ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A politika területén dolgozók, az állampolgárok részéről egyre gyakrabban elhangzó észrevételként hallhatjuk, hogy a munkahelyeken a rendszerváltás vontatott. A feladatok ellátására alkalmas vezetők csak kevés helyen kaptak lehetőséget. A változást igénylők és az azt végezni akarók egyaránt a munka törvénykönyve egyes kötelmeinek nehézkességére hivatkoznak.
Ebből eredően úgy tűnik, hogy a munkajogi szabályozási rendszer, a gazdasági szerkezet, a társadalmi berendezkedés változásai miatt nem felelhet meg az elvárásoknak. A szabályozás egyik fontos területe a munkaviszony megszüntetésének kérdése és rendezése. A munkaviszony kötetlen megszüntetési módja a felek közös megegyezésén alapulhat a jelenlegi munkaköri szabályozás szerint. A munkáltatónak a szabályozás nem ad lehetőséget a munkaviszony egyoldalú, kötetlen, tehát indoklás nélküli megszüntetésére. A megváltozott gazdasági, társadalmi környezet feltétlenül igényli, hogy a munkáltató részére a jog biztosítson lehetőséget egy teljesen kötetlen munkaviszony megszüntetésére is.
Természetes, hogy a munkavállaló kötetlen felmentési jogának biztosítása együtt kell, hogy járjon valamilyen ellentételezéssel a dolgozói oldalon. A dolgozói érdek védelmének jogi biztosítása nélkül a szabályozás diktatórikus lenne, visszaélésre adna lehetőséget. Kiszolgáltatottá tenné a munkavállalókat. A kötetlen felmentés jogának biztosítása mellett a munkavállalót ez esetben egy jelentősebb összegű végkielégítés fizetésére kellene kötelezni. Ez a szabályozás mindkét fél érdekeit szolgálná. A munkáltatónak lehetőséget adna az úgynevezett érdekmúláson alapuló kötetlen munkaviszony megszüntetésére, a munkavállalónak viszont a végkielégítés időt biztosít az elhelyezkedésre, egzisztenciális gondjai megoldására.
A munkaviszony kötetlen megszüntetésének végkielégítés nélküli biztosítása a munkavállalók teljes létbizonytalanságát és kiszolgáltatottságát eredményezné, ami nyilvánvalóan minden demokratikus berendezkedéssel és szabályozással ellentétes. A kötetlen felmentési rendszer igénye a különböző munkavállalói rétegek esetén eltérő súllyal jelentkezhet. A munkaerő megítélése egyes dolgozói csoportokat érintően más-más feladatot jelent. A munkavállaló tevékenységének teljesen konkrét és az értékelés megjelenítése a legnehezebb, éppen a vezetői munkakört betöltőknél. Ez egyrészt a vezetői tevékenység bonyolultságából adódik, másrészt abból, hogy a vezetői munkakör esetén a munka értékelésének lényeges eleme az elvárásoknak, igényeknek való megfelelés is.
Azt a körülményt, hogy egy adott vezető esetében a kinevező több eredményt, magasabb színvonalú munkát vár, egy munkaügyi vita során igen nehéz feladat bizonyítani. A kötetlen felmentés rendszere biztosítaná ilyen esetekben is a munkáltatónak azt a lehetőséget, hogy számára megfelelő munkavállalót alkalmazzon. A végkielégítés fizetésének a kötelezettsége, annak helyes mértékű előírása esetén megítélésem szerint olyan féket jelentene, ami a munkavállalói érdeket is figyelembe veszi.
Nyilvánvalóan a kötött és kötetlen felmentési rendszer közül a munkáltató a kötetlen megszüntetéshez kapcsolt anyagi következmények miatt csak azokban az esetekben választja a kötetlen megszüntetési módot, ha előre látható a munkaviszony felmondással való, tehát kötött módon történő megszüntetésének a sikertelensége. A munkavállalói érdek végkielégítés biztosításával történő megjelenítése része minden korszerű munkajogi szabályozásnak. A fejlettebb gazdasági berendezkedésű, demokratikus elveket érvényesítő jogrendszerekben is a végkielégítés kapcsolódik a munkaviszony foglalkoztatás-kötetlen megszüntetéséhez.
A hatályos szabályozás kereteiben a munkaviszony kötetlen megszüntetésének a szabályai a Munka Törvénykönyv 3. rész, a Munkaviszony fejezetébe illeszthető, és ez esetben természetesen minden munkavállalói csoport esetében alkalmazható. Elképzelhető azonban az a megoldás is, hogy csak a vezető állásúak esetén biztosítson a jog egy ilyen lehetőséget a Munka Törvénykönyv 6. részében foglalt szabályok megfelelő kiegészítésére.
Amennyiben a törvénymódosítást a Parlament napirendre tűzi, úgy erről lehet vitát nyitni és dönteni. Sürgősséget nem kértem, a téma fontosságára tekintettel a besorolásról a házbizottság döntését tiszteletben tartom.
A fentiek alapján kérem indítványom napirendre tűzésének elfogadását. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
