VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt az államháztartási törvénnyel kapcsolatosan már kifejtette a véleményét, így a Magyar Nemzeti Bank vonatkozásában szeretnék néhány gondolatot elmondani.
Tisztelt Ház! A bankok bankja minden nemzetgazdaságban kivételezett szereppel kerül felruházásra. Mivel ez a szerep nem intézménycélú, hanem lételeme a makroszintű gazdálkodás intézményrendszerének, olyan szintű szabályozottságot kell visszatükröznie, amely csak a nemzetgazdaság szintjén mérhető.
Elkészült a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat, amelyet rendkívül nagy körültekintéssel véleményeztek, kiegészítettek, módosítottak az arra hivatottak.
A törvényjavaslat végleges kialakításában nem lenne szerencsés azt feltételezni, hogy a közreműködők valamely szubjektív érdek érvényesülését kívánták volna megjeleníteni. A törvény megalkotása kapcsán azt feltételezzük, és magunk is annak érdekében szólunk, hogy olyan, az általános egyenértéket egyidejűleg szabályozó, karbantartó és a reálszférában komformizáló jogi szabályozás szülessen, amely működési feltételrendszerében és hatásában megfelel a társadalmi és gazdaságpolitikai átalakulásoknak.
Egy rendszer akkor működhet jól, ha elemei jól körülhatároltak, ismertek belső mozgásirányai, külső hatásai, azaz a lehető legkevesebb feketedoboz-elemet tartalmazzák.
A Nemzeti Bank, mint nagy rendszer, azt a szerepet kell, hogy betöltse, amely a gazdaság valós viszonyait felmérve a magyar gazdaságot közvetlen, de főleg közvetett eszközrendszerén keresztül szabályozza.
Nagy a törvényalkotók és valamennyi szakértő felelőssége a tekintetben, hogy ez a törvény majd szervesen kapcsolódjon a kétszintű bankrendszerben a második szinthez.
A Magyar Nemzeti Bank akkor töltheti be igazán jól a funkcióját, ha a központi költségvetéssel való békés egymás mellett élésen túlmenően úgy kapcsolódik a kereskedelmi bankokhoz és a többi pénzintézethez, hogy a reálszférában, ha úgy tetszik, a gazdálkodásban, vagyis a harmadik szinten a monetáris politika pozitívan tükröződik vissza.
A pénzteremtés kényszerű volta jegybanki kategória, de nem lehet jegybanki indíttatású. Olyan dinamikus gazdaságátalakítást jelen viszonyaink között nem lehet elképzelni, amely valamennyi gyakorlati elemében visszaigazolja a gazdaságpolitika eredeti elképzeléseit. Ezen a ponton kell olyan szabályozottnak lennie az MNB-nek mint intézménynek, amely döntési mechanizmusában nem függetlenítheti magát egy adott állapottól, viszont más szempontrendszer szerint kell megítélni a pénzteremtést, mint a Kormánynak.
A Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy a jelen törvényi tételek a jegybanki törvény vonatkozásában szerepeligazítást adnak a Kormánynak, a Pénzügyminisztériumnak és a Nemzeti Banknak mint intézménynek.
Talán egy terület az, ahol az MNB és a Kormány nézetei adott kérdésben eltérőek lehetnek, és ez az árfolyampolitika. Az árfolyam kialakítása szempontjai nem biztos, hogy mindig azonos alapon kerülnek megítélésre. A törvény e nem kívánatos körülményt is kezelni tudja olyképpen, hogy a jegybank nyilvánvalóan szakmai érdekei ütköztethetők a Kormány esetleges, nemcsak tisztán szakmai érdekeivel.
A 14. szakaszban rögzített kamatpolitikai önállóság a törvényi tételekből adódik. Valószínűnek látszik, hogy a 13. §-ban vázolt árfolyam-, illetve a kamatpolitika eltérő jegybanki önállóságok a forint-valuta konvertibilitása esetén új megközelítést kapnak. A konvertibilitás néhány törvényi tényező újraértékelését teszi majd szükségessé.
A gazdaságpolitikánk aktuális programja négy alapvető kérdésre helyezi a hangsúlyt: a munkanélküliségre, az inflációra, a gazdasági növekedésre és az egyensúlyviszonyokra. Amennyiben a gazdaságban e négy alapvető kérdéskör a megvalósulás gyakorlatában nem a tervezettnek megfelelően alakul, az még nem azt jelenti, hogy a jegybanki törvény rossz, az MNB mint intézmény nem jól működik, vagy a vezetői nem állnak hivataluk magaslatán.
Természetesen a jegybanki tevékenység mindig az adott időszak aktuális gazdaságpolitikai elképzeléseit kell, hogy segítse. De ebben az esetben a jegybank klasszikus szempontjait nem lehet számításon kívül hagyni.
Az adósságkezelés vonatkozásában a Kormánynak az állandó informáltság állapotában kell lennie. Az információ viszont e tekintetben elsődlegesen a jegybanknál áll rendelkezésre.
Az elfogadott általános számviteli törvény, valamint a kialakításra kerülő pénzintézeti számviteli szabályozás eszközrendszere révén a törvényhozás és a Kormány tájékoztatása megoldható. Továbbá szerencsés megoldásnak tűnik, hogy az MNB, mint speciális részvénytársaság, rendelkezik azokkal a részvénytársasági tényezőkkel, mint igazgatótanács, felügyelőbizottság, amelyek még szorosabbá teszik a kapcsolatot az Országgyűlés, illetve a Kormány munkájával.
A Kisgazdapárt rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a jegybank szerepének, annak, hogy majd a kamatpolitika preferenciális és diszpreferenciális hatása révén a kereskedelmi bankokon keresztül milyen lesz a reálszféra viselkedése. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy a pénz mennyiségének szabályozása egy komplex gazdasági mechanizmus működéséhez szorosan kapcsolódó elem, és a gazdaságpolitika megvalósulás-gyakorlatának általános segítője, nem megfelelő működés esetén annak fékezője lehet.
Nagyon fontos szerepet szánunk a monetáris politikának, éppen ezért jónak tartjuk az Országgyűléssel, valamint más szervekkel való kapcsolatot a jogi szabályozásra.
Eszközt látunk a már tulajdonba adott állami és egyéb javak működtetésének segítésében. Folyamatosan elvárjuk az államadósságról és a devizális helyzetről az okszerű tájékoztatást.
Olyan emissziósrendszer-működtetést várunk, amely a rendkívül szűkös belső és az akadozó külső forrás hiányában is hatékony reálszféra-működést tud biztosítani.
A nemzetgazdasági szintű célirányos erőforrások allokációja sok kívánnivalót hagy maga után.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, mint már felszólalásom elején is hangsúlyoztam, hogy a mai magyar valóság nem az optimális pénzintézeti működés feltételeit biztosítja. Így van ez a magyar bankrendszer mindkét szintjén. Meggyőződésünk, hogy mint intézmény a jelenlegi szabályozásban, és ha majd elfogadásra kerül a törvényjavaslat, azután is a magyar bankrendszer – és ebbe beleértjük az MNB-t is – az átlagos gazdálkodó szervezeteknél jobb pozícióban lesz. Itt most természetesen a jegybank vonatkozásában nem a talpon maradás a kérdés. A bankszféra jelen működési gyakorlatában a külső szemlélő azt érzékelte, hogy a bankok jól élnek, az alkalmazottaknak jó a fizetése, és szó sincs arról, hogy a gazdaság vészt jósló szelei még csak meg is érintenék őket.
Az elfogadott számviteli törvény önmagában is differenciálódás irányába hat majd 1992-től.
Az a véleményünk, hogy az elkövetkezendő években sem a jegybank, sem a kereskedelmi bankok és egyéb pénzintézetek sem lehetnek a társadalomnak kivételezettjei. Azon vissza kell tükröződnie a gazdaságpolitikai akaratnak a bankrendszeren keresztül olyanképpen is, hogy a reálszféra állapotát jelentősen nem szabad eltéríteni a bankszférától.
A jegybanki szerep természetesen a költségvetés vonatkozásában kell, hogy az arányok kialakításában megfelelő súlyú legyen.
A jegybanki működési mechanizmus vonatkozásában három tényező nem éppen optimális irányú hatását nem lehet számításon kívül hagyni. Reméljük, hogy csak átmenetileg. Nem létezik teljes árliberalizáció, a gazdaság túlelosztása csak lassan mérséklődik, az állami költségvetés forráselszívó, ami a monetáris szféra mozgásterét automatikusan szűkíti.
E rövid taglalás után a kisgazdapárt úgy véli, hogy a törvénytervezet elfogadása a gazdasági törvények sorában nagy előrelépést jelent. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)
