TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Elnök Úr! Képviselőtársaim! A Nemzeti Bankról szóló törvény vitájában az SZDSZ már kifejtette álláspontját. Azt gondoljuk, hogy a benyújtott törvényjavaslat egy kivételesen jól előkészített törvényjavaslat. Az a ritka eset fordult elő, hogy hosszú munkával, a pártok konszenzusával kialakult egy javaslat, amelyet a pénzügyminiszter előterjesztett, amit a Nemzeti Bank elnöke támogatott.
Gondolom, hogy egy olyan kérdésben foglaltunk – az előterjesztők és az előterjesztést támogatók – állást, amely lényeges kérdés, és szabályozza a magyar gazdasági életet, nevezetesen a monetáris politikát. Az NSZK gyakorlatához hasonlított leginkább az a modell, aminek az alapján a magyar Parlament szabályozni kívánta a pénzügypolitika irányítását, nevezetesen a pénzpolitika, a pénzkörforgás irányítását. Ennek a modellnek a lényege az, hogy egy ellentétre épít, nevezetesen annak az ellentétére, hogy van egy gazdaságpolitika és van egy szükségszerűség, hogy a gazdaságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha a pénz értékállandó, azaz stabil, az infláció üteme alacsony vagy zérus, és ezzel a második feladattal megbízza a Magyar Nemzeti Bankot, annak elnökét és vezetőit. Úgy bízza meg, hogy egyúttal tisztázza, hogy a gazdaságpolitika fő kérdéseiben a Kormány az illetékes, és a Kormánnyal együtt kell, hogy működjön. Hangsúlyozza az együttműködés, a kooperáció és az ellentét együttes megjelenésének szükségességét.
Amikor ilyen bonyolult kérdést szabályoz egy törvény, akkor természetesen mindenki tudja, hogy nem lehet részletes szabályozásokba belebonyolódni, mert az élet naponta másképp és másképp veti fel a kérdéseket, és az illetékesek, akik ebben az ügyben felelősek, pragmatikusan, gyakorlatiasan kell, hogy eljárjanak, csak a döntéseiknek az irányultságát lehet meghatározni.
Nem lehetett arra számítani, hogy ezen törvény elfogadása esetén minden simán fog történni. Nézzék meg, az összes, sikeres pénzügypolitikát folytató országban a nemzeti bank vagy a monetáris politikáért felelős férfiú és a Kormány pénzügypolitikájáért felelős minisztere között jelentős ellentétek feszülnek, és ezek az ellentétek konfliktusok útján oldódnak meg. Siker ott van, ahol a konfliktus is jelen van, és az együttműködési készség is megvan.
Az elemzések azt mutatják, hogy azokban az országokban jár ez igazán sikerrel, ahol a nemzeti bank, illetve a monetáris politikáért felelős központi bank önállósága nagyfokú, azokban az országokban alacsonyabb az inflációs ráta, mint másutt.
Miért mondtam most mindezt el megint? Azért, mert úgy ítélem meg, hogy egy érdekes fordulat következett be. Az illetékes miniszter által előterjesztett törvény, a Nemzeti Bank elnöke által támogatott törvény megszavazását, Parlament által való elfogadását nem látjuk ma annyira biztosítottnak, mint ahogy azt gondoltuk egy pár héttel ezelőtt. Nevezetesen arról van szó, hogy váratlanul és a magyar törvényhozás, az új Parlament összehívása óta – véleményem szerint – szokatlanul, a törvény előkészítése, a törvény véglegesítése során olyan módosító javaslatok kerültek megfogalmazásra, amelyek nem egy-egy részletkérdését módosítják a – különben konszenzussal előterjesztett – törvénynek, hanem a törvény lényegét. Nevezetesen, lényegesen csökkenteni akarják a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. Én úgy gondolom, hogy ez nagy hiba lenne. Nagy hiba lenne azért, mert ritka dolog – aminek nagyon, szívből örültem –, hogy egy lényeges kérdésben széles körű egyetértés alakult ki a kormányszervek, az ellenzéki pártok, a kormányt támogató pártok között. Teljesen értetlenül állok azzal szemben, hogy ezt a hónapok óta előttünk fekvő javaslatot, amely lényegét tekintve az egész idő alatt nem változott, most ilyen hirtelen jelentős támadás éri, és feltételezhető vagy elképzelhető, hogy éppen a lényegét tekintve az előterjesztés nem lesz sikeres.
Nem akarok belemenni a részletekbe, azt gondolom, hogy mind a bank elnökének és vezető testületének kijelölése, kinevezése, elfogadtatása vonatkozásában az önállóság megteremtése lényeges, mind pedig azokban a kérdésekben, amelyek arra vonatkoznak, hogy a banknak hogyan kell követnie a Kormány gazdaságpolitikáját.
Nem egy olyan Nemzeti Bankot akartunk teremteni, amely részese a Kormány hierarchiájának, amely végrehajtója a Kormány gazdaságpolitikájának, hanem egy önálló célt követ, nevezetesen a magyar forint stabilitásának a célját, és ezen cél mellett támogatja és együttműködik a magyar Kormánnyal a gazdaságpolitika lényeges céljainak érvényesítésében.
Kérem képviselőtársaimat – és nyomatékkal kérem képviselőtársaimat –, hogy ezen, eddig sikeresnek mutatkozó együttműködésben, a magyar gazdasági élet megalapozásának egyik legsikeresebb törvényelőkészítési folyamatában ne okozzanak zavart. Teremtsék meg bennünk, képviselőkben és az üggyel foglalkozó magyar állampolgárokban azt a halványodó reményt, erősítsék meg ezt a reményt, hogy sikerülni fog az átalakulás, amely a gazdaság területén csak politikai konszenzus alapján lehetséges.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
