PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elnök úrhoz előzetesen egy olyan kérelmet nyújtottam be, hogy amennyiben ez az ügy szóba kerül, kaphassak szót én is. Ezzel csak jelezni kívánom, hogy mi nem hoztuk volna ma ide ezt az ügyet a Parlament elé. Az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem, hogy természetesen nevetségesnek tartom Kónya Imre azon beállítását, miszerint az én egy héttel ezelőtti felszólalásomnak bármi köze lehetett volna ahhoz, ami később került nyilvánosságra. Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy Kónya Imre elhiszi-e, vagy sem, a felszólalásom megáll a maga lábán Kónya Imre szövege nélkül, sajnos, jobb lett volna, ha nem állna meg.
A harmadik megjegyzésem: Az az elképzelés, miszerint egy ilyen tartalmú dolgozattal kapcsolatban az a legnagyobb baj, hogy beszélünk róla, és nem a dolgozat tartalma, számunkra eléggé hasonló ahhoz, amit egy más ügyben megismertünk, hogy nem az a baj, hogy a III/III-as ügyosztály létezik, hanem az a baj, hogy beszélünk róla, és nyilvánosságra hozzuk.
Nem hiszem, hogy ez szerencsés megközelítés, amit Kónya Imre itt az ügyben előadott.
A következő megjegyzésem az: Nem szeretnék visszaélni, és elnézést kérek Gali Ákostól, hogyha úgy tűnik számára, hogy visszaélek felszólalásával, de azt gondolom, hogy ami itt elhangzott és amit hallottunk, bölcsebb lett volna, ha Kónya Imre nem mondja azt, amit mond, és nem az ellenzéki pártokban vagy esetleg az SZDSZ-ben keresi azoknak a problémáknak az okát, amelyekről itt beszélt.
A következő megjegyzésem az, hogy a dolognak van egy általánosabb tanulsága számomra, erről a múlt héten részben beszéltem, de most szeretném egyértelművé tenni.
Én azt gondolom, aki félrevezeti a választóit, vagy esetleg maga félrevezeti saját magát és azt hiszi, hogy a magyar társadalom problémái néhány törvény megalkotásával megoldhatóak, hogy csak néhány törvényt kell megalkotnunk és túl leszünk az alapvető bajokon, az zavarba kerül. És ebből a zavarból származik – ha jóindulatú akarok lenni – az a kényszerpálya, amit ebből a dolgozatból megismerhettünk, és amit úgy látszik, Kónya Imre ebben a pillanatban még mindig nem hajlandó fölismerni. Arról van szó, hogy ez pótcselekvés. Pótcselekvés az, ha valaki a problémák jelentkezése és megoldhatatlansága nyomán esetleg politikai kampányokkal és mindenféle pótcselekedetekkel próbálja a választói figyelmét elterelni azokról a problémákról, amelyeket nem tud megoldani.
Azt gondolom, szerencsésebb lenne, ha mindenki szembenézne azokkal a problémákkal, amelyeket nem vagyunk képesek megoldani, vagy esetleg a Kormány nem képes megoldani, és nem másokban keresné a problémák megoldhatatlansága miatt az okot, és nem a demokrácia csorbításában keresné az esetleges nem tetsző vélemények megjelenése okát.
A következő megjegyzésem az az: ez a Kormány – és úgy látszik, a kormánypártok – még mindig nincs tisztában azzal, hogy a nehézségeket az ellenzéki pártok milyen lojálisan veszik figyelembe. (Zaj a jobb oldalon.) Az ellenzéki pártok – bármilyen mosolyognivaló is ez – nem használják a szociális demagógia más országokban bevett eszközét. Ha az ellenzéki pártok öncélúan kívánnának bármi rosszat okozni az országnak, a legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanák, hogy a szociális problémák megoldhatatlanságáért a Kormány és a kormányzópártok felelősek. Nincs olyan ellenzéki párt ebben a Parlamentben, amelyik ilyen jellegű nyilatkozatot tett volna. Szerencsésebb lenne, ha a kormánypártok az ellenzéki pártokhoz való viszonyukat ennek a ténynek alapján és ennek ismeretében alakítanák ki, és nem az esetleges politikai viták, vagy a törvények részleteiben meglevő véleménykülönbség alapján.
Eddig, a közelmúltig azt hihettük, hogy a kormánypártokban legalábbis dominál az a gondolat, vagy az az elképzelés, amelyik mindezt tudomásul veszi. Én a múlt heti felszólalásomban azt jeleztem, jeleit látom annak, hogy kezd egy másfajta gondolat, gondolkodásmód dominálni. Kónya Imre dolgozatának nyilvánosságra kerülése azt erősítette meg bennem, hogy a néhány nappal korábban elmondott észrevételeim nem megalapozatlanok.
A következő, amit szeretnék elmondani: Még mindig nincs előttünk semmiféle elképzelés arra, hogy a Kormány, a kormányzópártok hogyan kívánják az ország szociális problémáit egyáltalán kezelni; nem a megoldás kifejezést használom, hangsúlyozni szeretném, a kezelni kifejezést. És ezt nem lehet pótolni semmiféle politikai kampánnyal, sem a múlttal való leszámolás politikai kampányával, sem a tömegtájékoztatási eszközök megszerzésére irányuló törekvésekkel, sem az ellenzéki pártokat vádoló politikai megnyilvánulásokkal. Nem tudja senki ebben a Parlamentben, milyen elképzelése van a Kormánynak arról, hogy a közeledő tél alapvető szociális problémáit hogyan lehet kezelni. Az ezt kezelni képtelen önkormányzatok milyen segítséget kapnak arra, hogy a lakásnélküliek problémáit egyáltalán kezelni tudják. Hogy azoknak az embereknek, akik nem tudják a közüzemi díjakat fizetni, milyen megoldási lehetőségeket kínál a Kormány. (Zaj a jobb oldalon.) Lehetne sorolni ezeket a problémákat.
Én azt hiszem, hogy ezeknek a problémáknak a kezelését, vagy a kezelésükre meglevő gondolatok hiányát nem lehet ilyen politikai kampányokkal egyáltalán kezelni, vagy nem lehet a figyelmet ezekről a problémákról elterelni.
Azt gondolom – és gondolja az SZDSZ parlamenti frakciója –, hogy a Parlamentnek és a politikai pártoknak az ország alapvető problémáival kéne foglalkozni, úgy a szociális problémákkal, mint az egyéb gazdasági problémákkal. De nem megengedhető, hogy ha a demokráciával szembeni megnyilvánulások mutatkoznak az országban, akkor a szociális problémák megoldhatatlansága miatt erről ne ejtsünk szót. Nem helyettük, szeretném hangsúlyozni, de ezekről a problémákról szót kell ejteni.
Én azt gondolom, hogy az ellenzék dolga tehát az, hogy jelezze a problémákat, és nem megsértődni kell, és nem vádaskodni akkor, ha az ellenzék akár alapvető problémákban jelzi a gondokat.
Természetesen nem hisszük, hogy csak az ellenzék gondja ez, és csak az ellenzék feladata. Azt gondoljuk, a magyar társadalom van olyan érett, hogy fölismeri ezeket a gondokat, és ezért fordultunk egy olyan jellegű felhívással a magyar társadalomhoz, ha tetszik, hogy a demokráciát próbáljuk megvédeni. Nincs baj ebben a pillanatban, de érdemes a bajra fölhívni a figyelmet. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
