KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Folytatnom kell mérhetetlen közönnyel fogadott előterjesztéseink sorát (derültség) , és ezúttal hosszabban fogom elmondani a mondókámat.
Megintcsak úgy érzem, olyan dologról van szó, ami egy fontos kodifikációs pont. Nem gondolom, hogy hazánknak a korábbi gyakorlata másmilyen lett volna, mint amit ez az egyezmény előír számunkra, ennek ellenére egy lényeges pont ez a kérdés, egy olyan nemzetközi ENSZ-jogi egyezmény a gyermek jogairól, amely megérdemel egy pici figyelmet. Ezt a nemzetközi egyezményt ugyanis egy egy évtizedes kodifikációs munka előzte meg az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s 1989. november 20-án fogadta el ezt az ENSZ. Hazánk állandó ENSZ-képviselője a Kormány felhatalmazása alapján tavaly március 14-én írta alá New Yorkban a konvenciót.
A Magyar Köztársaság azon ENSZ tagállamok közé tartozik, amelyek az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal foglalkozó ENSZ-egyezmények részes államai. Az egyezmények közül a legfontosabbakat talán érdemes megemlíteni: a polgári és politikai jogok egyezségokmánya; a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya; a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény; az apartheid-ellenes egyezmény; a kínzásellenes egyezmény és a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló egyezmény.
Az ENSZ emberi jogi egyezményeinek elfogadása demokratikus berendezkedésű ország számára egyszerűen alapkövetelmény. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok nemzetközi normái mindenkor meghatározó befolyást gyakorolnak az ENSZ tagállamaira magukra. A kormányok kötelessége, hogy e normáknak megfelelően alakítsák a maguk belső jogrendszerét, és belső szabályaikat hozzák összhangba a nemzetközi előírásokkal.
Az ENSZ-egyezmények terén meglévő ellenőrzési rendszer, tehát a kormányok időszakos, rendszeres jelentéstételi kötelezettsége az illetékes ENSZ-szervnek lehetőséget ad rá, hogy egy-egy ENSZ tagállam megmérettessék a nemzetközi közösség színe előtt, látni lehessen, miként hajtja végre önként vállalt kötelezettségeit.
A Magyar Köztársaság – mondanom sem kell – komolyan veszi nemzetközi vállalásait, időszakos jelentéstételi kötelezettségeinek eleget tesz, és az illetékes ENSZ-fórumok ezeket a jelentéseket rendre el is fogadják.
Az ENSZ emberi jogi egyezményeinek mechanizmusából fakad, hogy az államok belső jogalkotásukat és jogalkalmazásukat az egyezmények betűjének és szellemének megfelelően folyamatosan mintegy karbantartják. Mindez annak a párbeszédnek keretében történik, amely az adott ENSZ tagállam és az illetékes ENSZ-fórum között zajlik az ország beszámoló jelentésének számos esetben részletekbe menő, több napig is eltartó megvitatása során. A gyermek jogainak védelmére, az emberi jogok általános nemzetközi jogi védelmére elfogadott több nemzetközi dokumentum, köztük a Polgári és Politikai Jogok, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya is alapot teremt. Ezek a gyermekekre is vonatkoztatható általános rendelkezések mellett tartalmaznak néhány, speciálisan a család és a gyermek helyzetére és jogaira vonatkozó cikket is. Mégis a gyermekek jogairól szóló egyezmény az első, amely az emberi jogok teljes katalógusát a gyermek speciális igényeinek figyelembevételével tartalmazza.
A gyermek jogi és társadalmi státuszának meghatározása során az egyezmény egyrészt összegyűjti a különböző nemzetközi dokumentumokban, egyezményekben szétszórtan megtalálható, a gyermekekre vonatkozó rendelkezéseket, másrészt egy sor jogosultságot az eddigieknél részletesebben szabályoz: örökbefogadás, egészséghez való jog, oktatáshoz való jog. Ezen felül az egyezmény lefekteti egyes, eddig nemzetközi egyezményekben nem szabályozott jogok érvényesülésének főbb elveit is, például a külföldre történő örökbeadás, a fogyatékos gyermek jogai stb.
Három vezérlőelv húzódik végig az egyezmény egészén. Elsősorban mindenfajta diszkrimináció tilalma.
Másodsorban: a gyermek érdekeinek elsőbbsége minden őt érintő döntés meghozatalánál.
Harmadsorban pedig az a nagyon nehezen kodifikálható jog, hogy a gyermek jogosult a vele kapcsolatos döntések meghozatalánál korának és fejlettségi, érettségi szintjének megfelelően közreműködni, természetesen a szülőknek a gyermek neveléséért való felelőssége teljes tiszteletben tartása mellett.
Polgári és politikai jogokat az egyezmény a gyermek speciális helyzetének, korának és érettségi fokának megfelelően biztosít. Ilyen az élethez való jog. Az egyezmény nem foglal állást abban a kérdésben, hogy az a fogamzás időpontjával kezdődik-e. Az anyakönyvezéshez, névhez, állampolgársághoz való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolat–, lelkiismereti és vallásszabadság, az egyesülés és gyülekezés joga stb. természetesen, akárcsak a gazdasági, szociális és kulturális jogok a gyermek speciális igényeinek és érettségi fokának megfelelően.
E jogok biztosításához az államoknak a rendelkezésükre álló források határain belül intézkedéseket kell hozni, például tehát az egészséghez, orvosi ellátáshoz való jog, ez az a sorozat, ahol az államok anyagi erőforrását is figyelembe veszi az ENSZ. Az oktatáshoz való jog, kivált a kötelező ingyenes alapfokú oktatás és az esélyegyenlőség kérdése, a testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődést lehetővé tévő életszínvonalhoz való jog, a szociális biztonsághoz való jog stb.
Fontos eleme az egyezménynek a hátrányos helyzetben lévő gyermekek jogaival foglalkozó rész, az elhanyagolás, a kizsákmányolás különböző formái, illetve a durva bánásmód elleni védelemre vonatkozó rendelkezések mellett ide sorolhatók a menekült, a fegyveres konfliktus által érintett, illetve a kisebbségekhez tartozó gyermekek védelmére, jogaik biztosítására vonatkozó rendelkezések is.
A 30. cikk kimondja, hogy a vallási, nemzetiségi vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó gyermekek nem foszthatók meg attól a joguktól, hogy saját kulturális életüket éljék, vallásukat gyakorolják, illetve saját nyelvüket használják. A cikk azonban – és ezt is vegyük figyelembe – az anyanyelven történő oktatásról nem tesz említést.
Az egyezmény a köztársasági elnök által az Országgyűlés határozata értelmében kiadandó, megerősítő okirat letétbe helyezését követő 30. napon lép hatályba Magyarország tekintetében, és ezt követően a jelenleg hatályos jogszabályok szerint újra az Országgyűlés elé kerül becikkelyezésre, tehát még egyszer ezzel a témával találkozni fogunk.
A Magyar Köztársaságnak a hatályba lépést követő két éven belül kell első jelentését az egyezmény végrehajtásáról a 10 tagból álló, független, gyermek jogainak bizottsága elé terjesztenie.
Az egyezményt nem kevesebb mint 95 állam ratifikálta eddig. Európából – Ukrajna kivételével – valamennyi közép- és kelet-európai ország, de ratifikálta Franciaország, Spanyolország, Portugália, valamennyi skandináv állam, a Vatikán, és a közeljövőben várható Nagy-Britannia és Németország megerősítő nyilatkozata.
Tekintettel a konvencióban megfogalmazott jogok jelentőségére, részes állammá válásunk nemzetközi fontosságára és az egyezmény hazai alkalmazásának formai követelményére, tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés ratifikálja a Gyermek Jogairól szóló konvenciót. A hatályba lépést követően a Kormány haladéktalanul az Országgyűlés elé terjeszti az egyezményt, hogy törvénybe iktathassuk. (Taps.)
