KAPITÁNY FERENC (FKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy az előterjesztés igen széles körű vitára tarthat számot, hiszen ez már reformidőszakról készült, és régi beidegződéseket váltott fel pénzügyi, valamint társadalompolitikai szempontból egyaránt.
A jelentésből kitűnik, hogy a társadalombiztosítási kiadásokra 1990-ben 360 milliárd forintot meghaladó összeget fordított az ország. Ez az óriási érték nemzetközi összehasonlításban, nálunk fejlettebb gazdasággal rendelkező országokhoz viszonyítva is figyelemre méltó. Az egy dolgozóra jutó éves társadalombiztosítási kiadás 74 ezer forint volt. A társadalombiztosítási kiadások 1990-ben 34%-kal, mintegy 91 milliárd forinttal haladták meg az előző évit. Ennek ellenére mindannyian tudjuk, tapasztaljuk és érezzük, hogy a társadalombiztosítás által nyújtott szolgáltatások színvonalát – bár nem minden esetben jogosan – elégedetlenség kíséri. Ezzel együtt viszont az is nyilvánvaló, hogy a kiadások növekedésének fedezetét a gazdaság egyre nehezebben tudja megtermelni.
Az 1989-ben keletkezett jelentős bevételi többlet után az 1990. évi mérleg már hiányt mutat, és előrevetíti az 1991. év fokozódó nehézségeit. A jelentésből kitűnnek azok a feszültségpontok, amelyek az idei költségvetési évben már jelentős hiányt hozhatnak, például a bevételi oldalon két tényező együttes hatása a tervezett bevételek elmaradását okozhatja.
Így pontatlan egyrészről a bérkiáramlás mértéke, elmarad a tervezettől – ezt igazolja a munkanélküliség magas száma – a vállalkozói körből származó alacsony jövedelmek utáni járulék befizetése is. Másrészről a társadalombiztosítási járulék befizetésének elmaradása – 1990. év végén 22 milliárd forint – jelenleg közel 40 milliárd forintot tesz ki.
A szükséges intézkedések meghozatala halaszthatatlan. A kiadási oldalon különösen figyelemreméltóak az alábbi számok: a forrás- és feladatcsere alapján a gyógyító-megelőző egészségügyi feladatokra 67 milliárd 770 millió forint került kifizetésre. Jó tudni, hogy 1989-ben az állami költségvetés 44 milliárd 784 millió forintot fizetett ki erre a célra. Ez közel 50%-os emelkedésnek felel meg. A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök ártámogatása címén kifizetett összegek az 1989. évi kiadásokat 43%-kal haladták meg, elérték a 27,6 milliárd forintot. A nyugdíjkifizetés közel 5 milliárd forinttal lépte túl a költségvetés tervezetét. Itt jegyzem meg, hogy a tervet még a régi kormány készítette, és két kormány teljesítette. Nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás bevételei ilyen költségrobbanást a jövőben nem tudnak követni. Ennek ellenére mindkét területen jogos kielégítetlen igények feszülnek, bár meg kell vizsgálni, hogy a növekedés olyan területeken következett-e be, ahol indokolt, például forgalmazási, árkiegyenlítési költségek növekedése tekintetében mennyiben tényszámok a javaslatban szereplők.
A nyugdíjkiadások jelentős növekedését többek között a rokkantnyugdíjasok számának gyors növekedése és a foglakoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazások elterjedése okozza. Mindkét területen szükséges lenne megvizsgálni, hogy indokolt, illetve elviselhető-e ennek folytatása, mármint korengedményes nyugdíjba küldeni életerős, képzett szakembereket. Különösen meggondolandó, hogy a vállalatok nagy számban küldik el dolgozóikat korengedményes nyugdíjba, ugyanakkor ennek vállalt terheit, vagyis a járulékot "elfelejtik" a társadalombiztosításnak befizetni. Az üzemek szanálásakor az elmaradások nem rendeződnek kellőképpen. A tervezett járulékbevételek elmaradása, a hátralékok növekedése miatt a társadalombiztosítás fizetőképességét csak hitelek felvételével tudta biztosítani már 1990-ben is. A felvett hitelek kamata 334 millió forint. Aggodalommal fűzöm hozzá, hogy eddigi ismereteim szerint 1991-ben a hitelkamat többszöröse lehet az 1990. évinek.
Nem látok garanciát, miként szabadul meg a társadalombiztosítás ettől az akut problémától. A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésében szinte egyetlen tétel van, amely nem haladta meg a tervezett mértéket, ez pedig a társadalombiztosítás működési kiadásai. Csábít a lehetőség, hogy itt egy cseppet időzzek. A Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XX. törvény a bevétel 1%-ának felhasználását teszi lehetővé a szervezet működtetésének céljára. A tervezés 0,9% felhasználását irányozta elő, de ez nem került felhasználásra. Összesen mintegy 686 millió forint került a működési kiadás tartalékalapjába. Valamennyien tudjuk, hogy a társadalombiztosítás intézménye milyen technikai feltételek és elhelyezési körülmények között dolgozik. Ezért is elismerésre méltónak tarthatjuk, hogy a következő évek előre látható feladatnövekedésére, technikai korszerűsítésre jelentős összegeket tartalékoltak akkor, amikor az előirányzat felhasználása is mindenképpen indokolt lehetett volna.
Összességében a Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadása javasolható azzal, hogy a már ebben jelentkező feszültségek levezetésére, a nagyobb hiányok elkerülésére a jelenlegi költségvetési évben a kormányzati és a társadalmi szervek haladéktalanul hozzák meg az intézkedéseket. Az 1990. évi költségvetés magán hordja egy új gazdasági rend kialakulásának kezdeti nehézségeit vagy annak felismerhető jegyeit. Ez a körülmény is kell, hogy ösztönözze, mondhatnám kötelezze az új társadalombiztosítási törvény előkészítésében szorgoskodó tárcák, a Társadalombiztosítási Igazgatóság, a szakértői gárda és nem utolsósorban a Parlament valamennyi tagját, hogy a tanulságokat ebből is levonja. A mérlegre tett 1990-es év költségvetése már megbontja a sztálini modellnek mondható "közös kalapból gazdálkodni"-elv gyakorlatát, mert már pénzügyi alap képzésével birkózik a társadalombiztosítás céljára, de még sok az összemosás az állami költségvetéssel. Erre dr. Kis Gyula képviselőtársam tegnap meggyőző tényeket sorakoztatott fel.
A jövőben az új társadalombiztosítási törvény ilyenre már nem adhat módot, mert önkormányzattal, vagyonnal és megfelelő pénzügyi alappal fog a társadalombiztosítás rendelkezni. Ezt törvény biztosítja. Egy kis túlzással kísérleti évnek tekintem az 1990-es évet a kibontakozás irányában. Kérdőjelek maradtak; mindezekkel az észrevételekkel együtt részletes vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
