HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kérem a türelmüket egy kis időre, hogy felhívjam a figyelmüket arra a sok család és főleg sok gyermek számára tragikus kilakoltatási hullámra, amely az ország számos településén és a főváros számos kerületében a tavasz beköszöntével megindult, illetve előkészítés alatt áll.
Kilakoltatások télen is voltak, a főpolgármester ajánlása ellenére még a fővárosban is, de az érdekelt önkormányzatok többsége mégis megvárta a tavaszt, bizonyára arra gondolva, hogy a tavaszi esőben mégsem olyan kellemetlen a szabad ég alatt élni és hálni, mint télvíz idején. Ez a megfontolás is jelzi, hogy az érdekeltek abban a tudatban folytatják a kilakoltatásokat, hogy a kilakoltatott családok igen jelentős részének nincs lehetősége másik fedelet keríteni a feje fölé.
A kilakoltatott családok önkényes beköltözők vagy rosszhiszemű jogcí- műek, jogcím nélküliek. A jogsértő magatartást természetesen sem propagálni, sem legitimálni nem kívánom, csupán azt kérem, fontolják meg azt, hogy a kilakoltatásra váró családok közül nagyon sokan úgy kerültek oda, ahol most vannak, hogy arról a településről, ahol már semmi esélyük sem maradt munkát keresni és munkát szerezni, a megélhetésüket biztosítani, felkényszerültek a fővárosba vagy nagyobb városokba, ahol viszont semmi esélyük sem volt legális úton lakáshoz jutni. Mások a tömegével megszüntetett munkásszállásokról kerültek ide vagy a többgenerációs nagycsaládosok iszonyatosan túlzsúfolt lakásaiból. Abban a helyzetben törtek fel üresen álló, többnyire kicsi, egészségtelen, senkinek ki nem utalható, igen rossz állapotban lévő helyiségeket, vagy próbáltak súlyos és nehezen összekapart pénzösszegekért lakásbérlethez jutni, amibe ők – a középosztálybeli konszolidált családok százezreivel ellentétben, akiket nem szoktak feljelenteni – nagy eséllyel belebuktak.
Azt szeretném kérni önöktől tisztelt képviselőtársaim, és mindenkitől, aki önkormányzati képviselőként is részt vehet az önkormányzatokban, és aki ebben a kérdésben szavát is hallatja, hogy lépjenek fel a lakóhelyükön, a választókerületekben annak érdekében, hogy az elkerülhetetlenül több áldozat és mindenekelőtt több fiatalkorú áldozat, több fájdalom és több kényszerkilakoltatás ne legyen. Tárják fel az érintettek valóságos élethelyzetét, és anélkül ne döntsenek, hogy legalább a családok életét meg ne próbálnák vizsgálni.
A családok java részben megpróbálnak normális életkörülményeket teremteni önmaguknak, gyermekeiket iskolába, óvodába járatják, lehetőség szerint munkát vállalnak. Minden ellenkező híresztelés ellenében: ezek vannak többségben. Senkinek nem áll érdekében, hogy ezeket a családokat tönkretegye, szétszakítsa, a gyermekeiket állami gondozásba vegyék.
Ahol a kiköltöztetés elkerülhetetlen, akár azért, mert az önkormányzatnak az elfoglalt helyiségekkel terveik vannak, akár azért, mert a beköltözők a ház békéjét súlyosan fenyegetik, ott is igyekezzenek elkerülni azt, hogy a kiköltöztetések úgy történjenek meg, hogy a kilakoltatott családok fedél nélkül maradjanak. Az önkormányzatoknak az a törekvése, hogy az önkéntes beköltözések elszaporodásának gátat vessenek, teljes mértékben méltányolható. Azt azonban több felmérés kimutatta már, hogy az elrettentő célzatú kilakoltatási kampányokkal azt a célt elérni már nem lehet, hogy ezt a helyzetet stabilizálják. Erre a buzgalomra, amit az önkormányzatok egy része ma a kilakoltatások szervezésében tanúsít, a pozitív megoldások keresésében, a hajléktalanok ügyének rendezésében, átmeneti szállások létesítésében és a szükséglakások állományának bővítésében és ezeknek jobb kihasználásában lenne szükség.
Még egyszer kérem tehát képviselőtársaimat, az önkormányzati képviselőket és a választópolgárokat, vessék latba a befolyásukat annak érdekében, hogy a zajló és készülődő kilakoltatási hullám lecsillapodjon, és a kilakoltatás eszközeivel a helyhatóságok a lehető legkisebb mértékben és a lehető legnagyobb mérséklettel éljenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
