CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután nem vagyok gyakorlott interpelláló, hiszen először interpellálok, bevallom, eltűnődtem azon, hogy milyen válaszok is lesznek majd lehetségesek. Önelégülten eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy a miniszter úr felém fordul, és azt mondja nekem, hogy kedves képviselőtársam, kedves Csehák Judit, magának végül is igaza van, nagyon restelljük, hogy ez a hiba becsúszott, azonnal intézkedünk. Én, amikor a délutáni vitát hallgattam, akkor már láttam, hogy hiú, balga remény valami ilyesfajta válaszra számítani, és éppen ezért egy másik válaszon is elgondolkodtam, hogy mi lenne számomra és a nyugdíjba menők számára elfogadható megoldás. Valóban tudnék ajánlani egy ilyet. Hadd mondjam el röviden.
Azt gondolom, ragaszkodva miniszter úr logikájához, hogyha elfogadjuk azt az érvelést, hogy év közben igazságtalanság történik, mert kedvezőbb helyzetbe kerül az a nyugdíjas, aki decemberben megy el nyugdíjba, hiszen csak egy hónapot romlik a nyugdíja azzal szemben, aki februárban megy el, ezt a kormányrendeletet olyanformán kellett volna meghozni, hogy a január 1-jén járó nyugdíjemelés időarányos részét kapják meg az év közben nyugdíjba menők. Úgy kellett volna ezt a belső aránytalanságot megszüntetni, hogy aki februárban megy el, az kapja a tizenegy-tizenketted részét, és aki decemberben, az egytizenketted részét a január 1-jén járó nyugdíjemeléseknek. Így nem lett volna ilyen hatalmas a különbség a december végi és a január elejei nyugdíjemelések és nyugdíjösszegek között, és tulajdonképpen ezt a belső aránytalanságot is meg lehetett volna szüntetni.
Én tudom, hogy a válasz úgy van, a rendelkezésre álló idő rövid, ezért nem kívánok tovább érvelni, nem kívánok vitatkozni azzal, amit a miniszter úr elmondott, hiszen a nyugdíjemelésekre maradt egyrészt másfél milliárdos tartalék, másrészt az év közben kiadott, említett nyugdíjemeléseket nem az év elejei összegbe számítottuk bele, hanem azokba az évközi nyugdíjkifizetésekbe, amelyek a tervezettől 10-20 milliárddal tértek el akkor, amikor év végén kasszát csináltunk, tehát a másfél milliárd, az általam említett megoldás nem a januári 47 milliárdot, hanem az év közben kifizetett több mint 250 milliárdot terhelte volna.
Én tehát tudom, hogy érvelésem ellenére se fogja a tisztelt Ház elfogadni azt a javaslatomat, hogy ne fogadjuk el közösen a miniszter úr válaszát. Elszánt és megátalkodott ember vagyok, ezért ha önök le is szavazzák a válaszomat és az interpellációt, és elfogadják a miniszter úr válaszát, önálló képviselői indítványként meg fogom ismételni javaslatomat. Remélem, addig közösen töprengünk majd az én igazságomon is. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
