meg, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a piacgazdaság feltételrendszerének a kiépítéséhez. Ebbe a körbe tartoznak egyébként – az imént részben egy másik interpellációval érintett kör részeként is – azok a szociális jellegű jogalkotási feladatok, amelyek szintén múlhatatlan feladatát kell, hogy képezzék a parlamenti törvényalkotásnak még ebben a félévben. Ezeknek tehát az előterjesztése és megtárgyalása nem halasztható a jövő esztendőre, amint ezt a tavalyi év tapasztalatai is bizonyítják.
Csak megjegyzem, hogy törvényes kötelezettsége van a kormánynak egy másik kárpótlási törvény előterjesztésére november 30-ig. Délelőtt ugye sokat beszéltünk a szövetkezeti és szövetkezeti átmeneti törvény megtárgyalásáról. Ezzel kapcsolatban várhatóan igen nagy időtartamot vesz igénybe a Parlament munkájából a vita, és természetesen van egy, szintén a Parlament által tulajdonképpen hallgatólagosan, de kötelező erővel elfogadott elképzelése a kormánynak: a személyi szabadságukban kárpótlásra szoruló személyek helyzetét tárgyaló törvény. Tehát további két kárpótlási törvényre is ebben a félévben kell számítani.
Ebből következik, hogy a tények és a realitások azt mutatják, és a kormánynak ezt tudomásul kellett vennie, hogy az úgynevezett közjogi jellegű jogalkotás, amelynek a fontosságát senki – legkevésbé én magam – nem kérdőjelezheti meg, jelenleg relatíve kissé háttérbe szorul a gazdasági jellegű jogalkotással szemben. Csak még hozzátenném, hogy az igazságszolgáltatást érintő fontos törvénykezési témákat is hátrébb kellett rangsorolni. Mindez nem zárja ki azt, hogy ne tennénk erőfeszítést annak érdekében, hogy két szervezeti kérdést, tehát a bíróságok és az ügyészségek szervezeti rendszerét érintő módosító javaslatunkat még kora ősszel megtárgyalja a Parlament.
Mindezt egybevetve úgy gondolom, még annak figyelembevételével is, hogy a politikai folyamatok és az ilyen típusú feladatok nyilván nem tervezhetőek percnyi pontossággal, és fennáll annak a lehetősége, hogy a kormány a programban nem szereplő törvényjavaslatot is benyújtson az Országgyűlésnek – mint ahogy jelezte ezt ebben a bizonyos programban –, úgy gondolom azonban, hogy egyet kell érteni azzal az állásponttal, hogy halaszthatatlan feladat a médiatörvény megtárgyalása, de ugyanakkor a gazdasági jogalkotás előtérbe helyezésének fotosságát nemigen lehet kikezdeni.
Ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a második félévi jogalkotási program leírva ugyan nem tartalmazza a rádióról és televízióról szóló törvényjavaslat benyújtását, azonban mi – a magam részéről és a kormány nevében mondhatom ezt – továbbra is azon leszünk, hogy ez a törvény úgy legyen előkészítve, és az előbbiek figyelembevételével ez kora ősszel ezek szerint megtörténik, hogy a tisztelt Parlament, ha úgy látja jónak, akkor bármilyen feszített rendjében egy megfelelő előkészítés során, nyilván konszenzusra alapítottan, rövidebb vitát igénylően még ebben az évben elfogadhassa. Tehát nem szeretném kizárni ennek a lehetőségét, és nyugodtan bízhatunk abban a kormánnyal együtt, és a tisztelt képviselő úr is, hogy ez a törvény még ebben az évben az elmondottaktól függetlenül és más törvényektől függetlenül itt elfogadásra kerüljön.
Úgyhogy erre tekintettel kérem a válasz elfogadását, Horváth Balázs miniszter helyett. (Taps.)
