SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban meg kell mondanom, hogy megítélésem szerint az interpelláció kapcsán önök rémeket látnak s fantomokat kergetnek. (Zaj.)
1991. április elején a Népjóléti Minisztérium, számos független szakembert és ellenzéki képviselőt – SZDSZ-tagokat is – bevonva, az egészségügy megújhodását szolgáló munkaértekezletet tartott. Ennek záródokumentumáról van szó, amelynek 3. számú mellékletében valóban 64 pontban sorolták fel azokat a szempontokat, amelyeket az alapellátásban használható számítástechnikai programnak ki kell elégítenie. A felsorolás után található az önök által kifogásolt mondat. Ez egy többkötetes anyag, amelyből egy mondatról volt szó, s egy azt követő másikról. Meg kell mondanom, hogy a kifogás lényegét nem értem. Senki nem vitathatja el ugyanis egy szakértőnek vagy szakértő csoportnak azt a jogát, hogy egy ilyen dokumentumban megemlítse, létezik olyan program, amely a kívánalmaknak többé-kevésbé megfelel. Döntés ebben a mondatban nincs. Szerepel a mondatban – önök is idézték – a "jelenleg" szó, amely egyáltalán nem zárja ki, hogy a későbbiekben egészen más szerzők, egészen más cégek hasonló programokkal jelenjenek meg.
A minisztérium vezetése egyébként a záródokumentum mellékleteivel azóta sem foglalkozott, ezekkel kapcsolatban döntést nem hozott, hiszen jelen pillanatban nincs financiális lehetőség egy megfelelő mértékű számítógépes fejlesztésre – amelyet egyébként kívánatosnak tartunk, hiszen például az Egyesült Királyságban az alapellátást végzők mintegy 80%-a alkalmaz ilyen eszközöket. Ahhoz, hogy az alapellátás infrastrukturális fejlesztése – amit elengedhetetlennek tartok – bekövetkezzék, szükség van szellemi felkészülésre – ilyen volt ez a tanácskozás –, és szükség van tőkére. Ennek belföldi forrását mi sem látjuk, a minisztériumon belül sincs ilyen.
Külföldi forrás esetén két lehetőség van. Az egyik, hogy külföldi szállító ad hitelt, szab meg lízingfeltételeket, esetleg biztosít saját kormányától támogatást. A másik lehetőség: világbanki hitelfölvétel. Ez megfelelő előkészítő tárgyalássorozat keretében megkezdődött. Két fő kritérium van: a beruházás javítsa a lakosság egészségügyi állapotát, és tegye rentábilissá az egészségügyi rendszert. A világbanki hitelek fölhasználásának nemzetközileg kialakult, részletes szabályozása van. Ha ezen az úton akarunk előbbrelépni, mindenfajta sanda gondolat eleve kizárható: a szükséges versenytárgyalásoknál nemcsak az ide vonatkozó magyar törvényeknek és alapvető etikai normáknak kell megvalósulniuk, hanem a Világbank speciális előírásainak is.
Ami az interpellációban szereplő utazást illeti, nehéz helyzetbe hoztak a képviselő urak, mivel nem jelölték meg sem az időpontot, sem a célországot. Ezért munkatársaimat a fölkészülés során arra kellett kényszerítenem, hogy tekintsék át mindazokat az utazásokat, amelyekről tudomásuk van, s amelyek finanszírozásában a minisztériumon kívüli cégek szerepet vállaltak. Egyikükkel kapcsolatban sem merült fel annak a cégnek a neve, amelyet a képviselő urak nem jelöltek meg, de amely az eredeti minisztériumi dokumentumban szerepel. Elképzelhető, hogy a képviselő urak vélt vagy valós információi ennél bővebbek, és ismeretanyagukat a viszonválaszra tartogatják, azt azonban felelősséggel ki kell jelentenem, hogy a hivatkozott dokumentumban szereplő cég által finanszírozott utazásról nekem és nemzetközi főosztályomnak tudomásunk nincs. Ezek alapján értetlenül állok kérdésük előtt: kiket kellene bármilyen ügyben kártalanítani? Tudomásom van arról, jelenleg is több cég dolgozik azon, hogy az egészségügyi reformmal kapcsolatos szoftverigényeket kielégítő programokat tegyen le az asztalra.
Minden szoftvergyártónak saját energiáit joga van arra használni, amire akarja, és bízni abban, hogy szakmailag oly tökéletes terméket állít elő, amely piacképes lesz.
A reklámok tekintetében valóban nem árt némi óvatosság. A szóban forgó cég, amelynek nevét a képviselő urak nem kívánják kimondani, és én csatlakozom ehhez az óvatossághoz, már jóval az áprilisi tanácskozás előtt hirdette termékét úgy, hogy az alkalmas az új finanszírozási rendszer számítógépes lekezeléséhez is. Ez annál is inkább meglepő, mivel erről a finanszírozási rendszerről naponta folytatunk érdemi és azt alakító vitákat.
Legyen szabad rámutatnom arra az önellentmondásra, amely a benyújtott interpelláció írott formájában is megtalálható. Megjegyzik, hogy a mai napig sincs döntés az alapellátásban felállítható követelményrendszerről. Ha ez a döntés nincs meg, hogyan lehetne döntés arról, hogy milyen cég nyerheti az esetleges megrendelést.
Végül azt gondolom, hogy semmifajta intézkedésre nincs szükség ahhoz, hogy a történet törvényes fordulatot vegyen, mivel a törvényesség útjáról egyetlen másodpercre sem tért le, tisztességes versenykiírásra pedig akkor lesz lehetőség, ha a megrendelésre lesz lehetőség megfelelő finanszírozási háttér mellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon remélem, hogy az elmondottak meggyőzték önöket arról, hogy az interpelláció kapcsán rémképeket kergetnek. Szeretném e helyt is kifejezni nagyrabecsülésemet az iránt a közéleti tisztaságra való törekvés iránt, amit az interpelláció tükröz. Amennyiben önök számára mégsem volt meggyőző az elhangzott miniszteri válasz, kérem a tisztelt Ház többi tagját, hogy realitásérzékét őrizze meg. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
